egy oldal azoknak akik szeretnének belelátni a járművezető képzés titkaiba,, azoknak akik szeretnének tanácsokat kapni a jogosítvány megszerzéséhez és a biztonságos közlekedéshez
www.jogsiring.hu
MEGTANULNÁL VEZETNI ? TUDSZ MÁR VEZETNI, ÉS SZERETNÉL JOGOSÍTVÁNYT IS ? VAN JOGSID DE MÁR EZER ÉVE NEM VEZETTÉL ! A LEGJOBB HELYEN JÁRSZ ! GÉPJÁRMŰVEZETŐ SZAKOKTATÓ VAGYOK MÁR 24 ÉVE .

KERESS MEG ÉS MEGBESZÉLJÜK MIBEN SEGÍTHETEK !
70/ 631-72-31

2010. szeptember 29., szerda

oktatók- vizsgabiztosok

Hihetetlenül furcsa , számomra megdöbbentő változásokat tapasztaltam a szakmában.
Lehet hogy nem is változott semmi, csak én nem vettem észre dolgokat ?

Hirtelen szembesültem a ténnyel hogy egyes vizsgabiztosok elferdülten viszonyulnak az oktatókhoz, és tanulókhoz.

Ezen felismerésem sarkallt arra hogy visszaállítsam a blogomat és folytassam a bejegyzéseimet.

szeretnék egy félreértést tisztázni.
A vizsgabiztos nem felettese a szakoktatónak.
Sem szakmailag, sem tudásban, sem munkajogilag nincs köztük alá- fölé rendelt viszony.
A vizsgabiztos nem felettese a szakoktatónak, nem jogosult sem az ellenőrzésére, sem a szakfelügyeletére.

Nem dolga a szakoktató munkáját megítélni, minősíteni,, nem kell megtanítania oktatni.

Valószínű sok éves szakmai gyakorlat után erre nincs is szükség,, a szakfelügyeletet pedig az NKH erre illetékes személye megteszi.
Az iskolavezető pedig, mint munkaadó, vagy a szakmai irányításért felelős személy ellenőrizheti a szakoktatót.
Vizsgabiztos semmiképp.
Adhat tanácsot barátilag, beszélgethet velem, de nem kell hogy megtanítson.

Kapcsolatunk teljesen mellérendelt.
A képzési tevékenység során,, én vagyok az a személy aki a tanulónak a tudást átadja, Ő pedig az aki a kocsiban, a vizsga során a tanuló teljesítményét értékeli.

Neki nincs joga minősíteni az oktatás módszereit,, nekem pedig ha problémám van a munkájával, a meghozott ítéletével, akkor azt jegyzőkönyvbe kell vetetnem, és az illetékes hatósági személynek jelentenem.

Miért is írom mindezt, pont most.
Voltak érdekes vizsgatapasztalataim.
Természetesen,, mi másért.
Ahol vizsgabiztosok a vizsga során kioktattak arról, hogy hogyan tanítsam ezt legközelebb,, hogyan irányítsam a vizsgát és egyebek.
Nem is volna ezzel semmi baj, ha nem kérne minden vizsgabiztos mást.
Teszik ezt ráadásul szakmailag megalapozatlan módon, olyan kifejezéseket használva, melyeket a KRESZ nem is ismer,,, kioktató stílusban, a tanuló előtt.

Ez hát az egyik problémám, de akad azért még más is.

Minden ember beleviszi a munkájába a saját személyiségét.
Lehet az épp egy oktató.
Különböző személyiségűek vagyunk mi is ,és a tanulók is.
A vérmérséklettől a stílusig befolyásolja az oktatást egy csomó dolog.
Ami jó az egyik tanulónak, nem jó a másiknak.

Vannak oktatók akik sokat beszélnek,, akik szájba rágnak mindent, mint én is,,
és vannak akik csak tőszavakban utasításokat adnak.
Szerintem megvan mindkét típusnak a piaca.

Hasonló képp különböznek a tanulók is.

Na most beül a vizsgabiztos,, nem látott , nem hallott az egész oktatásból semmit,
és egy számára nem tetsző, pillanatnyi dologból, hatalmas következtetéseket von le.

Mármint az oktatás minőségére, az oktató személyére vonatkozóan.

A napokban például az egyik vizsgabiztos a tanulótól, hogy :

magának ezt az oktatója nem tanította meg ??
nem kaptam szikrát !
Mennyi mindenre nem emlékeznek a vizsgázók, amit én az oktatás során ezerszer elmondtam.
Hogyan lehet hát ilyet kérdezni egy vizsgán, és megalázni azt a kollégát, aki szívét lelkét kitéve próbálta vizsgaszintre hozni a tanulót ??

Szinte hihetetlen hogy ennyi év után ez még előfordulhat,
Hogy jön ő ahhoz, hogy  egyetlen esemény kapcsán ilyen következtetéseket vonjon le, ítéljen , és ítélkezzen a munkánk felett ?

A dolga csupán annyi lenne,hogy mondjon egy megfeleltet, vagy meg nem feleltet.
Indokolja meg.
Nem kell véleményezni a tanuló frizuráját, ,társas kapcsolatát, nemi életét, és nem kell kitalálni hogy én megtanítottam-e bizonyos dolgokra vagy sem.

2010. augusztus 29., vasárnap

okosságok

.
a közlekedés egy társas játék, de nem a "ki nevet a végén" típusúakból!

( Szabó József )
.
Kedves kollégám szavai ezek, és milyen igaza van !!
Maradjon hát élő ez az egy sor Tőle !

2010. augusztus 24., kedd

tolatás, - tükrök, - tekintet vándorlása

Egyesek most meg fognak kövezni, de vállalom a kritikákat !

Szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy megadtam egy e-mail címet szabad rá írni !!

Állandó vita tárgya az oktatók és vizsgabiztosok közt, hogy hova nézzen a tanuló, miközben tolat !

Egyetértünk abban, hogy oda ahová megy !!
Adott esetben hátra ! Ok !

Na, de mily módon ??
Igen,,,, azt az utat kell figyelni ahová tartok !

Akik már rutinosan vezetnek tudják hogy hiába haladunk egy irányba,, mondjuk épp előre, attól még látnunk kell a másik, a mögöttes forgalmat is.

Én konkrétan nagyon rosszul érezném magam , és valószínű nem is vezetnék egy olyan autót, amin nincsenek tükrök.

Bár nem lehet belátni,,- még tükrök segítségével sem -  a körülöttünk lévő, teljes teret,, de törekedni rá lehet.

Én ugyan ezt az elvet vallom tolatáskor is.


Tehát hátra kell nézni, valóban,,, hátul, ki a hátsó ablakon. Is !

De ha  csak  hátra néznünk akkor nem látjuk az előttünk, mellettünk lévő teret.
És szeretném ha megértenék azok akikkel vitatkozni szeretnék, hogy nem a hátrafordulással, hanem a csak-al van a bajom !!! :-)) 

A mai autókból úgy sem lehet hátrafelé normálisan kilátni, de legalább egy alapos körülnézést feltétlenül meg kell ejteni  mielőtt elindulunk.

Azután :

Ha csak hátra fordulva , a hátsó ablakon kinézve haladunk, akkor csak egy roppant leszűkült világot láthatunk.
Sem a mellettünk, sem az előttünk lévő térből nem érzékelünk.
Még a perifériás látómezőben sem !

Csupán a kocsi jobb oldala melletti, és a mögöttes világ látható.

De a jobb oldali térből is, az a rész amihez igazodni kéne, a járda már nem.
A hátsó ablak pedig annyira szűk és magas a mai autókon hogy gyakorlatilag egy keskeny csíkon kívül alig látható valami.

Egy kisebb gyalogos simán takarásban lehet,,, de Őt egy oldalsó tükörből pl. láthatnánk.

Én szeretem ha egy tanuló megtanulja használni a tükröket !!!!

Isten adta nekünk a tükröket, én meg megvettem 3.000.000. Ft-ért a modern kocsit, amin van állítható tükör, hát használjuk !




Jó a kérdésed !! Mi van ha a tanuló saját autóján, nem állítható belülről a tükör ?


Akkor vegyen magának 1000 Ft-ért pót tükröt amit felszerelhet a másik tetejére, és fixen beállíthat a kerékre, akkor tolatáskor fogja látni a járdát is !



Szóval, látótér !

Alapos körültekintés, hátrapillantás után , nézze felváltva  a tükröket, és néha ellenőrizzen a hátsó ablakon való kitekintéssel !

Ebben az esetben lát :
  • előre, teljes képet,,
  • lát hátra a tükrökből,,
  • oldalra a tükrökből, és
  • a perifériás látómezőből is.
  • Ráadásul néha egy fejdobással kinéz a hátsó ablakon is !
Nagyon fontos és csak ritkán esik szó róla, hogy tolatáskor a kocsi eleje a kormányzással ellentétes irányban kikaszál. Ez általában a kocsi bal eleje, az ilyenkor  - tolatáskor, hátraforduláskor - legkevésbé látott része a kocsinak . Kifejezetten előfordulva tudunk csak meggyőződni arról hogy nem kaszálunk-e bele egy gyalogosba, kerékpárosba, vagy egy másik autóba.


EHHEZ KÉPEST AZ A SZABÁLY HOGY VIZSGÁN, TOLATÁS KÖZBEN 80%-BAN HÁTRAFORDULVA A KÖZÉPSŐ ABLAKON KINÉZVE KELL HALADNI,, KÜLÖNBEN MEGBUKIK A TANULÓ !!

Szerintem ez már nem jó,ez egy elavult követelmény  !

Olyanok ragaszkodnak hozzá akik még Ladán tanultak vezetni,, amiből minden irányba tökéletesen ki lehetett látni, mert kocka volt,, mert hatalmas ablakai voltak, és mert nem volt még állítható, meg pót tükör sem !
Ha egy régi autóban hátrafordulva kinéztél a hátsó ablakon, mindent láttál.


A mai karosszériák összeszűkülnek , az áramvonalas tervezésük miatt.


Az új autókból hátra szinte semmit nem lehet látni !



És mi a helyzet ha beül pár utas hátra ! Én például oktatás közben direkt felhúzva tartom a hátsó fejtámlákat, szokja meg a
 vezető, hogy pont ennyit fog látni , ha utast szállít !





 Ennyit lehet látni
a hátsó ablakon,
ha utasok ülnek
a hátsó ülésen !






Elgondolkodtam azon, miért kellene csak hátrafordulva tolatni.
Miért nem szabad a tükröket használva , néha előre, oldalra fordulni is !


Így lenne biztonságos???
Mi a biztonság ?? A leszűkült látótér,, a kis csík amin ki lehet ilyenkor látni ??

És miről is  beszélünk  tulajdonképp ??

A jogosítvány amit ezek után kap feljogosítja olyan jármű vezetésére is aminek nincs is hátul ablaka !





Megfújhatja a tudományát, ha gyakorlás közben nem tanult meg tükörből tolatni !

Mi van ha
  • -egy zárt furgont vezet,,
  • -ha tele van pakolva a kocsi csomagtartója ?
  • -ha hátul három utas ül, és a kilátást nagy mértékben gátolják ??

Utánfutót vontatni, kezdő jogosítvánnyal tilos !!

De letakart ablakú, vagy ablaktalan kocsival, még kezdő jogosítvánnyal is szabad !




NA AZÉRT ÉN SZERETNÉM HA A TISZTELT HATÓSÁG EZEN ELGONDOLKODNA ÉS ERRE A FELVETÉSEMRE VÁLASZOLNA ! ÉN A HÁTSÓ ABLAKOT INKÁBB LETAKARTATNÁM VIZSGÁN,, SEMMIT MEGKÖVETELNÉM AZ AZON VALÓ TÁJÉKOZÓDÁST !

( hiszen van még nekünk 2 kötelező oldalsó tükör ! Vajon miért ?? )

Igen, tudom létezik a KRESZ-ben a tolatáskor, ha biztonság megköveteli  igénybe kell venni segítő személyt fogalma is, de ebben az esetben , egy B-s jogosítvánnyal vezethető autónál ez ritkán fordul elő.

Megváltozott a kocsipark, a forgalom,,, tudomásul kellene ezt vennünk, és alkalmazkodnunk hozzá !
A tükrök használatát tudatosan kellene tanítanunk, és használnunk !

És nézzük csak a szabályokat !


A vizsga szabályzat és a KRESZ szerint a parkolást úgy kell végrehajtani hogy a jármű a manőver befejezése után a JÁRDASZEGÉLYTŐL 30 cm-re, azzal párhuzamosan helyezkedjen el !




Hogy a francba, ha nem is látja a járdát ??
Velem ugyanis előfordult, hogy vizsgabiztos letakartatta a külső tükröt, hogy ne nézzen bele a tanuló miközben parkol!






Számomra rettentő furcsa módon, azt kérdezte a vizsgabiztos,:
  • MIÉRT  ENGEDEM MEG HOGY A TANULÓM A TÜKRÖT HASZNÁLVA TOLASSON ?

Abban igaza van hogy úgy tanítsam  a tanulót tolatva parkolni, hogy azt az autót nézze parkolásnál, ami elé be szeretne fordulni. Gondolatban kösse össze a mi kocsink fenekét a másik kocsi orrával, és úgy forduljon elé.

  • Miért nem tanítom úgy, hogy a kocsi karosszériájának egy bizonyos pontját , kösse össze egy valamilyen tereptárgy, mint például egy bokor képével, és úgy , és akkor tekerjen, ahogyan ezt előzőleg beidomítva  megtanuljuk !

Én ezen a mai napig meg vagyok döbbenve !
  • tereptárgy ??? 
  • karosszéria ??
  • mögöttes jármű ??
Ez oktatás ???

Ezek változó tényezők !!
  • Más lesz a karosszéria otthon, más ha elkéri valaki autóját, vagy ha újat vesz !
  • Tereptárgy ??? Vigyen magával egy bokrot ??
  • Mögöttes jármű ? Melyik ? Polski, Trabi, Passat , Ducato, teherautó ?
  • Melyikhez kéne igazodni ? Amelyik két kerékkel a járdán áll, vagy amelyik fél méterre attól ??

    Vannak a manőverezéseknek  állandó tényezői, amihez igazodni lehet ! Parkoláskor ez a járdaszegély ! Vagy az úttest széle ! Ami a tükörből gyönyörűen látható ! Persze ha tudja használni.

    Szóval, szerintem mind a biztonság, mind a célszerűség, mind a logika azt diktálja, hogy az elindulás előtt :

    • -forduljon hátra,  ----- győződjön meg az elindulás biztonságáról- gyalogosok, másik jármű  !
    • -nézzen ki a hátsó ablakon, ---- mérje fel a rendelkezésre álló helyet !
    • -ezek után a tükrök segítségével,----- manőverezzen a járdáig !
    • -pillantson közben előre,---- nem kaszál-e bele a jármű gyalogosba, kocsiba !
    • -néha hátrapillantást megismételve, ----- győződjön meg a biztonságos távolságról !

    Mindeközben figyelemmel tudja kísérni a kocsi körüli, majdnem teljes teret !
    Elől, oldalt, és hátul is !

    Kedves Tanulóim,, azért két dologra figyeljetek oda !

    Egy : a vizsgán, a vizsgabiztos dönt, ítél,,, tehát ha ő azt várja hogy 80%-ban fordulj hátra, akkor fordulj hátra !

    Másrészt, azért azzal én is egyetértek hogy hátra kell nézni,többször is,,  mert így biztonságos,,  csak a mennyiséggel, a ráfordított idővel nem !!

    Kettő : valóban, van egy nagy hátárnya a tükörből való tolatásnak.
    Ha nem fordulsz hátra, ha a fejed elől van miközben tolatsz, akkor nagy eséllyel fogod a kormányt fordítva tekerni.
    Szerintem pont ezért is kéne, ezt a technikát gyakorolni !

    2010. augusztus 19., csütörtök

    Életmentő gyorsaság a közlekedésben

    SOKSZOR KÉRDEZIK TŐLEM, KI A JÓ SOFŐR !

    A nők, a férfiak, fiatalok, vagy a tapasztaltak ?

    Lehetne erről témázni oldalakon át.
    Valószínű az az igazság,, mint az élet sok területén, hogy mindennek megvan a maga előnye.
    És hogy nemtől függetlenül különböző a vérmérsékletünk, az adottságaink, az alkalmazkodó képességünk.

    A közlekedés egy társasjáték, csak akkor vehetünk rész benne biztonságosan, ha figyelembe vesszük a másik tulajdonságait, figyelünk egymásra,ha  toleránsak, előzékenyek vagyunk. Ha a nemünkből, korunkból adódó különbségeket tudomásul vesszük., és figyelemmel vagyunk a többiek hasonló sajátosságaira.
    Az évek múlásával az érzékszerveink tompulnak, viszont a megszerzett tapasztalataink, a rutinunk segítségünkre lehet, és kompenzálhatja az egyéb hiányosságokat.

    • A hölgyek alapjában véve szabálytartóbbak, óvatosabbak, megfontoltabbak.
    • A férfiak vakmerőbbek, de rugalmasabbak.
    • A fiatalabbak merészebbek, 
    • az idősebbek rutinosabbak.

    Az ügyesség, rátermettség habitus kérdése, nem nemé vagy koré.

    Mindez vegyesen jelenik meg a közlekedésben,, szerencsés esetben kiegészítve egymást.

    Mindenki követ el hibákat, "néz el " dolgokat.
    Mindenki szeg meg szabályokat.
    Mindenki okoz, vagy kerül balesetveszélyes helyzetekbe.

    Ilyenkor három dolog számít :

    Gyors helyzetfelismerés,, jó döntés, pontos végrehajtás !


    Nem csak balesetveszélyes helyzetekben,, hanem alapjában a biztonságos közlekedéshez
    elengedhetetlen ez a hármas.


    Tanulóimnak szoktam mondani, hogy csak az nyerhet a közlekedési játszmában, csak az tud életben maradni, elindulni, és oda is érni, aki rendelkezik ezekkel a képességekkel.

    Vannak tipikus helyzetek, amikor nem is a döntés végeredménye, hanem a gyorsasága számít !

    Mire gondolok ???

    Sárga lámpa !
    Gyalogos a járdán !
    Akadály kikerülése !

    Közeledve a lámpához, az utolsó pillanatban sárgára vált.
    Az a távolság ahol egy erősebb fékezéssel még meg is lehetne állni, de kis gázadással át is lehetne menni. Természetesen vannak befolyásoló tényezők,,,, jönnek-e mögöttünk és hasonlók,, de ,,,,,,,,,,
    Ha ilyenkor nem hoz egy határozott döntés,, ha habozik, akkor értékes másodperceket veszít .
    Miközben gurul az autó, fogynak a méterek !!

    A megálláshoz kevés hely marad, a továbbhaladáshoz kevés idő !

    Beláthatatlan útkereszteződésben,, végre nem jön semmi,,, már a belátható rövid szakaszon. Ha eldöntötted hogy mész akkor menj,, nyomd neki, mert ha habozol ugyanígy jársz !
    A felbukkanó autó elől gyorsan ki tudsz menekülni, de ha közben habozol, akkor pont előtte ragadsz be az útkereszteződésben.

    Szóval dönteni kell,, és a döntésünket határozottan véghez kell vinni.
    Habozni nem szabad !

    2010. augusztus 14., szombat

    a besorolásról

    A besorolás módját és szabályait a jogszabálykönyvek és tankönyvek leírják.
    Én csak pár jó tanácsot szeretnék most elmondani, amit a kocsiban a gyakorlás során tudtok hasznosítani.

    Besorolni, egy útkereszteződés előtt úgy kell ahogy azt a jogszabály leírja, vagy jelzőtábla, közúti jelzés egy adott helyen meghatározza.

    Vannak azonban itt is téveszmék,, rossz szokások, figyelmetlenségből adódó veszélyes szituációk !

    Mire figyeljünk hát oda ?

    Ha az útkereszteződésben a forgalmat jelzőlámpa irányítja,, akkor több forgalmi sáv esetén nagy eséllyel jelzőtábla vagy útburkolati jel segíti a besorolást.
    Ezek kellő időben való felismerése, és értelmezése, gyakorlat kérdése.

    Egyéb helyen, ahol nincs ilyen segítség két dolgot kell időben átgondolnunk.
    Merre akarunk tovább menni ?
    És hogy az utca egyirányú vagy kettő ??

    Jobbra kanyarodás, vagy egyenesen haladás esetén nincs is túl nagy gond, hiszen ezt általában az úttest jobb széle mellől kell végrehajtani !

    De !!!!!!!!!!!!
    Hol van,, vagy mi számít az úttest szélének ?
    Mit kezdjünk a parkolóhelyekkel ?
    Mit a buszmegállóval ??

    Gyakorlati szempontból én a következőt szoktam tanácsolni.
    Bár azt úttest széle a járdaszegély, vagy a padka széle,, azért nem tanácsos ezt érintve megállni.
    Veszélyes a kerékre, és nehezíti is az elkanyarodást.

    Figyelembe véve a rendelkezésre álló helyet, a kanyar ívét az úttest szélétől olyan távolságban célszerű megállni,vagy besorolni, hogy a jármű és úttest széle közé, másik jármű,, de ebben a helyzetben leginkább kerékpáros be ne férhessen.

    Az úton való jobbra tartás mértékénél szoktam emlegetni a koszcsík kifejezést,, ezt ebben a helyzetben is lehet alkalmazni.
    A felfestett parkoló helyeket, ha azon járművek nem állnak, figyelmen kívül kell hagyni, a buszmegállót hasonló képp.

    A félreértések elkerülése véget : rá kell állni,,,, nem kell szabadon hagyni !! A kanyarodást innen kell elvégezni.

    Ha a parkolóhelyeket a besoroláskor figyelembe vennénk, és kikerülgetnénk, akkor balesetveszélyes helyzetet teremtenénk azáltal, hogy mellénk egy kerékpáros besorolhatna, és kanyarodáskor ezzel az összeütközés lehetősége fokozottabban fennállna.

    Balra kanyarodáskor, pedig jön a jól ismert probléma !!

    Hány irányú az utca ?? Elfelejtettem megnézni az elején.

    Ugye mitől egyirányú az utca ?
    Két tábla együttes meglététől.
    Utca egyik végén az egyirányú utca tábla,, másik végén a behajtani tilos !

    Mi van ha elfelejtettem megnézni,,, az utca vége felé közeledek és gyors döntést kell hozni ???
    Előfordul ez mindenkivel !
    Lássuk a segítségeket.

    Látok az utca végén bal oldalon hátulról, kerek táblát ???

    -Ha nem akkor ez nem lehet egyirányú utca ! Hiszen nincs behajtani tilos tábla !

    - Van ? attól ez még lehet bármi más is,,, például megállni tilos, sebességkorlátozás is, tehát a dolog nem oldódott meg.

    Autók parkolnak az utcában ??

    Ha igen,ha mindkét irányba néző autókat látok,vagy akár csak szembe nézőket találok, akkor itt kétirányú a forgalom, az utca nem egyirányú !

    Csak jobb oldalon állnak autók, és ezek is mind velem azonos irányban állnak ??
    Ez önnmagában nem jelent semmit,, lehet hogy az utca másik végén egy megállni tilos tábla van.

    Van az utcában a bal oldalon, szembe velem, megállást, parkolást szabályozó tábla,,
    a földre festett útburkolati jel , ami bal oldalon van, de velem szemben kihelyezve,felfestve ??
    Akkor az utca egyirányú !

    És még egy lényeges dolog.
    Ha az utcában bármilyen aprócska útkereszteződés is van, ott meg kell ismételjék,, újra ki kell helyezzék az egyirányúságot szabályozó táblákat !!

    Természetesen, ezeket a jelzéseket, a tanácsaim ellenére, vagy azok mellett az utca elején kell keresni, a közlekedés így biztonságos.

    Ha kétirányú az utca, akkor hova soroljunk balra kanyarodáshoz ??

    Ha egy sáv szélességű akkor,, bármilyen furcsa is, szorosan az úttest jobb oldalához, hogy a szembejövők kényelmesen beférjenek, figyelembe véve, hogy az utcába bekanyarodó járműveknek nagyobb a helyigényük, mint az egyenesen haladóké.
    Ha szélesebb a jobb oldal mint egy sáv, akkor az úttest felezővonala, vagy a jobb és baloldalt elválasztó vonal mellé.

    Ha az úttest egyirányú akkor természetesen, az úttest bal oldalához,, az első fejezetben leírt módon, szükséges, biztonságos, és ésszerű mértékben lehúzódva !

    További kérdés ??

    Tegyétek fel bátran !!

    a közelekedés dinamizmusa


    Mindenki aki közlekedik tudja, hogy a közlekedésnek van egy ritmusa.

    Nem csak a szabályok határozzák meg, és irányítják a közlekedésünket.
    A forgalom, él és lüktet.

    Mindenkinek megvannak a maga kis jelzései.
    A gyalogosoknak, a járműveknek, kerékpárosoknak.

    Kommunikálunk egymással folyamatosan.

    A szemünkkel, a kezünkkel, járműveink mozgásával, a tempónkkal, az úton való elhelyezkedésünkkel, a jelzéseinkkel.

    Tanulóimnak szoktam mondani, hogy : igen,, nem mindegy mikor indexelsz, és mennyi ideig, nem mindegy mikor lassítasz, és mennyire,, hogy hol állsz meg és milyen tempóval.
    Ez mind lehet teljesen szabályos , és ennek ellenére roppant megtévesztő.

    Baj ha túl korán, ha túl későn, ha sokáig, ha kevés ideig, ha nagyon , ha kicsit.

    Pont megfelelő ideig, megfelelő mértékben kell.

    Mi a megfelelő idő és mérték,,, hát természetesen , ez helyzetfüggő, és ezért olyan nehéz.

    Ez jelenti a forgalom ritmusát, dinamizmusát,,,


    A kezdők hátránya például ebben is megmutatkozik.
    Mind a jelzések adásában, mint vételében még rutintalanok.

    nem veszik figyelembe a közlekedő partnerek igényeit, nem látják az apró különbségeket, nem tudják kiszámítani a többiek valószínűsíthető cselekedeteit.
    És fordítva is.
    Nincs fogalmuk róla, mennyire fontosak a megtanult , kötelező jelzésmódokon túl, az általuk egyéb úton közvetített információk.

    természetesen az idő múlásával, a kilométerek szaporodásával, normális esetben ez a képességük is kialakul,,, de látunk azért az utakon olyan embereket is akiknél soha !

    Megy mint a vakszamár !! :-))

    Igyekezzünk hát a lehető leghamarább az ilyen irányú figyelmünket is kialakítani.

    2010. augusztus 7., szombat

    hány órát vetessünk a tanulóval ?

    Na hányat ???

    Egyet sem !

    A tanuló vegyen órát ha szükségét érzi.

    Honnan jön a gondolat és a téma ??

    Szoktam mondani hogy a mi munkánk 90%-ban pszichológia és pedagógia !

    Számtalan olyan véleménnyel találkoztam már a tanulók és a civil rokonság köréből, hogy x y oktató milyen szemét,, le akarta húzni,, mert még 10, vagy több órát akart vele vetetni.
    Vagy azt mondta az oktató, hogy neki bizony még vagy 20 órára szüksége van a vizsgáig, pedig már levezetett vagy 40-et.

    Szó se róla, a mi szakmánkban is vannak nyerészkedő, gátlástalan kollégák, de azért a nagy részük tisztességes.
    Ha tehát azt mondta hogy szükség van még gyakorlásra , akkor ez bizonyára így is van.
    Pláne amikor kiderült a beszélgetés végén, hogy az igen tisztelt tanuló, már háromszor megbukott a vizsgán.

    Hogyan kezelem én ezt a problémát ???

    Már ez első órán elmondom, hogy nálam nincs ilyen hogy órákat kell venni.
    Le kell vezetni a kötelezően előírtakat és utána a tanuló szabad döntésén múlik, hogy hány órát vezet még.

    Én nem vagyok jós,, ha az lennék már nem itt dolgoznék, mert akkor rég nyertem volna....

    Én maximum értékelhetek és tanácsokat adhatok,,,
    Sok éves tapasztalatom,, és a kezébe adott vizsgakövetelmény alapján, minden óra végén megbeszéljük, hol áll a fejlődésben, min kell még javítani, és milyen esélyekkel indulhat tovább.

    Akkor én megkérdezem,,, szeretnél-e jönni, és mikor legközelebb ??

    A kocsim és én a rendelkezésedre áll, a döntést Te hozod meg.

    És egész más a tanuló viszonyulása a gyakorláshoz,, hiszen a döntést Ő hozza meg, nincs ráerőszakolva semmi.

    Sokszor előfordult már az is hogy a végén már én mondtam,, hogy elég, ez a teljesítmény elegendő egy sikeres vizsgához,, elegendő ha eljössz a vizsga előtt még egy órát gyakorolni.

    Így a tanuló jó szájízzel szívesen jön, és nem terjeszti rólam azt hogy " le akarom húzni ".

    Pedig a végeredmény ugyan az az óraszám.

    érdekes ,,, adalék a vizsgakövetelményhez

    Érdekes tapasztalásom volt az egyik forgalmi vizsgánkon.

    Tudni kell azt hogy a tanulók vizsgáig történő eljuttatása nem egyszerű feladat.
    Kezdjük az alapoknál,, aztán fejlődünk,, dicsérünk,, tovább fejlődünk..

    És ahogy azt szoktam mondani az utolsó 10% a legnehezebb.

    Akkor kerülnek helyére a dolgok és csinosítjuk a teljesítményt egy olyan formára, hogy az egy kívülálló szemében is élvezhető, jó teljesítmény legyen.

    Ez az állapot azonban rengeteg konfliktushelyzetet eredményez és bizony vannak napok, amikor a legügyesebb tanuló is vacakul érzi magát, és utál engem. :-))

    Ebben az utolsó stádiumban a tanuló már azt hiszi mindent tud,, és én meg egyre csak igazgatom, beleszólok, apró dogokat megkritizálok.
    Néha én is elgondolkodom azon, hogy szükség van erre?
    Kell ez ?

    Aztán jött egy aranyos sztori.
    Kedvenc Vizsgabiztosom szövege, hogy agyban kell rendben lenni mindennek.
    Csak az tud jól vezetni és vizsgázni, aki lát, észlel, elképzel tervez,, mindezt agyban, mert csak ezek után tud jól megvalósítani !

    Hát nagyon igaza van.

    Vele vizsgáztunk,, már az utolsó métereket tettük meg, amikor egy emelkedő szakaszon, jobbra kanyarodás közben meg kellett állni és a gyalogosokat el kellett engedni.
    Tanuló megáll,,, vár békésen. Gyalogosok elmennek, akkor az emberem nekiáll,, behúzza a kéziféket, egybe tesz, és szépen elindul.
    Gyalogosok már rég sehol,, a főút forgalma mögöttünk áll.

    Gondoltam nem szép, de hát ez van,, végül is nem veszélyeztetett, se nem szabálytalankodott, csak bealudt.
    Visszaértünk a hatóság elé,, vizsgabiztos értékel.

    A vizsgán megfelelt de,,,,,,,,,,,,,,

    Figyeljen oda arra hogy az ilyen helyzeteket másként oldja meg, addig készüljön fel az elindulásra amíg a gyalogosok a zebrán sétálnak, hogy mire eltűnnek rögtön indulhasson, mert így bizony értékes másodperceket rabolt el a forgalomtól, nem kis bosszúságot okozva ezzel a többieknek.

    Na ekkor, ez után a történet után jöttem rá arra , hogy az általam már kötekedésnek minősült beszólásaim, igazgatásaim szükségesek.

    Kellenek, mert a vizsgabiztos a végeredményt látja,, és pont azok az apróságok szúrnak szemet neki is mint nekem,, és ezek az apróságok, bizony az összképet nagyon leronthatják,, és ha remeg a vizsgaléc, akkor nagyon nem mindegy hogy , az ilyen történések melyik irányba mozdítják.

    Szóval ha kötekedek veletek, annak inkább örüljetek,,, mert mindaddig nincs baj,, amíg tőlem halljátok és nem a vizsgabiztostól !

    Azt szoktam mondani,, csak akkor reklamálhatsz, ha olyasmit hallasz a vizsgabiztostól, amit tőlem még nem hallottál.
    És ez bizony igen ritkán fordul elő,, csak nem vesztek komolyan.

    hibás megoldások / 1

    A tanulónak rühes megállni, mert utána el kell indulni, és az olyan nehéz !

    Nekem is vannak állandóan használt szövegeim, mint mindenkinek, ilyen ez is.

    Honnan származik a gondolat :

    Tipikus rossz tanulói magatartás, a nehezen megoldható helyzetek, kellő felmérése helyetti hirtelen, átgondolatlan kikerülés !

    Mire gondolok ??

    Békésen haladunk az úton, egyszer csak valaki elkezd kitolatni,vagy egy betorkolló úton kibújni elénk.
    Tanuló mit csinál ??, Félrerántja a kormányt, se néz, se indexel, záróvonalon át veszélyeztetve kikerül.

    Vagy,,,, kanyarodunk egy másik útra jobbra,, gyalogosok mennek át, tanuló mit csinál ???

    Elkezdi kikerülgetni a gyalogost. Nem zavarja hogy az ideális kanyarodási ívet már rég elhagytuk,, az sem hogy a járda már oly messze van hogy egy másik autó bejöhetne mellénk jobbról,, és az sem hogy már a szembejövő sávjában megyünk.

    Ezekben a helyzetekben a gyors helyzetfelismerés, mérlegelés, után a helyes döntés, az eredeti nyomvonalon történő megállás lenne,,, de hát akkor utána el kellene újra indulni !

    És hát az nehéz !!

    A kikerülés célja az út és az idő nyerés, amivel ugye megspórolható az a fránya megállás !
    Ha belegondolunk ez csupán a technika hiányát jelzi. Nem biztos benne hogy finoman meg tud állni,esetleg nem is tudja hogyan kell,, és abban sem hogy utána el tud-e indulni.

    Ha ilyenkor az ember tréfásan beszólna, hogy akkor ugye miért is akarunk menni vizsgázni, ha egy ilyen egyszerű feladatot sem tudunk megoldani, akkor ugye jönne a megsértődés !

    a tolatásról

    A manőverek egyik legveszélyesebb fajtája.
    Az egyetlen ami a veszélyességét valamelyest csökkenti, hogy nagy valószínűséggel csak igen kis sebességgel történik.

    Természetesen ezt is mint minden technikai jellegű tevékenységet be lehet gyakorolni, lehet rutinosan, ügyesen, pontosan tolatni.
    Egy valamit nem lehet és a veszélyessége pont ebben van.

    Nem lehet egyszerre minden irányt tekintve maradéktalanul meggyőződni arról hogy tolatás közben nem veszélyeztetünk senkit.

    Ennek egy egyszerű biológiai oka van.
    Nem vagyunk baglyok, és nem tudunk minden irányba fordulni, nézni, de ha tudnánk akkor sem egyszerre.

    A tükrök ???

    Igen,, segítenek,, de én óvva intenék mindenkit attól, hogy bár mikor, maradéktalanul megbízzon és főleg megelégedjen a tükrökben látottakkal.

    Itt nem csak a holtterekre gondolok, hanem a torzításra is.
    Ha nem torzít eléggé akkor keveset látunk benne, ha sokat láthatunk, akkor pedig a torzítás miatt csalóka a kép !

    Szóval törekedjünk arra hogy csak a legminimálisabban szükséges távolságban tolassunk, pláne amíg rutintalanok vagyunk.
    Megálláskor, manőverezéskor már gondolkodjunk előre, hogy a későbbiek során minél kevesebbet kelljen hátramenetben közlekednünk !

    Nem véletlen az a vezetéstechnikai tanács hogy merőleges parkolóba is lehetőleg tolatva álljunk be,,, hiszen az onnan való kiállás sokkal veszélyesebb.
    Hisz kiálláskor már lehet hogy hideg motorral,, páros hátsó ablakokkal,, esetleg telepakolt, a kilátást gátló ablakokkal indulunk el.
    Kifelé valószínű hogy egy nagyobb forgalommal kell számolnunk,, hiszen gyalogosok, másik járművek zavarhatják a manőverezést, míg beálláskor csak egy üres,, közrefogott területre kell parkolnunk, ahol más közlekedési partner jelenléte valószínűtlen !

    És egy jó tanács !

    Ha tolató autóval találkozunk,,, különösen akkor ha az egy parkolóból tolat ki, legyünk előzékenyek, türelmesek, segítőkészek.
    Álljunk meg,, engedjük ki.
    Ezzel nem csak a manőverezését segítjük, hanem legalább egy oldalról védjük is a forgalom elől .
    Gondoljuk át, hogy egy parkolóból kitolató vezetőnek hány felé kellene figyelnie !

    Hátra egyenesen,, mindkét oldalra,, elől a műszerfalra és elől a mindkét oldalán parkoló autókra, hogy beléjük ne kaszáljon !
    És remélhetőleg nincs egy bömbölő gyermek a kocsiban !

    Figyelem !!!

    Merőleges és " halszálka " parkolókból való kitolatás esetén a vezetők nagy része egy helyre szinte biztosan nem figyel !

    Az egyenesen mögötte ,, a másik parkolósoron,, vagy az utca máik oldalán parkoló autóra, aki esetleg vele egy időben indul el !

    Ne felejtsük el ,,,, a dudát nyomni sem kisebb fáradtság mint a féket,,
    A segítségnyújtás a közlekedésben is legalább akkora pedagógiai nevelő hatású, mint bárhol máshol az életben.

    Legyünk hát a tolató autókkal segítőkészek, és türelmesek, hiszen egy következő helyzetben nekünk is szükségünk lehet hasonló segítségre !
    .

    2010. július 31., szombat

    Ki kaphasson jogosítványt ? Mi legyen a vizsgaszint ?

    Jöjjön hát a sokat vitatott vizsga, vizsgaszint és vizsgakövetelmény !

    Te aki olvasod ezeket a sorokat kinek adnál jogosítványt ?
    Te aki most olvasol mit szeretnél a vizsgabiztos mikor adjon a lányodnak jogosítványt ?
    Te aki most itt ülsz előttem, mikor szeretnél jogosítványt kapni ??

    Egyezik a három feltett kérdésemre a válaszod ??
    Na,, itt a gond !

    Mindannyiunknak van véleménye a vizsgákról.
    A tanulónak
    az oktatónak
    a rokonoknak
    és a vizsgabiztosnak

    És akár mindannyiunknak igaza is lehet de ,,,,,,,,,

    A végszót mindig a vizsgabiztos mondja ki !És övé a felelősség is !

    És van egy meglepő hírem !
    17 éves szakmai pályafutásom alatt azt tapasztaltam hogy az esetek 95%- ban az ítélet korrekt, normális, de legalábbis megegyezik az én véleményemmel !

    Nem mondom azt hogy nincsenek tévedések,, nem mondom hogy a vizsgabiztos ítélete soha nem támadható, nem hibás !
    De a rendszer olyan hogy ha egyszer kimondja a végszavát, azt visszavonni, megmásítani nem lehet !
    Sőt lehet hogy megegyezne a tiéddel is ha nem rólad vagy a gyermekedről, hanem arról az emberről ítélkeznek aki holnap veled szemben az utcán jön !

    Az a mondás járja hogy ebben az országban mindenki ért a focihoz a politikához a szexhez és had tegyem hozzá én,hogy pontosan így a közlekedéshez is !
    Nézzük csak meg mi megy az utakon !!

    Mit csinálsz Te marha,, hát nem figyelsz,??
    nem tanított meg az oktatód parkolni ??
    libáért kaptad a jogosítványod ??

    És ragozhatnánk !

    De amikor egy közlekedési szakember, mi oktatók , vagy a vizsgabiztos mondja, hogy ezt bizony még gyakorolni kéne, akkor hogy meg van sértődve mindenki !

    Csak igen kevés ember tudja kezelni a sikertelen vizsgát, ami természetes emberi tulajdonság .
    De meg kell tanulni, és nekünk oktatóknak meg kell próbálni rávezetni a tanulót reálisan felmérni a teljesítményét !
    Úgy sem fogja megérteni, de rá kell vezetni, hogy ha megvan a papírja, holnap maga mögé ültei a gyerekét, és egyedül, segítség nélkül kell vezetnie!
    Nem lesz aki szól, aki néz , aki döntést hoz helyette !

    Imádom a szöveget: De én csak a falumban szeretnék vezetni,, csak pár Kilométert, én be sem akarok menni a városba ! Nem lehet ezt megmondani a vizsgabiztosnak ?

    Könyörgöm a vizsgabiztos egy nemzetközi jogosítványhoz adja a nevét nem Kispiripócsihoz !! Ilyen bejegyzés nincs a jogsiban,, hogy csak bizonyos útvonalakra !

    És Te szeretnéd hogy olyan sofőr jöjjön veled szemben akinek csak a falujára van engedélye ??
    és ha egy ilyen vasalja ki a testvéredet ??

    Vissza a vizsgához !
    A vizsgabiztos a hozott,,, mutatott anyagból tud dolgozni !
    Nem dolga azzal foglalkozni hogyan teljesítettél tegnap, hogyan fogsz holnap!
    Nem érdekelheti a vizsgadrukk !
    Miért is érdekelné ?? Nem pont ugyan ennyire leszel ideges, amikor életedben először fogsz egyedül ülni az autóban ??

    A többi vezető, akiknek már van jogsijuk, jogosan várják el azt a védelmet a hatóság emberétől, hogy az ő érdekükben csak olyan vizsgázónak adjon megfeleltet aki utána őt nem veszélyezteti az úton !

    Na már most ezt eldönteni 40 guruló perc alatt igen nehéz !

    És igen,,, valóban benne van a történetben minden :

    a vizsgázó személye személyisége
    a vizsgabiztosé ,,
    szimpátia, ellenszenv a tanuló irányába és fordítva
    a résztvevő felek pillanatnyi állapota
    benne az izgalom a vizsgadrukk,
    benne az időjárás,
    a forgalmi viszonyok
    a pillanatnyi forgalmi helyzet
    és mint egyszer már írtam a szerencse.

    A vizsgabiztos beül és nem kis felelősséggel el kell döntenie cirka egy óra alatt hogy ezt az embert ki lehet-e engedni a forgalomba, nem veszélyezteti-e a többieket
    ,megfelelően körültekintő, jártas a kocsi kezelésében, figyelmes a forgalomban, jó döntéseket hoz, dinamikus, és mégis óvatos vezető !

    Ti már azon kiakadtok ha előttetek nem 50-nel hanem 45-tel megy valaki a városban, de ha ugyanezért megbuktatja a vizsgabiztos a tanulót az sem tetszik ?

    Képzeljétek magatokat az ő helyükbe !

    Szóval Ti kinek adnátok jogosítványt ???

    Természetesen a vizsgáról fogok még írni más szempontokból is !

    Az útszűkületekről

    .
    Talán eszetekbe se jutna ezen gondolkodni, pedig érdemes !

    Adott egy leszűkült úttest !
    Nincs szabályozva az elsőbbség erre a szakaszra, vagy nem is kell szabályozni, mert egy ideiglenes, akadályok miatt létrejött állapot, esetleg egy félreeső, kis forgalmú helyen van .

    Mész mész,, egyszer csak jönnek szembe !

    Választhatsz !
    Megállsz,,, megáll ő,, mindketten lassan elgurultok egymás mellett, vagy valaki visszatolat !

    Néha nem egyszerű a döntés,, de gondold át a javaslatomat !

    Ha nem vagy biztos abban hogy elfértek-e egymás mellett biztonságosan , akkor feltétlenül Te állj meg !
    Égjenek a féklámpáid,, nyomd padlóig a féket és ha a másik úgy gondolja elfér, akkor menjen el ő !

    Miért is ?

    Ha nem várja meg hogy visszatolass, vagy nem hajlandó ő visszatolatni,, ha belemegy egy szituációba, amibe Te nem biztos hogy partner szeretnél lenni, akkor vigye el ő a balhét !

    Ha csattantok mondhasd : te nem mentél volna bele ebbe a helyzetbe, te úgy ítélted meg nem fértetek volna el !
    Ő a hibás egyedül,, hiszen te álltál, ő ment el melletted !

    Nem mindegy "ki adja betétlapot "

    Még egy apróság amire sokan nem is gondolnak egy ilyen helyzetben !

    Ha lecentizel egy másik autót,, akadályt ,, lehet hogy csak egy kicsit tévedsz,, és nem is az akadály irányában hanem a jobb oldalra,, a járdaszegély megdobhat,,, vissza az ellenkező irányba,, neki a másik autónak !

    Nem érdemes tehát egy ilyen helyzetet felvállalni .

    Én, aki rendelkezem megfelelő rutinnal, a kocsit is jól érzem, én nem megyek bele ilyen helyzetekbe . Megállok és megvárom a míg a másik elmegy mellettem,, és lehetőleg figyelek rá hogy legyen tanúm is aki mindvégig látja világítani a féklámpáimat !!
    .

    A bukkanókról

    Érdekes észrevételt tettem pár évvel ezelőtt és tegnap amikor utaztam az jutott eszembe, hogy megosztom veletek !

    Aki ésszel autózik és sokat, az fél a bukkanóktól !
    Kicsit, vagy nagyon,, de tart tőlük !
    Na persze nem azért mert gond lenne felmenni és lejönni,, csupán az jár ilyenkor a fejünkben,, vajon a tetején jön-e szembe valaki a mi oldalunkon !

    Az anyósomékhoz vezető úton, Sásd felé rengeteg a bukkanó, és emlékszem a férjem állandóan terveket alkotott arra az esetre, ha egyszer csak valaki felbukkanna vele szemben az egyikben.
    A tervezgetés jogos volt, mert pár évvel ezelőtt a nagybátyja így járt,,, jöttek szembe a domb tetején ! Ugyan az árokban kötött ki, de élve megúszta !

    http://www.hir24.hu/netturi/2013/06/07/ezert-kell-ovatosan-nekimenni-egy-bukkanonak/

    Szóval nincsenek tuti receptek, de szeretném felhívni valamire a figyelmet !

    NEM A NAGY BUKKANÓK A VESZÉLYESEK, HANEM AZ APRÓK !

    Miért is ??

    A nagy bukkanók adják magukat ,, jól láthatók,, kellően értelmes ember nem előz, nem eszetlenkedik ilyen helyen, hiszen nem látja mi van a bukkanó mögött és az ösztönösen óvatosságra késztet !

    De egy kicsi, nagyon becsaphat minket !
    Mekkora egy kocsi magassága ??

    Talán másfél méter ??

    Közeledve egy apró dombocskához, ami felett el is látunk,, és láthatjuk a mögötte lévő utat is,, fel sem tételezzük, hogy a takarásában elférhet egy autó !

    Pedig igen !!

    És akkor aztán jön a meglepetés !

    Ha még nem jártatok így, nagyon figyeljetek, és ne felejtsétek, az apróbb veszélyek néha sokkal rosszabbak, nem tulajdonítunk nekik akkora fontosságot mint a nagyoknak, ezáltal könnyelműen viszonyulunk hozzájuk,és hamar megvan a baj !

    És ez nem csak a bukkanókra igaz,,, hanem minden más veszélyre is !
    .

    2010. július 23., péntek

    a vizsgáról / 1

    .
    Most nem a vizsgán történtekről vagy az arra való felkészülésről szeretnék beszélni
    hanem a vizsga fontosságának értékeléséről.

    Honnan is a téma ?

    Szakmai körökben elterjedt, és a napokban ismét szembe kellett néznem a véleménnyel, miszerint nagyon helyes hogy felemelték háromszorosára a vizsgadíjat, mert így legalább nem mennek el a tanulók meggondolatlanul vizsgázni.

    Igen,,, nagyon helyes hogy felemelték a vizsga díját 11000 Ft-ra. Nem is volt az normális dolog hogy egy hatósági vizsga 4000 Ft.

    Sőt az is helyes ha a tanuló alaposon mérlegeli a vizsgát mielőtt dönt és megy !

    Deeeeeeeeeeee !

    Miért beszélnek a sikertelen vizsgákról úgy mintha az valami tragikus, a hatóság életét megkeserítő, szégyenteljes dolog lenne !
    Miért baj az ha valaki szeret vizsgázgatni,, meggondolatlanul, tudásalap nélkül, lutrira megy ??

    HA EZT EGYSZER VALAKI NEKEM ELMAGYARÁZNÁ !!!!

    Talán nem bízunk a vizsgabiztosainkban ??
    Aki alkalmatlanok az esetek nagy százalékában úgy sem mennek át !
    Azért ez a szűrő, viszonylag kis hibaszázalékkal, jól működik !
    Kevesebb alkalmatlan megy át, mint ahány alkalmas bukik meg !

    Álszent képmutató, hazug emberek !

    Hát a hatóságnak nem az az érdeke hogy minél többen vizsgázzanak ??
    Hol itt az ellenérdek ??
    Én sem bánom hogy felemelték a díjakat,, ez így jó !
    Ha ezek ellenére valaki felelőtlenül , felkészületlenül elmegy vizsgázni, és teszi ezt újra meg újra ??????????????
    Miért is baj ez ? Ha van rá pénze, kedve !!!

    Mi a vizsga célja,, kit szeretnénk az utakon magunk mellett tudni ???

    Sok szempontból lehet valaki jó vagy rossz sofőr !
    Lehet valaki figyelmes
    türelmes
    alkalmazkodó
    technikailag ügyes
    szabályokat jól ismerő és alkalmazó
    előrelátó,,,
    merész, sőt vakmerő
    egy kész versenyző

    és sorolhatnám,,,

    melyik is a jó ???

    Csak kevés emberben van meg mindez a képesség vagy tulajdonság, esetleg felkészültségi szint.
    Mindenki másban jó,, az utakon is igaz hogy kiegészítjük egymást.
    A figyelmünk változó, a türelmünk alkalmazkodó , a technikánk néha elfárad
    ha nem segítünk kölcsönösen egymásnak akkor baj van !

    Gondoltak már arra a híres szakemberek, hogy sok esetben az a tanuló aki többször bukik és újra meg újra kényszerül vizsgákat tenni,, szóval ez a tanuló közben a legtöbb esetben órákat is vesz ! Ezáltal még gyakorlottabb lesz ??

    És ugyanez a tanuló a vizsgákkal is gyakorol és ezzel is rutint szerez ?
    Vizsga és vezetési rutint !

    És hogy az a tanuló aki megküzd a jogosítványáért, akinek rengeteg energiája pénze van benne, az jobban meg is becsüli,, felelősségteljesebben fog vezetni, mert számára drágább kincs a jogsija, és jobban fog is rá vigyázni, nehogy elveszítse egy szabálytalanságért, balesetért ???

    És az aki 30 óra után elmegy ripsz-ropsz levizsgázik és fél év alatt azt is elfelejti ki volt az oktatója ???

    Tehát a vizsga,,,

    Aki már oktatott tudja hogy a megfeleléseknek nagy záloga a szerencse !
    Szó sincs róla hogy feltétlenül az ügyes felkészült tanuló tesz sikeres vizsgát !

    Sikeres vizsgát a szerencsés, a fegyelmezett, magán uralkodni tudó, vizsgarutinnal rendelkező, de leginkább tényleg a szerencsés ember fog tenni !

    Szükséges persze a tudás,,, de a legfelkészültebbnek is lehet rossz napja, jöhetnek váratlan események, kifoghat egy pártatlan, de épp rosszkedvű vizsgabiztost,, extrém forgalmi vagy időjárási helyzetet.

    Csak kevés tanuló megy valóban felkészületlenül vizsgázni.
    A bukások okát ezer okban lehetne keresni.
    Hányszor előfordult hogy olyan tanulónknak sikerült a vizsgája elsőre akiről azt sem feltételeztük hogy valaha lesz jogosítványa, és bukott meg az akit nagyon ügyesnek tartottunk.

    Mindenkit befolyásolnak az érzései, az izgalma, a pillanatnyi érzelmi, egészségi állapota, a vizsgabiztos személye, és még sok minden..

    Tehát egy vizsga sikerében vagy sikertelenségében bizony sok tényező benne van !

    Nem kéne tehát előre felesleges bűntudatot kelteni a vizsgázóban azért ha esetlegesen megbukik.

    És nem kéne felénk szakoktatók felé azt a felesleges elvárást sugallni hogy csak akkor engedjük el a tanulót vizsgázni ha már tökéletesen felkészült, profi vezető, különben pocsék munkát végeztünk !

    Ez nem egy könyvből megtanulható anyag, amit aztán csak fel kell mondani.
    Itt több a változó, a bizonytalan tényező mint az állandó !

    A feladatunk, hogy objektív képet alkossunk a tanulóban a vizsgáról !
    Ismertessük az elvárásokat, a nehézségeket, a buktatókat.
    Mondjuk el a lehetőségeket, a tapasztalatainkat, adjunk tanácsokat.

    A DÖNTÉST BÍZZUK MINDENKOR A TANULÓRA !

    Felnőtt emberek , saját személyijük van,, a pénzükért, döntsék el Ők mit akarnak !
    A szakemberek, pedig ne állítsanak fel normákat, hanem örüljenek minden egyes vizsgázónak, mert ebből van munkájuk !

    2010. július 18., vasárnap

    a forgalmi vizsgáig vezető út négy lépcsőfoka

    .
    Mindenkinek megvannak az elméletei, a segédanyagai, a trükkjei a saját munkájában.

    Egyszer eljött a pillanat amikor meg kellett fogalmazni a tanulóknak a konkrét célokat, meg kellett határozni azt a felkészültségi szintet, amivel el lehet menni vizsgázni.
    Az élet minden területén,, még a gyermekeimmel szemben is a nevelés során megfogalmazom az elérendő feladatokat, célokat.
    Ugyanis hiszek abban hogy e nélkül nem lehet tanulni, fejlődni, dolgozni, módszereket kidolgozni.
    Tudni kell honnan indulunk, és hová tartunk.

    Érdekes módon a honnan indulunk kérdéssel viszonylag ritkán foglalkoznak mind a tanulók, mind az oktatók.

    Érdekes lenne, egy elégedetlenkedő tanulónak visszajátszani a kezdeti szerencsétlenkedéseit. Ezzel összehasonlítva, talán többre tartaná az elért eredményeit.
    Fejlődni csak úgy lehet ha van pozitív visszajelzés is, ha reálisan látja az elért fejlődést.
    Ha lenne erre fordítható pénzem, kamerát szerelnék az autómba, és időnként visszanézetném a tanulókkal az első óráikat, valamint az aznapi teljesítményüket is kiértékelném minden alkalommal. A vizsga után megkapná ajándékba.
    Érdekes lenne.

    NÉZZÜK HÁT A MEGFOGALMAZOTT CÉLOKAT, ÉS A FEJLŐDÉSI FÁZISOKAT :

    Cél tehát a sikeres vizsga, és a tudástartalommal bíró értékes jogosítvány, egy biztonságos közlekedést garantáló vezetési tudás, közlekedési érzék, kultúra, figyelem.

    ELSŐ LÉPCSŐ :

    A kocsiban eltöltött első időszak feladatai, az első lépcsőfok, amiről tovább lehet lépni :
    • Meg kell tanulni a járművet kezelni.
    • Meg kell ismerni a pedálok, kormány, a váltó használatát.
    • A vezetéshez kapcsolódó egyéb eszközök, mint kapcsolók, ablaktörlő, ablakemelő,kézifék,a tükrök helyes használatát.
    • Meg kell tanulni szépen elindulni, megállni,,, szabályosan kanyarodni,, megfelelő Íven, megfelelő sebességgel, jó sebességi fokozatban.
    • Meg kell ismerni a motorfékhatás szerepét, annak használatát, szükségességét !
    • Meg kell tanulni a váltó használatát.
    • Aztán a megtett Kilométerek függvényében meg kell találni a helyünket az úton
    • a járművet mindig a megfelelő sebességgel a megfelelő fokozatban,ideáli helyen, mozgásban tartani.
    • Észre kell venni a legfontosabb, a továbbhaladásunkat szabályozó közúti jelzéseket, azokat értelmezni, és ezeknek megfelelően tovább haladni.
    • Kanyarok előtt lassítani, megfelelő fokozatban kanyarodni,, megálláskor jó tempóban, jó helyen megállni,, elinduláskor dinamikusan a forgalom feltartása nélkül indulni.

    Gyakorlatilag ez az időszak szolgálja a jármű helyes technikai kezelésének az elsajátítást.

    MÁSODIK LÉPCSŐFOK :


    Nem véletlenül hívom lépcsőfokoknak ! Amíg ugyanis az egyik szintet nem teljesíti a tanuló addig képtelen a következő szintre lépni.

    Ezen a második szinten a már viszonylag stabil vezetési tudás mellett tud felszabadulni annyi figyelem hogy tudja észlelni a jelzések következő szintjét.
    Amíg a kocsi kezelése leköti, addig nem tud más dolgokra figyelni.
    A jármű kezelése már önálló, csak kevés segítség kell a technikához.
    Ezen a szinten már tud figyelni kell a KRESZ szabályokra, a táblákra a forgalomra, és kevés segítséggel már önállóan, ezeket felismerve szabályosan kell tudni közlekedni.
    Táblák, fényjelző készülékek, gyalogosok, egyenrangú útkereszteződések figyelése.
    Elsőbbségi viszonyok felismerése.

    Ennek a szakasznak a végén szokott jönni a magabiztos önvállalás  : " mindent tudok, szeretnék menni vizsgázni,"
    Pedig csak a felénél tartunk !

    A HARMADIK LÉPCSŐFOK :

    A járművet már jól kezeli a szabályokat többé-kevésbé betartja, táblákat észreveszi, felismeri, értelmezi !
    Megtanuljuk a vizsgán követelt két technikai jellegű feladatot,, parkolás, egyívű megfordulás !
    ÉÉÉÉÉÉÉÉÉs ! Megtanuljuk végre a tükröket hasznosan használni.
    Eddig is nézegettünk bele,, de ,,,,,,,,,
    A tanuló számára kezdő szinten csak a maga előtt látott látótér és az abban történő dolgok léteznek !
    A kezdő vezető nem igazán meri elfordítani a tekintetét az útról, sem a műszerfalra, sem a tükrökre, sem a holtterekre.
    Aki régóta vezet az tudja, hogy a mögöttes forgalom szerepe, jelentősége legalább akkora, mint az előttünk lévő térben történteké !
    Ráadásul ahogy szoktam mondani, az előtted történő dolgok eladják magukat, de ami mögötted történik azt tudatosan keresni, figyelni kell !

    Meg kell ismerni és komolyan kell venni a holttér fogalmát , meg kell tanulni a vizsgálatát.
    Ettől a szinttől fogva a tükrök használata már nem esthez kapcsolódó, hanem folyamatos kell hogy legyen.

    Jól érezhető hogy mindezek, már tényleg csak egy biztos vezetési tudás, egy felszabadult figyelem mellett elvégezhető feladatok.

    és akkor mi a negyedik lépcsőfok ??

    A NEGYEDIK LÉPCSŐFOK :

    A vizsgához szükséges szint tartalmazza a következő tudást is :
    Már meglévő vezetési tudásunk mellett,, a közlekedési szabályokat betartva, a jelzéseket felismerve, parkolva és manőverezve közlekedünk,, de már tudatosan.

    Tudatosan figyeljük az előttünk lévő forgalmat és figyeljük a tükörből a mögöttünk zajló eseményeket.
    Kiszámítjuk a többiek mozgását, valószínűsítjük cselekedeteiket, kiszámoljuk a forgalom haladását és ehhez igazítjuk sebességünket.
    A biztonságos autózáshoz tudnunk kell a többiek fejével is gondolkodnunk.
    Mindezek mellett fontos az előrelátás. Mind térben, mind időben. Mind valóságban, mind agyban, elképzelésben, tervezésben.
    Nem csak a magunk előtt történő dolgokat figyeljük, hanem a messze távolban történő eseményeket is, így :

    kellő időben:
    • váltunk sávot,
    • lassítunk, állunk meg,
    • kerülünk, gyorsítunk,
    • vagyunk udvariasak,
    • oldunk meg váratlan helyzeteket,,
    • kerülünk el, vagy mentünk meg veszélyes helyzeteket ,
    • vagyunk előzékenyek a gyalogosokkal a buszokkal és egyebek.

    Ezen a szinten már megtervezzük az útvonalainkat is, ami persze egy forgalmi vizsga keretei közt elég kis távokat jelent, de valamennyi tervezés, egy több sávos forgalmas úton itt is szükséges.

    Magyarul ez a szint a biztonságos, a gazdaságos az előrelátó, tervező, érett szint !

    Itt kéne elmenni vizsgázni, mert kb. ez a követelmény.

    Az hogy sok vezető aki évek óta rendelkezik engedéllyel nem autózik így ???
    Hát igen,, csakhogy nekik már van jogosítványuk !

    2010. július 17., szombat

    Akkor hány órából is szerezzünk jogosítványt ?


    Ismét egy sarkalatos pontja az oktatásnak !

    Tévhitek, és téveszmék, eszement elvárások az oktatóval és a tanulónak saját magával szemben !

    Nem én találtam ki, régi szöveg a következő :

    AZ AUTÓVEZETÉS EGY SZAKMA, SOKAN EBBŐL ÉLNEK MEG, EZ A MUNKÁJUK !
    HOL LÁTSZ A VILÁGBAN OLYAT HOGY EGY SZAKMÁT 30 ÓRA,, AZAZ MÁSFÉL NAP ALATT EL LEHET SAJÁTÍTANI ?


    És ez a kérdés bizony jogos .
    Ne felejtsük el hogy itt nem csupán arról van szó, hogy egy technikai eszközt elkezelgetek, itt felelősségteljesen kell majdan a forgalomban részt venni !

    Anyagi és személybiztonságért vagyunk felelősek minden pillanatban amikor kocsiba ülünk és vezetünk.

    Minden áldott nap halnak meg emberek az utakon.
    Minden nap mennek tönkre életek a bekövetkezett anyagi kár vagy életre szóló sérülések miatt.

    És érdekes módon ezt hiába próbálja az ember előre elmondani, mindaddig amíg valakivel konkrétan nem történik tragédia, vagy a családban, addig senki nem érzi át ennek jelentőségét.

    Ezek a sorok persze csak bölcs gondolatok voltak,,, de a tanulási folyamat végén van egy szigorú vizsga.
    A vizsgáról egy külön fejezetben szeretnék majd beszélni, de azt mindannyian tudjuk,
    hogy manapság a követelmény is szigorú, és a közlekedés, a forgalom amiben a vizsgát kell tenni is egyre nehezebb, bonyolultabb.

    Pillanatnyilag a kötelezően előírt óraszám

    járműkezelési vizsgához a rutinpályán 9 óra
    forgalmi oktatásban még ehhez 20 óra.

    elég-e ez ??

    igen! Lehet elég. Sok esetben az.

    Lehetne tagadni, de gyakran ülnek a kocsiba olyan tanulók akik már tudnak vezetni.
    A jármű technikai kezelését már megtanulták, a feladatuk már csak az hogy a forgalomban biztonságosan közlekedjenek.
    Sőt van aki már évek óta vezet, persze szabálytalanul, minden féle engedély nélkül.

    És van aki jó adottságokkal rendelkezik, könnyen összhangba tudja hozni a végtagjai ellentétes mozgásával járó jármű kezelést, a célzott figyelmet, a közlekedési gondolkodást, az előrelátást.

    Számukra a 30 óra elegendő,jó eséllyel indulnak a sikeres vizsgáért,, és ami a legfontosabb, a jogosítvány megszerzése után biztonságos, megbízható partnereink lesznek az utakon.

    Ők a kisebbség.

    A tanulók nagy része azonban nem indul ilyen előnyökkel.
    Egy átlag ember átlag képességeivel
    Teljesen kezdő szintről indulva

    NEM ELÉG A BIZTONSÁGOS AUTÓVEZETÉS MEGTANULÁSÁHOZ A 30 ÓRA.

    természetesen, és érthető módon, nehéz ezt elfogadni egy laikus számára.

    -nehéz mert látja hogy a barátjának sikerült
    -nehéz mert az önértékelése, az önbecsülése csorbát szenved a ténytől, hogy neki több óra szükséges mint a szabályzatban meghatározott kötelező.
    -nehéz mert a környezete előtt nem tudja felvállalni a " kudarcot "
    -és nehéz, mert kiszámította a költségek végső összegét és ez a plussz órákkal jelentősen megnő, amit nem biztos hogy ki tud fizetni.

    VAN ITT EGY TÉVESZME !

    a kötelezően meghatározott órák száma nem egy átlag képességű ember számára kiszámított óraszám, amit szégyen átlépni.
    Az illetékes hatóságok úgy vélték szükséges egy minimális kötelező óraszám.
    Hogy ez helyes-e vagy sem azon lehet vitatkozni,, de bele lehet gondolni, hogy ez az alsó határ inkább a legjobbakhoz van igazítva !

    LOGIKUS !

    Ne kelljen a legügyesebbeknek is feleslegesen órákat fizetni !

    Most miért gondoljuk hogy itt, és ebben feltétlenül a legügyesebbek közé kell tartozzunk??
    A suliban sem biztos hogy mi voltunk a legjobb tanulók,vagy ha igen lehet hogy nem mi másztunk tesi órán a legmagasabbra,vagy nem énekeltünk az ország legjobb kórusában még sem volt tragédia. Más teljesítményeinkkel kompenzáltuk az életben elért eredményeinket,és a végén jól éreztük magunkat !!

    DE ITT NEM IS AZ A CÉL HOGY A LEGJOBBAK , LEGGYORSABBAK LEGYÜNK !

    Itt a cél a sikeres vizsga, és a biztonságos közlekedés.

    Meg kell tanulnunk felnőtt ember módjára felvállalni hogy ennek megtanulásához nekünk több gyakorlásra van szükségünk,, és hogy bár ez nem öröm számunkra, de a végeredmény szempontjából teljesen mindegy.

    És a másik igen bölcs gondolat :

    TANKOLNOD, MAJD MINDEN HÉTEN KELL, DE A JOGOSÍTVÁNYT CSAK EGYSZER KELL MEGSZEREZNED !

    És milyen igaz !A kocsira nem sajnáljuk a milliókat sem,, aztán majd a benzinre sem az ezreket,, de itt a tanulásnál, ami a későbbi biztonságunkat szolgálja, itt minden fillért számolgatunk ?
    Ha erre nincs pénzed hogy lesz majd a többire ?

    A férjem bölcs és nagyon igaz mondása :

    Miért jelentkeznek olyan emberek autóvezetési tanfolyamra akik egy buszbérletet sem tudnak megvenni ??

    És visszatérve a az elsődleges célhoz !
    Bármit gondolsz is magadról, bárhogy ítéled meg a teljesítményedet, jogosítványt akkor kaphatsz ha a vizsgabiztos átenged a vizsgán !
    És ezek a vizsgák bizony roppant szigorúak !

    Ja,, a hány óra kérdése !

    Befolyásolja ezt sok minden

    -a tanuló kora
    -a neme
    -a tehetsége, érzéke a kocsihoz
    -a figyelme
    -a pillanatnyi idegállapota
    -az egészsége
    -a testi adottságai
    -az intelligenciája
    -az alkalmazkodó képessége
    -a szándéka a befogadásra, tanulásra
    -a csillagok állása :-)
    -és végezetül a vizsga rutinja !

    Hogy milyen felkészültségi szinten érdemes elmenni vizsgázni arról szintén egy másik oldalon írok.

    Ugye a 30 óra a kötelező !
    40-50 óra körül egy átlag képességű fiatal ember valószínűsíthetően le tud vizsgázni, ez teljesen normális óraszámnak tekinthető.
    Van azonban még a fiatal versenyzők közt is aki ezt meghaladó, sőt 100 óránál is több után tud csak sikeres vizsgát tenni !
    Ez már valóban sok de :

    MÁS ÉRTÉKŰ LESZ A JOGOSÍTVÁNYOD ATTÓL HOGY 100 ÓRA UTÁN SZEREZTED MEG ? KELL AZT TUDNI MÁSOKNAK, HOGY HÁNY ÓRÁT GYAKOROLTÁL ?

    Én a sok éves tapasztalatom alapján a következő módon szoktam az óraszám kérdését kezelni a kocsiban.
    Ez elején elmondom, hogy nekem nem célom hogy felesleges, szükségtelen órákat vetessek.Nekem az a célom hogy a tanuló meg legyen elégedve a kocsiban kapottakkal, ne érezze átverve magát, és küldje a későbbi kuncsaftokat.

    Ezért azt kérem, hogy ne én határozzam meg hogy hányszor jön, hanem ő.
    Ne az enyém legyen a felelősség, hanem az övé.
    Kezébe adom a hatóság által kibocsátott a "forgalmi vizsgák rendjéről szóló " kiadványt, ami alapján tudja értékelni a saját teljesítményét is.
    Minden óra zárasaként elemezzük a történteket, és megállapítjuk hol tart a fejlődésben.
    Az esetek nagy részében teljes egyetértésben megyünk tovább a következő gyakorlási órára.
    A vizsga időpontjának a meghatározásában is ezeket a módszereket alkalmazzuk.
    A legrosszabb esetben is az szokott előfordulni, hogy közli a tanuló, hogy elfogyott a pénze és nem tud több órát venni,, szeretné megpróbálni a vizsgát.
    Elmegyünk és ha nem sikerül, akkor is a saját döntésének eredményét kell hogy viselje.

    Persze előfordul az is hogy az én javaslatomra kért vizsga nem sikerül , de hát ez is benne van a lehetőségek közt , tudomásul kell venni.

    Szóval 30. óra után, nálam a tanuló hozza meg minden óra végén a döntést hogy szeretne-e jönni legközelebb.

    És higgyétek el akarnak ! Maguktól ! Mert nincs rájuk kényszerítve ! Mert Ők hozzák meg a döntést ! Mert objektíven látják a teljesítményüket !

    2010. július 16., péntek

    A következő témák

    -a vizsgákról, vizsgabiztosról követelményekről
    -az én négy pontom a felkészülés menetéről
    -tipikus tanulói hibák
    -módszereim, trükkjeim
    -hogyan érjük el hogy a tanuló akarjon órát venni
    -akkor hány órából is vizsgázzunk ?
    -ki a jó oktató és miért ?
    -a KRESZ tudás hiányának következményei a kocsiban az oktatás és vizsga során.

    Való-e mindenkinek jogosítvány ?

    Ez a mindannyiunkat évek óta foglalkoztató kérdés !

    Hatalmas felelősség egy emberről azt állítani hogy nem alkalmas a vezetésre, de legalább akkora hagyni hogy sok százezer Forintot belefektessen olyasmibe amiről a szakértő szeme már az elején megállapítja hogy felesleges és reménytelen.

    Változó időnk nem csak az oktatás elismertségére van hatással.
    Az elmúlt évek során, bizony hatalmasat változott a közlekedés.
    A járműpark sokszorosára növekedett.
    A járművek sebessége úgyszintén.
    A lovaskocsitól a kerékpáron keresztül, a több száz lóerős járművekig, bizony nagy utat tettünk meg.
    A forgalom sűrűsége és sebessége is új elvárások elé állítanak minket.
    Ráadásul ha megnézzük jelentősen megváltozott a jogosítvánnyal rendelkezők életkora is.

    A kezdeti időkben, amikor az első lehetőségek születtek arra hogy kocsit vegyünk és vezessünk, inkább a felnőtt embereknek volt erre pénze és ideje.
    Manapság a tanfolyamokon ülő emberek átlag életkora inkább a 20-as éveiben járó diákság, de jogosítvány megszerzésére már 17 éves kortól lehetőség van.

    Ebből következik hogy az utakon a megnövekedett autóállomány teljesítménye lényegesen meghaladja a sok évvel ezelőttiét, és az ezen járműveket vezetők életkora is a kevésbé megfontolt, kevesebb tapasztalattal, bölcsességgel rendelkező , fiatalabb korosztály felé tolódott el.

    Csak kis mértékig kompenzálja a helyzetet az a tény hogy a fiatalodó járműpark , a modernebb járművek biztonságosabbak, a fiatal vezetők reakcióideje jobb, problémamegoldó képessége rugalmasabb,és mivel már ebben az autós világban nőttek fel specifikusabbak.

    Mindezek mellett , és ezek ellenére fennáll a probléma, és a kérdés :

    adható-e mindenkinek jogosítvány ? És ha nem mikor és ki mondja meg a jelentkezőnek?

    Milyen problémák merülhetnek fel ?

    1: kortól és nemtől függetlenül, vannak olyanok akik nem alkalmasak ennek az összetett feladatsornak az elsajátítására, vagy ha igen, nem képesek az állandóan változó forgalomban a megtanultakat biztonságosan alkalmazni.
    Miről is van szó ?
    Az autóvezetés egy roppant összetett feladat.
    Mind a négy végtag, ellentétes irányú, és különböző erejű , összehangolt mozgatása mellett, a figyelemnek az állandóan változó forgalmat kell követnie. De nem csak egy ponton. Az út figyelése mellett a tükrök, a műszerfal , a perifériásan történő események követése is nélkülözhetetlen.
    Van akin már az első, a jármű technikai kezelésének feladata is kifog.
    A pedálok, működtetése, a kormány forgatása, csak azok számára tűnik könnyűnek akik már régóta gyakorolják, vagy rendkívüli érzékük van hozzá .

    Sokan soha az életben nem tudják megtanulni.

    Ha ez sikerül, jön a következő feladat.
    Forgalomban autózni.
    Figyelni a jelzéseket, a többi járművet, a gyalogosokat. Előre gondolkodni, kiszámolni a partnerek viselkedését, nem könnyű, pláne annyi idő alatt amennyi a közlekedés során a kocsiban erre lehetőség van.

    2 : De találkoztam már olyan tanulóval is aki a személyisége miatt nem volt képes levizsgázni.
    Egyszerűen nem tudott a szabályokhoz alkalmazkodni,
    Hiába kapott egy útirányt, ő ment amerre akart.
    Hiába látott egy sebességkorlátozást, azon alkudozott, mennyivel lépheti át, ahelyett hogy lelassított volna,,
    A gyalogosokat inkább elütötte , mert hogy miért erre jönnek és zavarják őt,,,
    Vagy a síneken gyorsított,, mert mit képzel a másik sofőr hogy őt a meg akarja előzni,, függetlenül annak szabálytalanságától !

    Az élet más területén összeférhetetlen emberek jelleme a kocsiban is kiütközik, és ez gátja lehet a eredményességnek.

    3 : a legismertebb, az átlag ember számára is elfogadott akadálya a sikeres vizsgának az életkor.
    Én azért ennek az elméletnek ellentmondanék,, bár van valóságtartalma, elismerem.

    Van egy elméletem. E szerint az idősebb emberek tanulási nehézségeit elsősorban nem csupán az életkoruk okozza. Szerintem sokkal inkább az érdektelenség a motiváltság
    hiánya. Érdekes módon, nem jelenidőben, hanem múlt időben !

    Egy átlag ember a fiatal 20,,, max 30-éves kora körül szerez jogosítványt. Teszi ezt azért mert érdekli, mert szüksége van rá, mert a többiek is így csinálják, vagy mert apuci fizeti.

    Ha valaki 40 éves koráig nem tanul meg vezetni, akkor valószínűleg nem is nagyon érdekelte a gondolat,, és ha nem érdekelte akkor nagy valószínűséggel érzéke sincs hozzá, ezért kerülte ösztönösen a témát.

    A valamiért megváltozott élethelyzetében azonban szüksége van rá, ezért, nagyrészt muszályból iratkozik be.

    Gondoljunk bele, azért vannak sokan akik vezetnek 50, 60, 70 évesen, különösebb gond nélkül, tehát nem önmagában a vezetési képességgel van a baj.

    De el kell ismernem, hogy ebben a korban már nehezebb tanulni, hiszen nagyobb reakcióidővel, lelassultabb testtel nehezebb.
    Tehát eszem ágában sincs az alapigazságot tagadni,, idősebb embernek több óra szükséges a jogosítvány megszerzéséhez, ha egyáltalán sikerül.

    Természetesen nem lehetetlen,, sőt én magam is tudnék csodás ellenpéldákat mondani.

    Tapasztalataim szerint egy átlag képességű embernek minimum annyival több órára van szüksége ahány évvel idősebb mint 20 év.

    4 : nem értek egyet azzal az elmélettel miszerint a hölgyek kevésbé lennének jó vezetők mint a férfiak.
    De tagadhatatlanul van a szükséges óraszámaikban mérhető különbség.

    Én ennek az okát a következőkben látom :
    a fiúk gyermekkoruk óta érdeklődnek a technika iránt. Szétszedik, összerakják, megismerik. Nagy részük beülve a kocsiba nem csak vezeti azt, hanem miközben kezelik , ismerik, átlátják mit is tesz.
    Közelebb áll hozzájuk a fizikai része, könnyeben megértik a jármű viselkedését.

    A hölgyek a kézimunkával vannak így. Férfiak is megtanulnak szépen kötni, de egy nő előnyben van, mert kislánykora óta babázik, öltöztet, ismeri a ruhák fazonját,az anyagokat, méreteit, szabásmintáit,, így könnyebb elkészíteni a pulcsikat is.

    Tehát való-e mindenkinek jogosítvány ??

    Egyértelműen nem. Sokan alkalmatlanok,, ki technikában, ki a figyelmében, ki jellemében, ki korában,ki az alkalmazkodó képességében szenved a szükséges mértékből hiányosságokat !

    Mikor derül ez ki ? és hogyan mondjuk meg ??

    Senkinek nincs joga, hatalma egy emberről első ránézésre csupán a kora, neme, vagy más alapján eldönteni hogy alkalmas-e jármű vezetésére.

    Valaki megjelenik az iskolában, bármit is gondolunk, nem sérthetjük meg, nem mondhatjuk meg.
    Befizeti a KRESZ tanfolyamot, szépen le is vizsgázik.
    Fizet az orvosnál, az iskolában a tanfolyamra, a hatóságnál vizsgadíjat, fényképet.

    Eddigre kifizetett minimum 30000 Ft-t, de ha az egészségügyi vizsgát is letette akkor 40000-t.

    Beül a kocsiba, elkezd vezetni.
    Senkiről nem lehet ítéletet mondani 10-20 óra alapján, esetleg véleményt lehet alkotni.
    Elment még 40000.
    Jön egy rutin vizsga, meg még egy ,, repkednek a forintok,, talán sikerül is.
    Aztán megyünk a városba,,, érzem én már hogy itt baj lesz, de mit kéne mondanom.?

    A tanulónak már van vagy 60 órája,, de sehol nem tartunk még ! Várjuk a fejlődést, de nem jön.

    Ekkor elbeszélgetünk,, elmondom, hogy ha 60 órából még rendesen kanyarodni sem tudunk, akkor szerinte hány óra lesz a vége ??

    De benne van már 200.000 Ft-ja !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

    Nincs az az ember aki ezen a ponton abbahagyja ! Innentől már fut a pénze után !
    Elmegy egy vizsgára, aztán még egyre,, megbukik ötször,,, elmegy PAV-ra Pestre, megbukik, fellebbez,, és 13-ra sikerül.

    Vagy feladja,, otthagy 2- 300.000 ft-ot és minket szid !
    Se pénz, se jogsi.

    Ki mondja meg nekem mi a jó megoldás ???
    Ki mondja meg hogy ő mit szeretne, hol mondjuk meg neki hogy nincs értelme ?
    Ki az aki elhiszi ha én a 20. órában ezt mondom ?
    És mi van azokkal akiknek a 130. órában sikerült és ma vezetnek ?

    És ha nekik valaki a 20-ban azt mondja hogy állj ,,, ne tovább ??

    2010. július 14., szerda

    változások a szakma elismertségében

    Visszaemlékezve régi idők oktatóira, munkájukra,megbecsültségükre,, bizony nagy változásoknak lehetünk tanúi.
    Ezen változások kis része pozitív, vagy elfogadható, de egy jó részük bizony furcsa, szomorú.
    Úgy harminc évvel ezelőtt lehetett amikor édesanyám jogosítványt szerzett.
    Emlékszem a hangulatára, a készülődéseire, és a történetekre amiket mesélt.
    Izgalommal várt minden egyes elméleti és gyakorlati foglalkozást. Az oktatójáról tisztelettel beszélt, felnézett rá , örült, hogy tanulhat tőle.
    Abban az időben tekintélye volt a szakmának, és a kollégáknak is.
    Köszönhető volt ez sok dolognak.
    Azokban az időkben jogosítványt szerezni nagy dolog volt
    Várni kellett már arra is hogy a tanuló bejuthasson egy csoportba, és utána még tovább hogy autóba ülhessen.
    Az oktatót tanár úrnak szólították, és megköszönték a lehetőséget hogy végre kocsira kerülhettek.
    Az elméleti foglalkozások száma jóval meghaladta a mait és időben is hosszabb volt a felkészülésre szánt idő.
    A tanfolyamok sokszor hónapokig tartottak, így volt lehetőség a KRESZ ismeretek átadása mellett sok gyakorlásra a tananyag rögzítésére, visszakérdezésre, sőt közlekedési nevelésre is.
    Tanmesékkel, filmekkel nem csak a tudás átadására törekedtek, hanem a közlekedési kultúra kialakítására is.
    Manapság minderre nincs igény .
    Ha szeretnénk is hasonló képzést nyújtani nem valószínű hogy megtelnének az iskolapadok.
    Természetesen ennek az alapos oktatásnak a hiányát megszenvedjük az oktatás során a kocsiban, de a hétköznapok során az utakon is.
    Emlékszem olyan történetekre is , hogy a tanulókkal mosatták az oktatók a kocsijukat, és ami az érdekes benne a tanulók sokszor ezt szívesen tetté.
    Persze ez most nem elvárás, és nem cél, csak ez a tény is minősíti a tanuló oktató kapcsolatát.
    Azokban az időkben nem volt ennyi iskola sem ami hordozza magában azt a tényt is, hogy akkoriban nem pazaroltak feleslegesen energiákat és pénzeket a rivalizálásra,, nem volt rá szükség.
    És ugye a rivalizálás elég gyakran a másik szapulását, sárba tiprását is jelenti.
    Mi ostobák nem vesszük észre hogy a kis hatalmi harcainkkal a saját ázsiónkat csökkentjük.
    A versengésünk nagyban hozzájárult a saját megbecsültségünk lerombolásához.

    Mára a jogosítvány megszerzése, az oktatás egy valamikor megbecsült pedagógiai szakmából egy elüzletiesedett,pénz központú szolgáltatássá vált.
    A tanulók úgy kezelik az egész képzés menetét, mintha bemennének egy áruházba és vásárolnának egy kiló kenyeret.
    Kifejezetten mint szolgáltatást kezelik, amit megvásároltak a pénzükkel,és aminek a végeredménye egy papír ami ha a zsebükben van jogosultak autót vezetni.
    Nincs ennek a papírnak már értéke.
    Számtalan sikertelen vizsga után hallottam már ilyen megjegyzést, hogy jó, akkor még egyszer eljövök vizsgázni, de ha nem sikerül megyek és veszek egy jogsit a piacon.
    A jogosítvány mára árucikk lett, amihez nincs szükségük a kezelési útmutatót jelentő ,emberi, pedagógiai útmutatókra a közlekedési magatartás, kultúra ismereteire.

    Sokan úgy vélik, ők befizettek 100000 Ft-t,, cserébe nekik megjár a papír, ha alkalmasak, ha nem .

    Rengeteg konfliktust okoz ez mint oktató- tanuló viszonyában, mint a vizsgák során.
    Természetesen ezen tanulói magatartások nagy részben származási, neveltetési hiányosságokra vezethetők vissza.
    Mindannyiunknak számtalan jó hozzáállású tisztességes, szorgalmas tanulója van aki megbecsül minket, és érezteti velünk, hogy a munkák fontos a számukra, és partnerek a képzés minden fázisában.

    De az általános társadalmi elvárások megváltoztak, ma már nem a tanulók harcolnak a jó oktatóért, a minőségi oktatásért, hanem az iskolák és az oktatók a tanulókért.
    Mára nem a szakma diktálja a feltételeket és határozza meg az elvárásokat ez elérni kívánt szintet, a minőséget, hanem a tanulók válogatnak a kínálatból.
    És ami egy ilyen rendszernek mindig is sajátja ,, leginkább nem a színvonal határozza meg a döntésüket, hanem az ár.
    Nincs is semmi baj amíg a piacverseny eredményeképp az olcsóbb szolgáltatást választó fizető kuncsaftnak csak a mennyezete lesz csíkos, vagy a kéménye ferde, esetleg a cipője lukas.
    A baj ott kezdődik amikor szerencsétlen véletlenek összejátszása során, képzetlen felkészületlen , a forgalomra veszélyes sofőrök kerülni ki az utakra.
    Már pedig kikerülnek..
    és ezen mindannyiunk,, sőt gyermekeink élete is múlik

    2010. július 13., kedd

    általában az oktatásról

    1993-ban végeztem szakoktatóként.
    Kezdetben csak KRESZ-t tanítottam, de egy év múlva már gyakorlati oktatóként is.
    Az azóta eltelt időben pár év kihagyással dolgoztam.
    Az eltelt évek során jelentősen változtak a tanulók, mint korban, mint szükségleteikben, mint hozzáállásukban.
    Változtak a képzés rendszerei,feltételei, szabályai, körülményei.
    Sőt,, változott a közlekedés maga,a közlekedési szabályok, a közlekedési kultúra a közlekedés feltételei, a járműpark.
    De változtunk mi magunk oktatók is.

    Mások a célok, az okok , a lehetőségek, mint 17 évvel ezelőtt.

    Érdekes módon a " civil " emberek érdeklődése a témában változatlan.
    Sokan szeretnének belelátni a tanteremben és a kocsiban folyó munkába.
    Az oktatási folyamatba és a vizsgáztatásba egyaránt.

    Születnek tévhitek, és hatással vannak a régi beidegződések.
    Még mindig élnek a " majd én megtanítom az unokámat " kijelentések,, és a szomorú az, hogy sokan ezt komolyan is gondolják.

    Szeretném röviden ismertetni a járművezető képzés fontos állomásait, feltételeit, szabályait.
    Szeretném a tévhiteket eloszlatni, és a megváltozott közlekedési helyzetre használható tanácsokat adni.
    A visszás kérdésekre felhívni a figyelmet, és ha lehet párra megoldást találni

    a blog születése

    Régen megszületett bennem a gondolat hogy a 17 éves szakmai múltam alatt szerzett tapasztalataimat megosztom kollégákkal, mostani és leendő tanulóimmal.
    Miközben azon gondolkodtam hogyan tehetném ezt meg a leghatékonyabban,jött az ötlet hogy készítek egy blogot, amiben nem csak az oktatással kapcsolatos tapasztalataimat tudom megosztani, hanem általában a mindannyiunkat érdeklő közlekedéssel kapcsolatos kérdéseket is felvethetem és megvitathatom az érdeklődőkkel.

    Szeretném felkérni egy kedves kollégámat is hogy ossza meg velünk tapasztalatait.

    Ezeken az oldalakon végre megalkothatom a rég áhított tanítási segédanyagaimat is.

    fogadja és olvassa szeretettel mindenki , aki erre az oldalra látogat