A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A vizsgáztatásról. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A vizsgáztatásról. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. augusztus 20., szombat

Vizsgabiztosainkról

.
Igazságpárti vagyok.

Lehet hogy megköveznek, kirúgnak,, vagy megutálnak még jobban , de akkor is kimondom.
Azt hiszem ebben az országban szabad a szólás, ha jó ha rossz.
Hihetetlen sok pletyka terjeng a városomban a vizsgáztatásról és a vizsgabiztosokról.
Szeretnék hát erről beszélni pár szót, ha tetszik ez egyeseknek ha nem.
Már üzenték nekem fontos helyről, hogy fogjam be a szám, mert baj lesz.

De nem tudom. Nem tudom befogni. Olyan a genetikám, hogy egy ilyen felkérésre csak kibeszéléssel, elmondással tudok reagálni.

Először is.
Nem kell elhinni, de nálunk valóban nincs korrupció, nincs hálapénz, nincs megkent vizsga.
Persze lehet erre azt mondani, hogy úgysem mondanám el.
Talán.
De nálam ez sem biztos. Viszont logikus, hogy legalább nem hoznám szóba a témát.
Más.

Keringenek itt minden féle hírek, és rémhírek.
Az elmúlt évek során a baranyai vizsgabiztosok nagy részét már kibeszélték, kitették az internetre.
Keltve ezzel a vizsgázókban minden féle előítéletet, stresszt, és ez nem biztos hogy jó.

Elmondom hogyan is látom én a helyzetet.

Nem tudom pontosan a számokat, de kb. 20 aktív vizsgabiztos dolgozik most a városban.
Egy főállású, a többi megbízásos jogviszonyban.
Különböző emberek, különböző habitussal.
Ítélnek jól-rosszul, mindenkinek más a véleménye.

Én oktatok, vizsgáztatok, már igen rég óta. Ez idő alatt jelentősen megváltozott a vizsgabiztosi állomány.
A hatóság részéről elindult egy olyan folyamat, melyben szeretnék kiválasztani a legalkalmasabb embereket erre a munkára a vizsgabiztosi névjegyzékben szereplő vizsgabiztosok közül.
Ez a törekvés nagyon szimpatikus, csak van egy kis hiányossága.
Sajnos teszik ezt úgy, hogy a mi véleményünket - már a szakoktatókét - nem kérik ki az illetékesek.
Sőt,,,,,,,,,,,, ha próbálunk jelezni, mindig megvan a jó válasz miért is nem.

Hogyan is állunk hát vizsgabiztosokkal a megyében. Vagyis mi az én véleményem.
Mert hogy ez az én blogom, tehát nyilván az én véleményemet tükrözi.

A 20 vizsgabiztosból, én kb. 5-tel teljesen elégedett vagyok. Nem csak én, de a többi kolléga is.
nem hallottam még rájuk érdemi panaszt. Még nézeteltérést sem igazán.
Van szintén kb. 5 akivel nem szeretünk vizsgáztatni, de hál Istennek nem is sűrűn fordul ez elő.
A többiekkel pedig egy teljesen általános , normális munkakapcsolat, jó kollegiális viszony alakult ki.
Ami nálam azt jelenti, hogy nem mindig, nem mindenben értünk egyet, előfordulnak nézetkülönbségek.
De meghallgatjuk egymást , és tiszteletben tartjuk a másik véleményét.
Nem velem, általában a kollégák beszámolóira gondolok.
Nyilván vannak akik nem értenek velem egyet, én csak azokról beszélhetek, akikkel beszélgetni szoktam.

Vannak ugyan vitás esetek, mint minden szakmában, minden szakterületen, de döntő többségében szeretünk velük vizsgáztatni, mert a döntéseik, korrektek, helytállóak.
Nyilván senki nem tévedhetetlen, és nem is mindenki kedveli a másik személyiségét, de alkalmazkodunk egymáshoz, tanulunk egymástól, és ez így jó, így normális.

Várjátok már mi ???

Várjátok a véleményemet a mumusról !!!

Igen, az elmúlt hetekben nagyon sok tanulótól hallottam ezt a problémát ! Nem akarnak nála vizsgázni.
Most erre szeretnék reagálni.

A baranyaiak tudják hogy van egy vizsgabiztos, akitől nagyon félnek a vizsgázók. Rossz hírét keltették a városban. Hozzá kell tennem , nem alaptalanul.  
De nem teljesen jogosan.
Régebben sok konfliktus helyzetbe keveredett, kikezdték az interneten is.
Mostanra ott tartunk, hogy sok vizsgázó, amikor meglátja, hogy nála kéne vizsgázni, inkább elmegy, és hoz orvosi igazolást, vagy kifizeti a vizsgát, de nem indul el vele.
Pedig mára sokat változott. Igazából nem jogos a tőle való félelem.

Mondtam hogy igazságpárti vagyok.
Igen, van az illetővel gond, de nem a vizsga ítéleteivel.

Kitűnő szakember, korrekt jó döntéseket hoz.

Rossz a stílusa. Beszól a tanulóknak, nyersen helyreteszi őket. Belemegy olyan témákba, amibe nem lenne szabad. Kioktatja, magánéleti dolgokról, és elkövet sok hasonló hibát, de jó vizsgabiztos.
Szerintem nem nagyon telik el hónap úgy hogy ne érkezzen rá panasz, de csak a stílusa miatt.
Amúgy a vizsgák értékelésében jó döntéseket hoz, és igaza van.
Mondom mindazt annak ellenére, hogy van egy vélt- nem annyira valós személyes konfliktusunk, amit sajnos nincs lehetőségem tisztázni vele, de talán nem is fontos.
Én személyesen csak egyetlen egy témában nem értek vele egyet, de ez talán nem akkora nagy baj.
Minden más tekintetben sokat tanulhatok tőle, és bizonyos területeken, példaképemnek tekintem.

Nem tudnék mondani az elmúlt évek eseteiből egyetlen egyet sem amikor ne értettem volna vele egyet a vizsga ítéletében. Vagyis van, de az pozitív irányban. Jóindulatúan megelőlegezett bizalommal döntött egy kétes helyzetben.

Nagyon sokat változott az elmúlt években.
Én ha vizsgázó lennék, inkább választanék egy korrekt csak rossz stílusú embert, mint egy nyájas, behízelgő, de rossz szakembert.

Visszatérve a hisztériára.
Már írtam egy régebbi bejegyzésemben, nem olyan könnyű ám onnan hátulról eldönteni, ki alkalmas, ki nem a forgalomban való részvételre.
Nem titkolt vágyam hogy vizsgabiztos lehessek egyszer.
Sokszor próbálok ezzel a fejjel gondolkodni, és így figyelni a tanulók, és a vizsgabiztosok teljesítményét !
Azért azt mindenképp el szeretném mondani, és teljesen őszintén, hogy éves szinten talán ha 2 olyan vizsga van, aminek nem értek egyet a végeredményével. Szerintem ez jó arány.
Talán ezért is van az hogy alapjában véve meg vagyok elégedve a vizsgabiztosaink munkájával.

Vannak konfliktusaink, előfordulnak személyes, emberi összeférhetetlenségek, viták.
De ezeknek semmi köze a vizsgáztatáshoz.

Az azonban örök kérdés maradhatna, hogy az az 5 ember, akivel őszintén nagyon szeretek vizsgáztatni, és a kollégák is, mit tud jobban , mint a többiek.
Mi a titka annak hogy az autóban jó légkört tudnak teremteni, és jó döntéseket is hoznak.

És még mielőtt valaki abba téveszmébe esne hogy a jó döntés a megfelelt, akkor ez nagy tévedés.
A jó döntés az igazságos, vagy amit mi is annak hiszünk.
Nekem sem vágyam hogy erre alkalmatlan emberek jogosítványt kapjanak és kikerüljenek az utakra.

1 megjegyzés:

Kedves Kollégám véleménye :

Vizsgabiztos! Ki is az, miért is van ott a kocsiban? Jó kérdés! A tanítás, oktatás területén szinte mindenhol a tanár, az oktató el tudja, és jogában is áll eldönteni, hogy a hallgatója, tanulója alkalmas-e önállóan, felelősséggel tenni a dolgát, egyedül, segítség nélkül. Sőt esetleg sokkal zavaróbb körülmények között, mint egy vizsga. A vizsgabiztos személye tény és való zavarólag hat a tanulóra, esetleg még az oktatóra is. Hisz benne is van bizonyítási vágy, hogy megmutassa tanulóját hogyan volt képes felkészíteni. Ilyen helyzetben az oktató is próbál mindent megtenni, tanulója sikeresnek mondható vizsgát tudjon a háta mögött. A tanulóban feltörő adrenalin, többlet teljesítményre segíti. Sokszor, sőt inkább többször, többet mutat a tanuló, mint amire válójában, egy átlagos helyzetben képes. Amivel nincs is baj, csak hát nem fog minden nap vizsgázni. Sőt a haverok, barátok egészen más bizonyítási kényszert keltenek a még kevés tapasztalattal, tudással felvértezett már nem tanuló, kezdő vezetőben. Vizsgabiztos. Szerény véleményem szerint, aki tudja, az csinálja, aki nem, az tanítja, aki meg még annyira sem, az a vizsgabiztos. (Csak hogy kis poen is legyen benne) De komolyan. Hosszú évekkel ezelőtt, mikor a vizsga szintjét, s idejét megemelték, mondta egy akkor már tapasztalt, de még nem idős vizsgabiztos: aki nem tudja egy vizsgázóról az első 5percben eldönteni, hogy alkalmas-e az önállóságra, az ne akarjon vizsgáztatni! És mennyire igaza volt. Hányszor, de hányszor hallani olyant mikor a vizsga utolsó perceiben sikerül valakit megbuktatni. Vagy, amit egy másik, már nem tevékenykedő "vibi" mondott: hogy néz ki az-a vizsgajegyzőkönyv, ami tele van megfeleltekkel?! Lehet már e kolléga nem dolgozik, de szemlélete fel-fel tűnik. Mert hogy statisztika készül, s azt alakítani kell! Meg hát különben is, hogy lehetne egy olyan vizsgabiztostól pártatlan ítéletet várni, aki lojális. Csak épp nem tudni kivel. Mert mikor éppen nem mint vizsgabiztos, akkor oktat, vezet, autósiskolát vezet. Ennyi erővel, ennyi pártossággal az oktató is mondhatná saját tanulójára, alkalmas-e vagy sem! Aki esetleg olvassa e hozzászólást, s ráadásul még éppen most kutakodik, melyik iskolát, melyik oktatót válassza jogosítványhoz jutásának segítéséhez, az arra gondoljon, aki eme szakmában tevékenykedik mint oktató, az nem megélhetésből, hanem szerelemből végzi az oktatást!

2010. szeptember 29., szerda

oktatók- vizsgabiztosok

Hihetetlenül furcsa , számomra megdöbbentő változásokat tapasztaltam a szakmában.
Lehet hogy nem is változott semmi, csak én nem vettem észre dolgokat ?

Hirtelen szembesültem a ténnyel hogy egyes vizsgabiztosok elferdülten viszonyulnak az oktatókhoz, és tanulókhoz.

Ezen felismerésem sarkallt arra hogy visszaállítsam a blogomat és folytassam a bejegyzéseimet.

szeretnék egy félreértést tisztázni.
A vizsgabiztos nem felettese a szakoktatónak.
Sem szakmailag, sem tudásban, sem munkajogilag nincs köztük alá- fölé rendelt viszony.
A vizsgabiztos nem felettese a szakoktatónak, nem jogosult sem az ellenőrzésére, sem a szakfelügyeletére.

Nem dolga a szakoktató munkáját megítélni, minősíteni,, nem kell megtanítania oktatni.

Valószínű sok éves szakmai gyakorlat után erre nincs is szükség,, a szakfelügyeletet pedig az NKH erre illetékes személye megteszi.
Az iskolavezető pedig, mint munkaadó, vagy a szakmai irányításért felelős személy ellenőrizheti a szakoktatót.
Vizsgabiztos semmiképp.
Adhat tanácsot barátilag, beszélgethet velem, de nem kell hogy megtanítson.

Kapcsolatunk teljesen mellérendelt.
A képzési tevékenység során,, én vagyok az a személy aki a tanulónak a tudást átadja, Ő pedig az aki a kocsiban, a vizsga során a tanuló teljesítményét értékeli.

Neki nincs joga minősíteni az oktatás módszereit,, nekem pedig ha problémám van a munkájával, a meghozott ítéletével, akkor azt jegyzőkönyvbe kell vetetnem, és az illetékes hatósági személynek jelentenem.

Miért is írom mindezt, pont most.
Voltak érdekes vizsgatapasztalataim.
Természetesen,, mi másért.
Ahol vizsgabiztosok a vizsga során kioktattak arról, hogy hogyan tanítsam ezt legközelebb,, hogyan irányítsam a vizsgát és egyebek.
Nem is volna ezzel semmi baj, ha nem kérne minden vizsgabiztos mást.
Teszik ezt ráadásul szakmailag megalapozatlan módon, olyan kifejezéseket használva, melyeket a KRESZ nem is ismer,,, kioktató stílusban, a tanuló előtt.

Ez hát az egyik problémám, de akad azért még más is.

Minden ember beleviszi a munkájába a saját személyiségét.
Lehet az épp egy oktató.
Különböző személyiségűek vagyunk mi is ,és a tanulók is.
A vérmérséklettől a stílusig befolyásolja az oktatást egy csomó dolog.
Ami jó az egyik tanulónak, nem jó a másiknak.

Vannak oktatók akik sokat beszélnek,, akik szájba rágnak mindent, mint én is,,
és vannak akik csak tőszavakban utasításokat adnak.
Szerintem megvan mindkét típusnak a piaca.

Hasonló képp különböznek a tanulók is.

Na most beül a vizsgabiztos,, nem látott , nem hallott az egész oktatásból semmit,
és egy számára nem tetsző, pillanatnyi dologból, hatalmas következtetéseket von le.

Mármint az oktatás minőségére, az oktató személyére vonatkozóan.

A napokban például az egyik vizsgabiztos a tanulótól, hogy :

magának ezt az oktatója nem tanította meg ??
nem kaptam szikrát !
Mennyi mindenre nem emlékeznek a vizsgázók, amit én az oktatás során ezerszer elmondtam.
Hogyan lehet hát ilyet kérdezni egy vizsgán, és megalázni azt a kollégát, aki szívét lelkét kitéve próbálta vizsgaszintre hozni a tanulót ??

Szinte hihetetlen hogy ennyi év után ez még előfordulhat,
Hogy jön ő ahhoz, hogy  egyetlen esemény kapcsán ilyen következtetéseket vonjon le, ítéljen , és ítélkezzen a munkánk felett ?

A dolga csupán annyi lenne,hogy mondjon egy megfeleltet, vagy meg nem feleltet.
Indokolja meg.
Nem kell véleményezni a tanuló frizuráját, ,társas kapcsolatát, nemi életét, és nem kell kitalálni hogy én megtanítottam-e bizonyos dolgokra vagy sem.