Akkor hány órából is szerezzünk jogosítványt ?

Ismét egy sarkalatos pontja az oktatásnak !

Tévhitek, és téveszmék, eszement elvárások az oktatóval és a tanulónak saját magával szemben !

Nem én találtam ki, régi szöveg a következő :

AZ AUTÓVEZETÉS EGY SZAKMA, SOKAN EBBŐL ÉLNEK MEG, EZ A MUNKÁJUK !
HOL LÁTSZ A VILÁGBAN OLYAT HOGY EGY SZAKMÁT 30 ÓRA,, AZAZ MÁSFÉL NAP ALATT EL LEHET SAJÁTÍTANI ?

És ez a kérdés bizony jogos .
Ne felejtsük el hogy itt nem csupán arról van szó, hogy egy technikai eszközt elkezelgetek, itt felelősségteljesen kell majdan a forgalomban részt venni !

Anyagi és személybiztonságért vagyunk felelősek minden pillanatban amikor kocsiba ülünk és vezetünk.

Minden áldott nap halnak meg emberek az utakon.
Minden nap mennek tönkre életek a bekövetkezett anyagi kár vagy életre szóló sérülések miatt.

És érdekes módon ezt hiába próbálja az ember előre elmondani, mindaddig amíg valakivel konkrétan nem történik tragédia, vagy a családban, addig senki nem érzi át ennek jelentőségét.

Ezek a sorok persze csak bölcs gondolatok voltak,,, de a tanulási folyamat végén van egy szigorú vizsga.
A vizsgáról egy külön fejezetben szeretnék majd beszélni, de azt mindannyian tudjuk,
hogy manapság a követelmény is szigorú, és a közlekedés, a forgalom amiben a vizsgát kell tenni is egyre nehezebb, bonyolultabb.

Pillanatnyilag a kötelezően előírt óraszám

járműkezelési vizsgához a rutinpályán 9 óra
forgalmi oktatásban még ehhez 20 óra.

elég-e ez ??

igen! Lehet elég. Sok esetben az.

Lehetne tagadni, de gyakran ülnek a kocsiba olyan tanulók akik már tudnak vezetni.
A jármű technikai kezelését már megtanulták, a feladatuk már csak az hogy a forgalomban biztonságosan közlekedjenek.
Sőt van aki már évek óta vezet, persze szabálytalanul, minden féle engedély nélkül.

És van aki jó adottságokkal rendelkezik, könnyen összhangba tudja hozni a végtagjai ellentétes mozgásával járó jármű kezelést, a célzott figyelmet, a közlekedési gondolkodást, az előrelátást.

Számukra a 30 óra elegendő,jó eséllyel indulnak a sikeres vizsgáért,, és ami a legfontosabb, a jogosítvány megszerzése után biztonságos, megbízható partnereink lesznek az utakon.

Ők a kisebbség.

A tanulók nagy része azonban nem indul ilyen előnyökkel.
Egy átlag ember átlag képességeivel
Teljesen kezdő szintről indulva

NEM ELÉG A BIZTONSÁGOS AUTÓVEZETÉS MEGTANULÁSÁHOZ A 30 ÓRA.

természetesen, és érthető módon, nehéz ezt elfogadni egy laikus számára.

-nehéz mert látja hogy a barátjának sikerült
-nehéz mert az önértékelése, az önbecsülése csorbát szenved a ténytől, hogy neki több óra szükséges mint a szabályzatban meghatározott kötelező.
-nehéz mert a környezete előtt nem tudja felvállalni a " kudarcot "
-és nehéz, mert kiszámította a költségek végső összegét és ez a plussz órákkal jelentősen megnő, amit nem biztos hogy ki tud fizetni.

VAN ITT EGY TÉVESZME !

a kötelezően meghatározott órák száma nem egy átlag képességű ember számára kiszámított óraszám, amit szégyen átlépni.
Az illetékes hatóságok úgy vélték szükséges egy minimális kötelező óraszám.
Hogy ez helyes-e vagy sem azon lehet vitatkozni,, de bele lehet gondolni, hogy ez az alsó határ inkább a legjobbakhoz van igazítva !

LOGIKUS !

Ne kelljen a legügyesebbeknek is feleslegesen órákat fizetni !

Most miért gondoljuk hogy itt, és ebben feltétlenül a legügyesebbek közé kell tartozzunk??
A suliban sem biztos hogy mi voltunk a legjobb tanulók,vagy ha igen lehet hogy nem mi másztunk tesi órán a legmagasabbra,vagy nem énekeltünk az ország legjobb kórusában még sem volt tragédia. Más teljesítményeinkkel kompenzáltuk az életben elért eredményeinket,és a végén jól éreztük magunkat !!

DE ITT NEM IS AZ A CÉL HOGY A LEGJOBBAK , LEGGYORSABBAK LEGYÜNK !

Itt a cél a sikeres vizsga, és a biztonságos közlekedés.

Meg kell tanulnunk felnőtt ember módjára felvállalni hogy ennek megtanulásához nekünk több gyakorlásra van szükségünk,, és hogy bár ez nem öröm számunkra, de a végeredmény szempontjából teljesen mindegy.

És a másik igen bölcs gondolat :

TANKOLNOD, MAJD MINDEN HÉTEN KELL, DE A JOGOSÍTVÁNYT CSAK EGYSZER KELL MEGSZEREZNED !

És milyen igaz !A kocsira nem sajnáljuk a milliókat sem,, aztán majd a benzinre sem az ezreket,, de itt a tanulásnál, ami a későbbi biztonságunkat szolgálja, itt minden fillért számolgatunk ?
Ha erre nincs pénzed hogy lesz majd a többire ?

A férjem bölcs és nagyon igaz mondása :

Miért jelentkeznek olyan emberek autóvezetési tanfolyamra akik egy buszbérletet sem tudnak megvenni ??

És visszatérve a az elsődleges célhoz !
Bármit gondolsz is magadról, bárhogy ítéled meg a teljesítményedet, jogosítványt akkor kaphatsz ha a vizsgabiztos átenged a vizsgán !
És ezek a vizsgák bizony roppant szigorúak !

Ja,, a hány óra kérdése !

Befolyásolja ezt sok minden

-a tanuló kora
-a neme
-a tehetsége, érzéke a kocsihoz
-a figyelme
-a pillanatnyi idegállapota
-az egészsége
-a testi adottságai
-az intelligenciája
-az alkalmazkodó képessége
-a szándéka a befogadásra, tanulásra
-a csillagok állása :-)
-és végezetül a vizsga rutinja !

Hogy milyen felkészültségi szinten érdemes elmenni vizsgázni arról szintén egy másik oldalon írok.

Ugye a 30 óra a kötelező !
40-50 óra körül egy átlag képességű fiatal ember valószínűsíthetően le tud vizsgázni, ez teljesen normális óraszámnak tekinthető.
Van azonban még a fiatal versenyzők közt is aki ezt meghaladó, sőt 100 óránál is több után tud csak sikeres vizsgát tenni !
Ez már valóban sok de :

MÁS ÉRTÉKŰ LESZ A JOGOSÍTVÁNYOD ATTÓL HOGY 100 ÓRA UTÁN SZEREZTED MEG ? KELL AZT TUDNI MÁSOKNAK, HOGY HÁNY ÓRÁT GYAKOROLTÁL ?

Én a sok éves tapasztalatom alapján a következő módon szoktam az óraszám kérdését kezelni a kocsiban.
Ez elején elmondom, hogy nekem nem célom hogy felesleges, szükségtelen órákat vetessek.Nekem az a célom hogy a tanuló meg legyen elégedve a kocsiban kapottakkal, ne érezze átverve magát, és küldje a későbbi kuncsaftokat.

Ezért azt kérem, hogy ne én határozzam meg hogy hányszor jön, hanem ő.
Ne az enyém legyen a felelősség, hanem az övé.
Kezébe adom a hatóság által kibocsátott a "forgalmi vizsgák rendjéről szóló " kiadványt, ami alapján tudja értékelni a saját teljesítményét is.
Minden óra zárasaként elemezzük a történteket, és megállapítjuk hol tart a fejlődésben.
Az esetek nagy részében teljes egyetértésben megyünk tovább a következő gyakorlási órára.
A vizsga időpontjának a meghatározásában is ezeket a módszereket alkalmazzuk.
A legrosszabb esetben is az szokott előfordulni, hogy közli a tanuló, hogy elfogyott a pénze és nem tud több órát venni,, szeretné megpróbálni a vizsgát.
Elmegyünk és ha nem sikerül, akkor is a saját döntésének eredményét kell hogy viselje.

Persze előfordul az is hogy az én javaslatomra kért vizsga nem sikerül , de hát ez is benne van a lehetőségek közt , tudomásul kell venni.

Szóval 30. óra után, nálam a tanuló hozza meg minden óra végén a döntést hogy szeretne-e jönni legközelebb.

És higgyétek el akarnak ! Maguktól ! Mert nincs rájuk kényszerítve ! Mert Ők hozzák meg a döntést ! Mert objektíven látják a teljesítményüket !

A következő témák

-a vizsgákról, vizsgabiztosról követelményekről
-az én négy pontom a felkészülés menetéről
-tipikus tanulói hibák
-módszereim, trükkjeim
-hogyan érjük el hogy a tanuló akarjon órát venni
-akkor hány órából is vizsgázzunk ?
-ki a jó oktató és miért ?
-a KRESZ tudás hiányának következményei a kocsiban az oktatás és vizsga során.

Való-e mindenkinek jogosítvány ?

Ez a mindannyiunkat évek óta foglalkoztató kérdés !

Hatalmas felelősség egy emberről azt állítani hogy nem alkalmas a vezetésre, de legalább akkora hagyni hogy sok százezer Forintot belefektessen olyasmibe amiről a szakértő szeme már az elején megállapítja hogy felesleges és reménytelen.

Változó időnk nem csak az oktatás elismertségére van hatással.
Az elmúlt évek során, bizony hatalmasat változott a közlekedés.
A járműpark sokszorosára növekedett.
A járművek sebessége úgyszintén.
A lovaskocsitól a kerékpáron keresztül, a több száz lóerős járművekig, bizony nagy utat tettünk meg.
A forgalom sűrűsége és sebessége is új elvárások elé állítanak minket.
Ráadásul ha megnézzük jelentősen megváltozott a jogosítvánnyal rendelkezők életkora is.

A kezdeti időkben, amikor az első lehetőségek születtek arra hogy kocsit vegyünk és vezessünk, inkább a felnőtt embereknek volt erre pénze és ideje.
Manapság a tanfolyamokon ülő emberek átlag életkora inkább a 20-as éveiben járó diákság, de jogosítvány megszerzésére már 17 éves kortól lehetőség van.

Ebből következik hogy az utakon a megnövekedett autóállomány teljesítménye lényegesen meghaladja a sok évvel ezelőttiét, és az ezen járműveket vezetők életkora is a kevésbé megfontolt, kevesebb tapasztalattal, bölcsességgel rendelkező , fiatalabb korosztály felé tolódott el.

Csak kis mértékig kompenzálja a helyzetet az a tény hogy a fiatalodó járműpark , a modernebb járművek biztonságosabbak, a fiatal vezetők reakcióideje jobb, problémamegoldó képessége rugalmasabb,és mivel már ebben az autós világban nőttek fel specifikusabbak.

Mindezek mellett , és ezek ellenére fennáll a probléma, és a kérdés :

adható-e mindenkinek jogosítvány ? És ha nem mikor és ki mondja meg a jelentkezőnek?

Milyen problémák merülhetnek fel ?

1: kortól és nemtől függetlenül, vannak olyanok akik nem alkalmasak ennek az összetett feladatsornak az elsajátítására, vagy ha igen, nem képesek az állandóan változó forgalomban a megtanultakat biztonságosan alkalmazni.
Miről is van szó ?
Az autóvezetés egy roppant összetett feladat.
Mind a négy végtag, ellentétes irányú, és különböző erejű , összehangolt mozgatása mellett, a figyelemnek az állandóan változó forgalmat kell követnie. De nem csak egy ponton. Az út figyelése mellett a tükrök, a műszerfal , a perifériásan történő események követése is nélkülözhetetlen.
Van akin már az első, a jármű technikai kezelésének feladata is kifog.
A pedálok, működtetése, a kormány forgatása, csak azok számára tűnik könnyűnek akik már régóta gyakorolják, vagy rendkívüli érzékük van hozzá .

Sokan soha az életben nem tudják megtanulni.

Ha ez sikerül, jön a következő feladat.
Forgalomban autózni.
Figyelni a jelzéseket, a többi járművet, a gyalogosokat. Előre gondolkodni, kiszámolni a partnerek viselkedését, nem könnyű, pláne annyi idő alatt amennyi a közlekedés során a kocsiban erre lehetőség van.

2 : De találkoztam már olyan tanulóval is aki a személyisége miatt nem volt képes levizsgázni.
Egyszerűen nem tudott a szabályokhoz alkalmazkodni,
Hiába kapott egy útirányt, ő ment amerre akart.
Hiába látott egy sebességkorlátozást, azon alkudozott, mennyivel lépheti át, ahelyett hogy lelassított volna,,
A gyalogosokat inkább elütötte , mert hogy miért erre jönnek és zavarják őt,,,
Vagy a síneken gyorsított,, mert mit képzel a másik sofőr hogy őt a meg akarja előzni,, függetlenül annak szabálytalanságától !

Az élet más területén összeférhetetlen emberek jelleme a kocsiban is kiütközik, és ez gátja lehet a eredményességnek.

3 : a legismertebb, az átlag ember számára is elfogadott akadálya a sikeres vizsgának az életkor.
Én azért ennek az elméletnek ellentmondanék,, bár van valóságtartalma, elismerem.

Van egy elméletem. E szerint az idősebb emberek tanulási nehézségeit elsősorban nem csupán az életkoruk okozza. Szerintem sokkal inkább az érdektelenség a motiváltság
hiánya. Érdekes módon, nem jelenidőben, hanem múlt időben !

Egy átlag ember a fiatal 20,,, max 30-éves kora körül szerez jogosítványt. Teszi ezt azért mert érdekli, mert szüksége van rá, mert a többiek is így csinálják, vagy mert apuci fizeti.

Ha valaki 40 éves koráig nem tanul meg vezetni, akkor valószínűleg nem is nagyon érdekelte a gondolat,, és ha nem érdekelte akkor nagy valószínűséggel érzéke sincs hozzá, ezért kerülte ösztönösen a témát.

A valamiért megváltozott élethelyzetében azonban szüksége van rá, ezért, nagyrészt muszályból iratkozik be.

Gondoljunk bele, azért vannak sokan akik vezetnek 50, 60, 70 évesen, különösebb gond nélkül, tehát nem önmagában a vezetési képességgel van a baj.

De el kell ismernem, hogy ebben a korban már nehezebb tanulni, hiszen nagyobb reakcióidővel, lelassultabb testtel nehezebb.
Tehát eszem ágában sincs az alapigazságot tagadni,, idősebb embernek több óra szükséges a jogosítvány megszerzéséhez, ha egyáltalán sikerül.

Természetesen nem lehetetlen,, sőt én magam is tudnék csodás ellenpéldákat mondani.

Tapasztalataim szerint egy átlag képességű embernek minimum annyival több órára van szüksége ahány évvel idősebb mint 20 év.

4 : nem értek egyet azzal az elmélettel miszerint a hölgyek kevésbé lennének jó vezetők mint a férfiak.
De tagadhatatlanul van a szükséges óraszámaikban mérhető különbség.

Én ennek az okát a következőkben látom :
a fiúk gyermekkoruk óta érdeklődnek a technika iránt. Szétszedik, összerakják, megismerik. Nagy részük beülve a kocsiba nem csak vezeti azt, hanem miközben kezelik , ismerik, átlátják mit is tesz.
Közelebb áll hozzájuk a fizikai része, könnyeben megértik a jármű viselkedését.

A hölgyek a kézimunkával vannak így. Férfiak is megtanulnak szépen kötni, de egy nő előnyben van, mert kislánykora óta babázik, öltöztet, ismeri a ruhák fazonját,az anyagokat, méreteit, szabásmintáit,, így könnyebb elkészíteni a pulcsikat is.

Tehát való-e mindenkinek jogosítvány ??

Egyértelműen nem. Sokan alkalmatlanok,, ki technikában, ki a figyelmében, ki jellemében, ki korában,ki az alkalmazkodó képességében szenved a szükséges mértékből hiányosságokat !

Mikor derül ez ki ? és hogyan mondjuk meg ??

Senkinek nincs joga, hatalma egy emberről első ránézésre csupán a kora, neme, vagy más alapján eldönteni hogy alkalmas-e jármű vezetésére.

Valaki megjelenik az iskolában, bármit is gondolunk, nem sérthetjük meg, nem mondhatjuk meg.
Befizeti a KRESZ tanfolyamot, szépen le is vizsgázik.
Fizet az orvosnál, az iskolában a tanfolyamra, a hatóságnál vizsgadíjat, fényképet.

Eddigre kifizetett minimum 30000 Ft-t, de ha az egészségügyi vizsgát is letette akkor 40000-t.

Beül a kocsiba, elkezd vezetni.
Senkiről nem lehet ítéletet mondani 10-20 óra alapján, esetleg véleményt lehet alkotni.
Elment még 40000.
Jön egy rutin vizsga, meg még egy ,, repkednek a forintok,, talán sikerül is.
Aztán megyünk a városba,,, érzem én már hogy itt baj lesz, de mit kéne mondanom.?

A tanulónak már van vagy 60 órája,, de sehol nem tartunk még ! Várjuk a fejlődést, de nem jön.

Ekkor elbeszélgetünk,, elmondom, hogy ha 60 órából még rendesen kanyarodni sem tudunk, akkor szerinte hány óra lesz a vége ??

De benne van már 200.000 Ft-ja !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nincs az az ember aki ezen a ponton abbahagyja ! Innentől már fut a pénze után !
Elmegy egy vizsgára, aztán még egyre,, megbukik ötször,,, elmegy PAV-ra Pestre, megbukik, fellebbez,, és 13-ra sikerül.

Vagy feladja,, otthagy 2- 300.000 ft-ot és minket szid !
Se pénz, se jogsi.

Ki mondja meg nekem mi a jó megoldás ???
Ki mondja meg hogy ő mit szeretne, hol mondjuk meg neki hogy nincs értelme ?
Ki az aki elhiszi ha én a 20. órában ezt mondom ?
És mi van azokkal akiknek a 130. órában sikerült és ma vezetnek ?

És ha nekik valaki a 20-ban azt mondja hogy állj ,,, ne tovább ??

változások a szakma elismertségében

Visszaemlékezve régi idők oktatóira, munkájukra,megbecsültségükre,, bizony nagy változásoknak lehetünk tanúi.
Ezen változások kis része pozitív, vagy elfogadható, de egy jó részük bizony furcsa, szomorú.
Úgy harminc évvel ezelőtt lehetett amikor édesanyám jogosítványt szerzett.
Emlékszem a hangulatára, a készülődéseire, és a történetekre amiket mesélt.
Izgalommal várt minden egyes elméleti és gyakorlati foglalkozást. Az oktatójáról tisztelettel beszélt, felnézett rá , örült, hogy tanulhat tőle.
Abban az időben tekintélye volt a szakmának, és a kollégáknak is.
Köszönhető volt ez sok dolognak.
Azokban az időkben jogosítványt szerezni nagy dolog volt
Várni kellett már arra is hogy a tanuló bejuthasson egy csoportba, és utána még tovább hogy autóba ülhessen.
Az oktatót tanár úrnak szólították, és megköszönték a lehetőséget hogy végre kocsira kerülhettek.
Az elméleti foglalkozások száma jóval meghaladta a mait és időben is hosszabb volt a felkészülésre szánt idő.
A tanfolyamok sokszor hónapokig tartottak, így volt lehetőség a KRESZ ismeretek átadása mellett sok gyakorlásra a tananyag rögzítésére, visszakérdezésre, sőt közlekedési nevelésre is.
Tanmesékkel, filmekkel nem csak a tudás átadására törekedtek, hanem a közlekedési kultúra kialakítására is.
Manapság minderre nincs igény .
Ha szeretnénk is hasonló képzést nyújtani nem valószínű hogy megtelnének az iskolapadok.
Természetesen ennek az alapos oktatásnak a hiányát megszenvedjük az oktatás során a kocsiban, de a hétköznapok során az utakon is.
Emlékszem olyan történetekre is , hogy a tanulókkal mosatták az oktatók a kocsijukat, és ami az érdekes benne a tanulók sokszor ezt szívesen tetté.
Persze ez most nem elvárás, és nem cél, csak ez a tény is minősíti a tanuló oktató kapcsolatát.
Azokban az időkben nem volt ennyi iskola sem ami hordozza magában azt a tényt is, hogy akkoriban nem pazaroltak feleslegesen energiákat és pénzeket a rivalizálásra,, nem volt rá szükség.
És ugye a rivalizálás elég gyakran a másik szapulását, sárba tiprását is jelenti.
Mi ostobák nem vesszük észre hogy a kis hatalmi harcainkkal a saját ázsiónkat csökkentjük.
A versengésünk nagyban hozzájárult a saját megbecsültségünk lerombolásához.

Mára a jogosítvány megszerzése, az oktatás egy valamikor megbecsült pedagógiai szakmából egy elüzletiesedett,pénz központú szolgáltatássá vált.
A tanulók úgy kezelik az egész képzés menetét, mintha bemennének egy áruházba és vásárolnának egy kiló kenyeret.
Kifejezetten mint szolgáltatást kezelik, amit megvásároltak a pénzükkel,és aminek a végeredménye egy papír ami ha a zsebükben van jogosultak autót vezetni.
Nincs ennek a papírnak már értéke.
Számtalan sikertelen vizsga után hallottam már ilyen megjegyzést, hogy jó, akkor még egyszer eljövök vizsgázni, de ha nem sikerül megyek és veszek egy jogsit a piacon.
A jogosítvány mára árucikk lett, amihez nincs szükségük a kezelési útmutatót jelentő ,emberi, pedagógiai útmutatókra a közlekedési magatartás, kultúra ismereteire.

Sokan úgy vélik, ők befizettek 100000 Ft-t,, cserébe nekik megjár a papír, ha alkalmasak, ha nem .

Rengeteg konfliktust okoz ez mint oktató- tanuló viszonyában, mint a vizsgák során.
Természetesen ezen tanulói magatartások nagy részben származási, neveltetési hiányosságokra vezethetők vissza.
Mindannyiunknak számtalan jó hozzáállású tisztességes, szorgalmas tanulója van aki megbecsül minket, és érezteti velünk, hogy a munkák fontos a számukra, és partnerek a képzés minden fázisában.

De az általános társadalmi elvárások megváltoztak, ma már nem a tanulók harcolnak a jó oktatóért, a minőségi oktatásért, hanem az iskolák és az oktatók a tanulókért.
Mára nem a szakma diktálja a feltételeket és határozza meg az elvárásokat ez elérni kívánt szintet, a minőséget, hanem a tanulók válogatnak a kínálatból.
És ami egy ilyen rendszernek mindig is sajátja ,, leginkább nem a színvonal határozza meg a döntésüket, hanem az ár.
Nincs is semmi baj amíg a piacverseny eredményeképp az olcsóbb szolgáltatást választó fizető kuncsaftnak csak a mennyezete lesz csíkos, vagy a kéménye ferde, esetleg a cipője lukas.
A baj ott kezdődik amikor szerencsétlen véletlenek összejátszása során, képzetlen felkészületlen , a forgalomra veszélyes sofőrök kerülni ki az utakra.
Már pedig kikerülnek..
és ezen mindannyiunk,, sőt gyermekeink élete is múlik

általában az oktatásról

1993-ban végeztem szakoktatóként.
Kezdetben csak KRESZ-t tanítottam, de egy év múlva már gyakorlati oktatóként is.
Az azóta eltelt időben pár év kihagyással dolgoztam.
Az eltelt évek során jelentősen változtak a tanulók, mint korban, mint szükségleteikben, mint hozzáállásukban.
Változtak a képzés rendszerei,feltételei, szabályai, körülményei.
Sőt,, változott a közlekedés maga,a közlekedési szabályok, a közlekedési kultúra a közlekedés feltételei, a járműpark.
De változtunk mi magunk oktatók is.

Mások a célok, az okok , a lehetőségek, mint 17 évvel ezelőtt.

Érdekes módon a " civil " emberek érdeklődése a témában változatlan.
Sokan szeretnének belelátni a tanteremben és a kocsiban folyó munkába.
Az oktatási folyamatba és a vizsgáztatásba egyaránt.

Születnek tévhitek, és hatással vannak a régi beidegződések.
Még mindig élnek a " majd én megtanítom az unokámat " kijelentések,, és a szomorú az, hogy sokan ezt komolyan is gondolják.

Szeretném röviden ismertetni a járművezető képzés fontos állomásait, feltételeit, szabályait.
Szeretném a tévhiteket eloszlatni, és a megváltozott közlekedési helyzetre használható tanácsokat adni.
A visszás kérdésekre felhívni a figyelmet, és ha lehet párra megoldást találni

a blog születése

Régen megszületett bennem a gondolat hogy a 17 éves szakmai múltam alatt szerzett tapasztalataimat megosztom kollégákkal, mostani és leendő tanulóimmal.
Miközben azon gondolkodtam hogyan tehetném ezt meg a leghatékonyabban,jött az ötlet hogy készítek egy blogot, amiben nem csak az oktatással kapcsolatos tapasztalataimat tudom megosztani, hanem általában a mindannyiunkat érdeklő közlekedéssel kapcsolatos kérdéseket is felvethetem és megvitathatom az érdeklődőkkel.

Szeretném felkérni egy kedves kollégámat is hogy ossza meg velünk tapasztalatait.

Ezeken az oldalakon végre megalkothatom a rég áhított tanítási segédanyagaimat is.

fogadja és olvassa szeretettel mindenki , aki erre az oldalra látogat