TANULÓVEZETŐ
SZAKMAI- MÓDSZERTANI KIADÁNY
Németh Magdolna oktató - Székesfehérvár
Nyílt levelem a Tisztelt Nemzeti Közlekedési Hatóság Közúti
Gépjármű-közlekedési Hivatal Képzési és Vizsgáztatási Főosztályához!
A 24/2005.(IV.24.) GKM rendelet változásaival kapcsolatosan a következő észrevételeket teszem!
A mi oktatójárművünk magánautó, melyet egyéb más célra is használunk,
vagy leginkább használnánk, ha lenne rá időnk és pénzünk. Nekem például a
házam ment rá a devizahiteles autóra, mivel azt hitelre vettem.
Szerintem a km-óra állásának közlése egy központi szerverre
törvénytelen, súlyos magánügyekbe való beavatkozásnak minősül! Innen már
csak egyszerű összeadási és kivonási művelet, és az eredmény tudatában
máris sok mindent „belegondolhatnak” ügyeinkbe. A kilométer
megállapításához inkább külön mérő eszköz kellene.
A tartásdíj
kapcsán még a bíróságok is a megéllhetésünket firtatják, mert bizony a
kiadásainkat nem fedezi a munkadíjunk. A törvénykezésben van egy
úgynevezett "köztudott tényállás", esetünkben ez köztudottan csalót
jelent.
Az persze senkit nem érdekel, hogy kényszervállalkozóként,
alvállalkozásban dolgozunk. Bevételünk munkadíj részének biztosítani
kellene megélhetésünket is, mint ahogy a közszférában dolgozóknak! Egyre
gyakrabban fordul elő, hogy mínuszban vagyunk az alacsony óradíj miatt,
veszteséges a vállalkozásunk. A hitelre vásárolt autó részleteit
fizetjük, a következő autónkra való bevételünket éljük fel!
Nem
merünk elmenni szabadságra, nem engedhetjük meg, hiszen folyamatos a
felkészítése és vizsgáztatása az egy oktatóhoz kötött a tanulóknak. Ők
látnák kárát annak is, ha szükség esetén betegállományba mennénk. Mi nem
tudunk igénybe venni Szép kártyát, üdülési csekket és hasonlókat sem.
Az oktatásban töltött időn felül, még adminisztrálunk, az autó
javításánál dekkolunk, takarítunk a tanulóvezetők után, használhatjuk
magán célra tanulókocsinkat, esetleg fertőtlenítünk, hogy a család
legkisebb tagja is helyet foglalhasson benne!
Az osztott munkaidő a
legutálatosabb munkavégzési időbeosztás. Főleg a téli hónapokban. Elmegy
az egész nap, miközben alig van óránk, hiszen alkalmazkodni kell a
tanulók szabadidejéhez. Emiatt nem tudjuk otthonunkban sem legalább a
költségkímélő munkákat elvégezni, ezt is meg kell fizetnünk!
Az
egész vállalkozásunk úgy működik, hogy a költségek és gondok a miénk,
óradíjunk pedig csak töredéke a normálisan elvárható díjnak.
Egyre
több az egyszemélyes iskola! Sokszor az „úrvezetői” jogosítvánnyal alig
néhány évet vezető iskolatulajdonosok „szakmai” tapasztalatával, akik
főállásuk mellé ezt jól jövedelmező vállalkozásnak tekintik, a
főfoglalkozású alvállalkozókat pedig kihasználják. Persze mi is
csinálhatnánk iskolát, de akkor ez az egész hová vezetne?
A
megengedett óraszám csak ránk vonatkozik? A „mellékállásban” dolgozók a
főállásuk mellett, akár éjszakás műszakból is jönnek, ők ugyanennyit
dolgozhatnak? Ők nem fáradnak el a főmunkaidejükben? Akik amúgy a
főállásukból aránylag tisztességes nyugdíjat kapnak, mi pedig a 29
000-Ft-os minimális nyugdíj mellett vagyunk kénytelenek életünk végéig
dolgozni!
A híradások médiaszerepléssel, nagy felhajtással tálalták a
bilincsbe elvitt kolléga esetét (akinek tettét persze én is elítélem)
erkölcsi lejáratásunk érdekében. Ugyanakkor azt az esetet nem láttam,
nem hallottam a tv-ben, hogy egy a nyugdíjkorhatárt majdnem elérő oktató
kollégánk, rákos megbetegedése idején, a kemoterápiát követően már
azonnal jött dolgozni, mert gyógyszerre kellett neki a pénz. Betegsége
előrehaladtával pedig érdeklődtünk volna telefonon hogyléte felől, de
nem lehetett elérni. Az édesanyját felkeresve derült ki, hogy már a
telefonját is kikapcsolták, mert azt sem tudta fizetni!
Reklamálunk a
96 óra kötelezővé tételéért, de nem sztahanovisták akarunk lenni, hanem
mert a munkánk az idényjellegű! Amikor mások hűsölnek valahol, nekünk
akkor van a legtöbb a munkánk! Én az oktatással töltött idő mellé már
évek óta vezetem a plusz munkával eltöltött órákat is, ami 25 - 40 órát
is kitesz havonta, - ha pedig a kötelező éves továbbképzéseket is
figyelembe veszem, ez akár 60 óra is lehet. A mostani változásokkal
megint bővült a foglalatosság, egyheti munkaidőnek megfelelő újabb
teher! Adjuk össze, hogy szabadság nélkül mennyit is dolgozunk és
mennyiért évente, havonta. És mennyi az átlagbér Magyarországon!?
Mi
a jogállásunk? Vállalkozó, hatósági feladatot végrehajtó, vagy
szolgáltatást végző? Mekkora felelősség van rajtunk egy ilyen képzési
formában – ebben a Veszélyes Üzemben?
Tudják-e a hatósági emberek,
hogy nem mindegy: olyan tanulóval foglalkozni, aki pl. évek óta a
mezőgazdaságban dolgozik, vezetői gyakorlattal rendelkezik, vagy aki még
autóban sem ült, mert otthon sincs a családnak. Ugyanannyi bér jár-e
mindkét tanuló megtanításáért?
Miért nincs valamiféle előzetes
felmérés (kicsit hasonlóan a PÁV-hoz), hogy egyesek a tanfolyamra
jelentkezők saját maguk tapasztalják meg, - egyáltalán mire is
jelentkeztek, hiszen sokszor nincsenek tisztában ezzel. A közúti
ellenőrzések szigorítása, a súlyos büntetések miatt már a szülők sem
próbálják őket tanítani. Csak itt, már a pótórák előrehaladtával döbben
rá szülő és tanuló, hogy úristen, mennyibe is fog ez kerülni nekem?
Miből teremtem elő? Ez után pedig jön a sürgető, megfelelési kényszer,
ami a vizsgákon egyre fokozódó frusztrációhoz vezet, és aztán nem tudják
még a megszerzett tudásukat sem bemutatni. Sorozatos sikertelen
vizsgák, majd a PÁV vizsgálat. Ezt meg lehetne fordítani!
Ma nagy a
felháborodás a szülők és a tanulók között is. Amikor a tanfolyamot
elkezdték nem tudtak az 580 kötelező km-ről. Most hozzánk szaladgálnak,
vagy telefonálgatnak, hogyan lesz tovább? Rajtunk kérik számon, amiről
nem kérdezte senki a véleményünket. Átmeneti rendelkezés kellett volna,
több és pontosabb információ, mert a jogszabályokat a tanulók sem tudják
értelmezni, még ha meg is találják valahol.
Vajon az 580 km-es minimum teljesítményt honnan származtatják?
A legelső rendeletváltozás, mely kihozta a járműkezelést az utakra, azt
eredményezte, hogy egyik parkolóból a másikba jártunk, és a
közlekedésre máris jóval kevesebb idő jutott. A tanulók sürgetésére
inkább csak vizsgázni jártunk, hiszen nem kötelezhető senki sem a pótóra
vételére. Most meg „futkosunk” a km-ek teljesítése miatt.
Itt van
pl. nők ún. diszkriminációja! Lehet az, hogy a várandóssá vált nő, aki
ráadásul veszélyeztetett terhes, kórházba kerül, megszül, majd az anyai
teendői miatt csak később tudja folytatni a tanulmányait, - ekkora
hátrányba kerüljön? Neki több gyakorlásra van szüksége, szorgalmasan jár
is az órákra, de a sürgető két éves határidő miatt már csak egy alkalma
marad vizsgázni! Majd elveszik az eddigi 70 vezetési órája és a további
négy vizsgalehetősége.
„Törekedni kell a 29 óra alatt az 580 km
teljesítésére” - írja a rendelet. Persze - tele a város 30 km-es
övezetekkel, tanpályázunk a parkolókban, a lakók méltatlankodnak a
parkolóik használata miatt, a közlekedők a megfordulásaink miatt. Az
oktatók kioktatása nap, mint nap nehezíti a munkát, a közlekedők nem
tudják, hogy mi éppen vizsgafeladatokat gyakorolunk.
Visszatérve a
legújabb rendeleti követelményekhez. Egyáltalán volt-e arról előzetes
felmérés, hogy van-e minden oktatónak számítógépe és internetes
előfizetése? Akiknek pedig nincs, azok hogyan oldják meg a nyakukba
zúdított adminisztrációt, hogyan juthatnak hozzá a fontos
dokumentumokhoz?
Köszönöm, hogy türelemmel végigolvasták levelem!
Németh Magdolna oktató - Székesfehérvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése