2010. július 31., szombat

Ki kaphasson jogosítványt ? Mi legyen a vizsgaszint ?

Jöjjön hát a sokat vitatott vizsga, vizsgaszint és vizsgakövetelmény !

Te aki olvasod ezeket a sorokat kinek adnál jogosítványt ?
Te aki most olvasol mit szeretnél a vizsgabiztos mikor adjon a lányodnak jogosítványt ?
Te aki most itt ülsz előttem, mikor szeretnél jogosítványt kapni ??

Egyezik a három feltett kérdésemre a válaszod ??
Na,, itt a gond !

Mindannyiunknak van véleménye a vizsgákról.
A tanulónak
az oktatónak
a rokonoknak
és a vizsgabiztosnak

És akár mindannyiunknak igaza is lehet de ,,,,,,,,,

A végszót mindig a vizsgabiztos mondja ki !És övé a felelősség is !

És van egy meglepő hírem !
17 éves szakmai pályafutásom alatt azt tapasztaltam hogy az esetek 95%- ban az ítélet korrekt, normális, de legalábbis megegyezik az én véleményemmel !

Nem mondom azt hogy nincsenek tévedések,, nem mondom hogy a vizsgabiztos ítélete soha nem támadható, nem hibás !
De a rendszer olyan hogy ha egyszer kimondja a végszavát, azt visszavonni, megmásítani nem lehet !
Sőt lehet hogy megegyezne a tiéddel is ha nem rólad vagy a gyermekedről, hanem arról az emberről ítélkeznek aki holnap veled szemben az utcán jön !

Az a mondás járja hogy ebben az országban mindenki ért a focihoz a politikához a szexhez és had tegyem hozzá én,hogy pontosan így a közlekedéshez is !
Nézzük csak meg mi megy az utakon !!

Mit csinálsz Te marha,, hát nem figyelsz,??
nem tanított meg az oktatód parkolni ??
libáért kaptad a jogosítványod ??

És ragozhatnánk !

De amikor egy közlekedési szakember, mi oktatók , vagy a vizsgabiztos mondja, hogy ezt bizony még gyakorolni kéne, akkor hogy meg van sértődve mindenki !

Csak igen kevés ember tudja kezelni a sikertelen vizsgát, ami természetes emberi tulajdonság .
De meg kell tanulni, és nekünk oktatóknak meg kell próbálni rávezetni a tanulót reálisan felmérni a teljesítményét !
Úgy sem fogja megérteni, de rá kell vezetni, hogy ha megvan a papírja, holnap maga mögé ültei a gyerekét, és egyedül, segítség nélkül kell vezetnie!
Nem lesz aki szól, aki néz , aki döntést hoz helyette !

Imádom a szöveget: De én csak a falumban szeretnék vezetni,, csak pár Kilométert, én be sem akarok menni a városba ! Nem lehet ezt megmondani a vizsgabiztosnak ?

Könyörgöm a vizsgabiztos egy nemzetközi jogosítványhoz adja a nevét nem Kispiripócsihoz !! Ilyen bejegyzés nincs a jogsiban,, hogy csak bizonyos útvonalakra !

És Te szeretnéd hogy olyan sofőr jöjjön veled szemben akinek csak a falujára van engedélye ??
és ha egy ilyen vasalja ki a testvéredet ??

Vissza a vizsgához !
A vizsgabiztos a hozott,,, mutatott anyagból tud dolgozni !
Nem dolga azzal foglalkozni hogyan teljesítettél tegnap, hogyan fogsz holnap!
Nem érdekelheti a vizsgadrukk !
Miért is érdekelné ?? Nem pont ugyan ennyire leszel ideges, amikor életedben először fogsz egyedül ülni az autóban ??

A többi vezető, akiknek már van jogsijuk, jogosan várják el azt a védelmet a hatóság emberétől, hogy az ő érdekükben csak olyan vizsgázónak adjon megfeleltet aki utána őt nem veszélyezteti az úton !

Na már most ezt eldönteni 40 guruló perc alatt igen nehéz !

És igen,,, valóban benne van a történetben minden :

a vizsgázó személye személyisége
a vizsgabiztosé ,,
szimpátia, ellenszenv a tanuló irányába és fordítva
a résztvevő felek pillanatnyi állapota
benne az izgalom a vizsgadrukk,
benne az időjárás,
a forgalmi viszonyok
a pillanatnyi forgalmi helyzet
és mint egyszer már írtam a szerencse.

A vizsgabiztos beül és nem kis felelősséggel el kell döntenie cirka egy óra alatt hogy ezt az embert ki lehet-e engedni a forgalomba, nem veszélyezteti-e a többieket
,megfelelően körültekintő, jártas a kocsi kezelésében, figyelmes a forgalomban, jó döntéseket hoz, dinamikus, és mégis óvatos vezető !

Ti már azon kiakadtok ha előttetek nem 50-nel hanem 45-tel megy valaki a városban, de ha ugyanezért megbuktatja a vizsgabiztos a tanulót az sem tetszik ?

Képzeljétek magatokat az ő helyükbe !

Szóval Ti kinek adnátok jogosítványt ???

Természetesen a vizsgáról fogok még írni más szempontokból is !

Az útszűkületekről

.
Talán eszetekbe se jutna ezen gondolkodni, pedig érdemes !

Adott egy leszűkült úttest !
Nincs szabályozva az elsőbbség erre a szakaszra, vagy nem is kell szabályozni, mert egy ideiglenes, akadályok miatt létrejött állapot, esetleg egy félreeső, kis forgalmú helyen van .

Mész mész,, egyszer csak jönnek szembe !

Választhatsz !
Megállsz,,, megáll ő,, mindketten lassan elgurultok egymás mellett, vagy valaki visszatolat !

Néha nem egyszerű a döntés,, de gondold át a javaslatomat !

Ha nem vagy biztos abban hogy elfértek-e egymás mellett biztonságosan , akkor feltétlenül Te állj meg !
Égjenek a féklámpáid,, nyomd padlóig a féket és ha a másik úgy gondolja elfér, akkor menjen el ő !

Miért is ?

Ha nem várja meg hogy visszatolass, vagy nem hajlandó ő visszatolatni,, ha belemegy egy szituációba, amibe Te nem biztos hogy partner szeretnél lenni, akkor vigye el ő a balhét !

Ha csattantok mondhasd : te nem mentél volna bele ebbe a helyzetbe, te úgy ítélted meg nem fértetek volna el !
Ő a hibás egyedül,, hiszen te álltál, ő ment el melletted !

Nem mindegy "ki adja betétlapot "

Még egy apróság amire sokan nem is gondolnak egy ilyen helyzetben !

Ha lecentizel egy másik autót,, akadályt ,, lehet hogy csak egy kicsit tévedsz,, és nem is az akadály irányában hanem a jobb oldalra,, a járdaszegély megdobhat,,, vissza az ellenkező irányba,, neki a másik autónak !

Nem érdemes tehát egy ilyen helyzetet felvállalni .

Én, aki rendelkezem megfelelő rutinnal, a kocsit is jól érzem, én nem megyek bele ilyen helyzetekbe . Megállok és megvárom a míg a másik elmegy mellettem,, és lehetőleg figyelek rá hogy legyen tanúm is aki mindvégig látja világítani a féklámpáimat !!
.

A bukkanókról

Érdekes észrevételt tettem pár évvel ezelőtt és tegnap amikor utaztam az jutott eszembe, hogy megosztom veletek !

Aki ésszel autózik és sokat, az fél a bukkanóktól !
Kicsit, vagy nagyon,, de tart tőlük !
Na persze nem azért mert gond lenne felmenni és lejönni,, csupán az jár ilyenkor a fejünkben,, vajon a tetején jön-e szembe valaki a mi oldalunkon !

Az anyósomékhoz vezető úton, Sásd felé rengeteg a bukkanó, és emlékszem a férjem állandóan terveket alkotott arra az esetre, ha egyszer csak valaki felbukkanna vele szemben az egyikben.
A tervezgetés jogos volt, mert pár évvel ezelőtt a nagybátyja így járt,,, jöttek szembe a domb tetején ! Ugyan az árokban kötött ki, de élve megúszta !

http://www.hir24.hu/netturi/2013/06/07/ezert-kell-ovatosan-nekimenni-egy-bukkanonak/

Szóval nincsenek tuti receptek, de szeretném felhívni valamire a figyelmet !

NEM A NAGY BUKKANÓK A VESZÉLYESEK, HANEM AZ APRÓK !

Miért is ??

A nagy bukkanók adják magukat ,, jól láthatók,, kellően értelmes ember nem előz, nem eszetlenkedik ilyen helyen, hiszen nem látja mi van a bukkanó mögött és az ösztönösen óvatosságra késztet !

De egy kicsi, nagyon becsaphat minket !
Mekkora egy kocsi magassága ??

Talán másfél méter ??

Közeledve egy apró dombocskához, ami felett el is látunk,, és láthatjuk a mögötte lévő utat is,, fel sem tételezzük, hogy a takarásában elférhet egy autó !

Pedig igen !!

És akkor aztán jön a meglepetés !

Ha még nem jártatok így, nagyon figyeljetek, és ne felejtsétek, az apróbb veszélyek néha sokkal rosszabbak, nem tulajdonítunk nekik akkora fontosságot mint a nagyoknak, ezáltal könnyelműen viszonyulunk hozzájuk,és hamar megvan a baj !

És ez nem csak a bukkanókra igaz,,, hanem minden más veszélyre is !
.

2010. július 23., péntek

a vizsgáról / 1

.
Most nem a vizsgán történtekről vagy az arra való felkészülésről szeretnék beszélni
hanem a vizsga fontosságának értékeléséről.

Honnan is a téma ?

Szakmai körökben elterjedt, és a napokban ismét szembe kellett néznem a véleménnyel, miszerint nagyon helyes hogy felemelték háromszorosára a vizsgadíjat, mert így legalább nem mennek el a tanulók meggondolatlanul vizsgázni.

Igen,,, nagyon helyes hogy felemelték a vizsga díját 11000 Ft-ra. Nem is volt az normális dolog hogy egy hatósági vizsga 4000 Ft.

Sőt az is helyes ha a tanuló alaposon mérlegeli a vizsgát mielőtt dönt és megy !

Deeeeeeeeeeee !

Miért beszélnek a sikertelen vizsgákról úgy mintha az valami tragikus, a hatóság életét megkeserítő, szégyenteljes dolog lenne !
Miért baj az ha valaki szeret vizsgázgatni,, meggondolatlanul, tudásalap nélkül, lutrira megy ??

HA EZT EGYSZER VALAKI NEKEM ELMAGYARÁZNÁ !!!!

Talán nem bízunk a vizsgabiztosainkban ??
Aki alkalmatlanok az esetek nagy százalékában úgy sem mennek át !
Azért ez a szűrő, viszonylag kis hibaszázalékkal, jól működik !
Kevesebb alkalmatlan megy át, mint ahány alkalmas bukik meg !

Álszent képmutató, hazug emberek !

Hát a hatóságnak nem az az érdeke hogy minél többen vizsgázzanak ??
Hol itt az ellenérdek ??
Én sem bánom hogy felemelték a díjakat,, ez így jó !
Ha ezek ellenére valaki felelőtlenül , felkészületlenül elmegy vizsgázni, és teszi ezt újra meg újra ??????????????
Miért is baj ez ? Ha van rá pénze, kedve !!!

Mi a vizsga célja,, kit szeretnénk az utakon magunk mellett tudni ???

Sok szempontból lehet valaki jó vagy rossz sofőr !
Lehet valaki figyelmes
türelmes
alkalmazkodó
technikailag ügyes
szabályokat jól ismerő és alkalmazó
előrelátó,,,
merész, sőt vakmerő
egy kész versenyző

és sorolhatnám,,,

melyik is a jó ???

Csak kevés emberben van meg mindez a képesség vagy tulajdonság, esetleg felkészültségi szint.
Mindenki másban jó,, az utakon is igaz hogy kiegészítjük egymást.
A figyelmünk változó, a türelmünk alkalmazkodó , a technikánk néha elfárad
ha nem segítünk kölcsönösen egymásnak akkor baj van !

Gondoltak már arra a híres szakemberek, hogy sok esetben az a tanuló aki többször bukik és újra meg újra kényszerül vizsgákat tenni,, szóval ez a tanuló közben a legtöbb esetben órákat is vesz ! Ezáltal még gyakorlottabb lesz ??

És ugyanez a tanuló a vizsgákkal is gyakorol és ezzel is rutint szerez ?
Vizsga és vezetési rutint !

És hogy az a tanuló aki megküzd a jogosítványáért, akinek rengeteg energiája pénze van benne, az jobban meg is becsüli,, felelősségteljesebben fog vezetni, mert számára drágább kincs a jogsija, és jobban fog is rá vigyázni, nehogy elveszítse egy szabálytalanságért, balesetért ???

És az aki 30 óra után elmegy ripsz-ropsz levizsgázik és fél év alatt azt is elfelejti ki volt az oktatója ???

Tehát a vizsga,,,

Aki már oktatott tudja hogy a megfeleléseknek nagy záloga a szerencse !
Szó sincs róla hogy feltétlenül az ügyes felkészült tanuló tesz sikeres vizsgát !

Sikeres vizsgát a szerencsés, a fegyelmezett, magán uralkodni tudó, vizsgarutinnal rendelkező, de leginkább tényleg a szerencsés ember fog tenni !

Szükséges persze a tudás,,, de a legfelkészültebbnek is lehet rossz napja, jöhetnek váratlan események, kifoghat egy pártatlan, de épp rosszkedvű vizsgabiztost,, extrém forgalmi vagy időjárási helyzetet.

Csak kevés tanuló megy valóban felkészületlenül vizsgázni.
A bukások okát ezer okban lehetne keresni.
Hányszor előfordult hogy olyan tanulónknak sikerült a vizsgája elsőre akiről azt sem feltételeztük hogy valaha lesz jogosítványa, és bukott meg az akit nagyon ügyesnek tartottunk.

Mindenkit befolyásolnak az érzései, az izgalma, a pillanatnyi érzelmi, egészségi állapota, a vizsgabiztos személye, és még sok minden..

Tehát egy vizsga sikerében vagy sikertelenségében bizony sok tényező benne van !

Nem kéne tehát előre felesleges bűntudatot kelteni a vizsgázóban azért ha esetlegesen megbukik.

És nem kéne felénk szakoktatók felé azt a felesleges elvárást sugallni hogy csak akkor engedjük el a tanulót vizsgázni ha már tökéletesen felkészült, profi vezető, különben pocsék munkát végeztünk !

Ez nem egy könyvből megtanulható anyag, amit aztán csak fel kell mondani.
Itt több a változó, a bizonytalan tényező mint az állandó !

A feladatunk, hogy objektív képet alkossunk a tanulóban a vizsgáról !
Ismertessük az elvárásokat, a nehézségeket, a buktatókat.
Mondjuk el a lehetőségeket, a tapasztalatainkat, adjunk tanácsokat.

A DÖNTÉST BÍZZUK MINDENKOR A TANULÓRA !

Felnőtt emberek , saját személyijük van,, a pénzükért, döntsék el Ők mit akarnak !
A szakemberek, pedig ne állítsanak fel normákat, hanem örüljenek minden egyes vizsgázónak, mert ebből van munkájuk !

2010. július 18., vasárnap

a forgalmi vizsgáig vezető út négy lépcsőfoka

.
Mindenkinek megvannak az elméletei, a segédanyagai, a trükkjei a saját munkájában.

Egyszer eljött a pillanat amikor meg kellett fogalmazni a tanulóknak a konkrét célokat, meg kellett határozni azt a felkészültségi szintet, amivel el lehet menni vizsgázni.
Az élet minden területén,, még a gyermekeimmel szemben is a nevelés során megfogalmazom az elérendő feladatokat, célokat.
Ugyanis hiszek abban hogy e nélkül nem lehet tanulni, fejlődni, dolgozni, módszereket kidolgozni.
Tudni kell honnan indulunk, és hová tartunk.

Érdekes módon a honnan indulunk kérdéssel viszonylag ritkán foglalkoznak mind a tanulók, mind az oktatók.

Érdekes lenne, egy elégedetlenkedő tanulónak visszajátszani a kezdeti szerencsétlenkedéseit. Ezzel összehasonlítva, talán többre tartaná az elért eredményeit.
Fejlődni csak úgy lehet ha van pozitív visszajelzés is, ha reálisan látja az elért fejlődést.
Ha lenne erre fordítható pénzem, kamerát szerelnék az autómba, és időnként visszanézetném a tanulókkal az első óráikat, valamint az aznapi teljesítményüket is kiértékelném minden alkalommal. A vizsga után megkapná ajándékba.
Érdekes lenne.

NÉZZÜK HÁT A MEGFOGALMAZOTT CÉLOKAT, ÉS A FEJLŐDÉSI FÁZISOKAT :

Cél tehát a sikeres vizsga, és a tudástartalommal bíró értékes jogosítvány, egy biztonságos közlekedést garantáló vezetési tudás, közlekedési érzék, kultúra, figyelem.

ELSŐ LÉPCSŐ :

A kocsiban eltöltött első időszak feladatai, az első lépcsőfok, amiről tovább lehet lépni :
  • Meg kell tanulni a járművet kezelni.
  • Meg kell ismerni a pedálok, kormány, a váltó használatát.
  • A vezetéshez kapcsolódó egyéb eszközök, mint kapcsolók, ablaktörlő, ablakemelő,kézifék,a tükrök helyes használatát.
  • Meg kell tanulni szépen elindulni, megállni,,, szabályosan kanyarodni,, megfelelő Íven, megfelelő sebességgel, jó sebességi fokozatban.
  • Meg kell ismerni a motorfékhatás szerepét, annak használatát, szükségességét !
  • Meg kell tanulni a váltó használatát.
  • Aztán a megtett Kilométerek függvényében meg kell találni a helyünket az úton
  • a járművet mindig a megfelelő sebességgel a megfelelő fokozatban,ideáli helyen, mozgásban tartani.
  • Észre kell venni a legfontosabb, a továbbhaladásunkat szabályozó közúti jelzéseket, azokat értelmezni, és ezeknek megfelelően tovább haladni.
  • Kanyarok előtt lassítani, megfelelő fokozatban kanyarodni,, megálláskor jó tempóban, jó helyen megállni,, elinduláskor dinamikusan a forgalom feltartása nélkül indulni.

Gyakorlatilag ez az időszak szolgálja a jármű helyes technikai kezelésének az elsajátítást.

MÁSODIK LÉPCSŐFOK :


Nem véletlenül hívom lépcsőfokoknak ! Amíg ugyanis az egyik szintet nem teljesíti a tanuló addig képtelen a következő szintre lépni.

Ezen a második szinten a már viszonylag stabil vezetési tudás mellett tud felszabadulni annyi figyelem hogy tudja észlelni a jelzések következő szintjét.
Amíg a kocsi kezelése leköti, addig nem tud más dolgokra figyelni.
A jármű kezelése már önálló, csak kevés segítség kell a technikához.
Ezen a szinten már tud figyelni kell a KRESZ szabályokra, a táblákra a forgalomra, és kevés segítséggel már önállóan, ezeket felismerve szabályosan kell tudni közlekedni.
Táblák, fényjelző készülékek, gyalogosok, egyenrangú útkereszteződések figyelése.
Elsőbbségi viszonyok felismerése.

Ennek a szakasznak a végén szokott jönni a magabiztos önvállalás  : " mindent tudok, szeretnék menni vizsgázni,"
Pedig csak a felénél tartunk !

A HARMADIK LÉPCSŐFOK :

A járművet már jól kezeli a szabályokat többé-kevésbé betartja, táblákat észreveszi, felismeri, értelmezi !
Megtanuljuk a vizsgán követelt két technikai jellegű feladatot,, parkolás, egyívű megfordulás !
ÉÉÉÉÉÉÉÉÉs ! Megtanuljuk végre a tükröket hasznosan használni.
Eddig is nézegettünk bele,, de ,,,,,,,,,
A tanuló számára kezdő szinten csak a maga előtt látott látótér és az abban történő dolgok léteznek !
A kezdő vezető nem igazán meri elfordítani a tekintetét az útról, sem a műszerfalra, sem a tükrökre, sem a holtterekre.
Aki régóta vezet az tudja, hogy a mögöttes forgalom szerepe, jelentősége legalább akkora, mint az előttünk lévő térben történteké !
Ráadásul ahogy szoktam mondani, az előtted történő dolgok eladják magukat, de ami mögötted történik azt tudatosan keresni, figyelni kell !

Meg kell ismerni és komolyan kell venni a holttér fogalmát , meg kell tanulni a vizsgálatát.
Ettől a szinttől fogva a tükrök használata már nem esthez kapcsolódó, hanem folyamatos kell hogy legyen.

Jól érezhető hogy mindezek, már tényleg csak egy biztos vezetési tudás, egy felszabadult figyelem mellett elvégezhető feladatok.

és akkor mi a negyedik lépcsőfok ??

A NEGYEDIK LÉPCSŐFOK :

A vizsgához szükséges szint tartalmazza a következő tudást is :
Már meglévő vezetési tudásunk mellett,, a közlekedési szabályokat betartva, a jelzéseket felismerve, parkolva és manőverezve közlekedünk,, de már tudatosan.

Tudatosan figyeljük az előttünk lévő forgalmat és figyeljük a tükörből a mögöttünk zajló eseményeket.
Kiszámítjuk a többiek mozgását, valószínűsítjük cselekedeteiket, kiszámoljuk a forgalom haladását és ehhez igazítjuk sebességünket.
A biztonságos autózáshoz tudnunk kell a többiek fejével is gondolkodnunk.
Mindezek mellett fontos az előrelátás. Mind térben, mind időben. Mind valóságban, mind agyban, elképzelésben, tervezésben.
Nem csak a magunk előtt történő dolgokat figyeljük, hanem a messze távolban történő eseményeket is, így :

kellő időben:
  • váltunk sávot,
  • lassítunk, állunk meg,
  • kerülünk, gyorsítunk,
  • vagyunk udvariasak,
  • oldunk meg váratlan helyzeteket,,
  • kerülünk el, vagy mentünk meg veszélyes helyzeteket ,
  • vagyunk előzékenyek a gyalogosokkal a buszokkal és egyebek.

Ezen a szinten már megtervezzük az útvonalainkat is, ami persze egy forgalmi vizsga keretei közt elég kis távokat jelent, de valamennyi tervezés, egy több sávos forgalmas úton itt is szükséges.

Magyarul ez a szint a biztonságos, a gazdaságos az előrelátó, tervező, érett szint !

Itt kéne elmenni vizsgázni, mert kb. ez a követelmény.

Az hogy sok vezető aki évek óta rendelkezik engedéllyel nem autózik így ???
Hát igen,, csakhogy nekik már van jogosítványuk !

2010. július 17., szombat

Akkor hány órából is szerezzünk jogosítványt ?


Ismét egy sarkalatos pontja az oktatásnak !

Tévhitek, és téveszmék, eszement elvárások az oktatóval és a tanulónak saját magával szemben !

Nem én találtam ki, régi szöveg a következő :

AZ AUTÓVEZETÉS EGY SZAKMA, SOKAN EBBŐL ÉLNEK MEG, EZ A MUNKÁJUK !
HOL LÁTSZ A VILÁGBAN OLYAT HOGY EGY SZAKMÁT 30 ÓRA,, AZAZ MÁSFÉL NAP ALATT EL LEHET SAJÁTÍTANI ?


És ez a kérdés bizony jogos .
Ne felejtsük el hogy itt nem csupán arról van szó, hogy egy technikai eszközt elkezelgetek, itt felelősségteljesen kell majdan a forgalomban részt venni !

Anyagi és személybiztonságért vagyunk felelősek minden pillanatban amikor kocsiba ülünk és vezetünk.

Minden áldott nap halnak meg emberek az utakon.
Minden nap mennek tönkre életek a bekövetkezett anyagi kár vagy életre szóló sérülések miatt.

És érdekes módon ezt hiába próbálja az ember előre elmondani, mindaddig amíg valakivel konkrétan nem történik tragédia, vagy a családban, addig senki nem érzi át ennek jelentőségét.

Ezek a sorok persze csak bölcs gondolatok voltak,,, de a tanulási folyamat végén van egy szigorú vizsga.
A vizsgáról egy külön fejezetben szeretnék majd beszélni, de azt mindannyian tudjuk,
hogy manapság a követelmény is szigorú, és a közlekedés, a forgalom amiben a vizsgát kell tenni is egyre nehezebb, bonyolultabb.

Pillanatnyilag a kötelezően előírt óraszám

járműkezelési vizsgához a rutinpályán 9 óra
forgalmi oktatásban még ehhez 20 óra.

elég-e ez ??

igen! Lehet elég. Sok esetben az.

Lehetne tagadni, de gyakran ülnek a kocsiba olyan tanulók akik már tudnak vezetni.
A jármű technikai kezelését már megtanulták, a feladatuk már csak az hogy a forgalomban biztonságosan közlekedjenek.
Sőt van aki már évek óta vezet, persze szabálytalanul, minden féle engedély nélkül.

És van aki jó adottságokkal rendelkezik, könnyen összhangba tudja hozni a végtagjai ellentétes mozgásával járó jármű kezelést, a célzott figyelmet, a közlekedési gondolkodást, az előrelátást.

Számukra a 30 óra elegendő,jó eséllyel indulnak a sikeres vizsgáért,, és ami a legfontosabb, a jogosítvány megszerzése után biztonságos, megbízható partnereink lesznek az utakon.

Ők a kisebbség.

A tanulók nagy része azonban nem indul ilyen előnyökkel.
Egy átlag ember átlag képességeivel
Teljesen kezdő szintről indulva

NEM ELÉG A BIZTONSÁGOS AUTÓVEZETÉS MEGTANULÁSÁHOZ A 30 ÓRA.

természetesen, és érthető módon, nehéz ezt elfogadni egy laikus számára.

-nehéz mert látja hogy a barátjának sikerült
-nehéz mert az önértékelése, az önbecsülése csorbát szenved a ténytől, hogy neki több óra szükséges mint a szabályzatban meghatározott kötelező.
-nehéz mert a környezete előtt nem tudja felvállalni a " kudarcot "
-és nehéz, mert kiszámította a költségek végső összegét és ez a plussz órákkal jelentősen megnő, amit nem biztos hogy ki tud fizetni.

VAN ITT EGY TÉVESZME !

a kötelezően meghatározott órák száma nem egy átlag képességű ember számára kiszámított óraszám, amit szégyen átlépni.
Az illetékes hatóságok úgy vélték szükséges egy minimális kötelező óraszám.
Hogy ez helyes-e vagy sem azon lehet vitatkozni,, de bele lehet gondolni, hogy ez az alsó határ inkább a legjobbakhoz van igazítva !

LOGIKUS !

Ne kelljen a legügyesebbeknek is feleslegesen órákat fizetni !

Most miért gondoljuk hogy itt, és ebben feltétlenül a legügyesebbek közé kell tartozzunk??
A suliban sem biztos hogy mi voltunk a legjobb tanulók,vagy ha igen lehet hogy nem mi másztunk tesi órán a legmagasabbra,vagy nem énekeltünk az ország legjobb kórusában még sem volt tragédia. Más teljesítményeinkkel kompenzáltuk az életben elért eredményeinket,és a végén jól éreztük magunkat !!

DE ITT NEM IS AZ A CÉL HOGY A LEGJOBBAK , LEGGYORSABBAK LEGYÜNK !

Itt a cél a sikeres vizsga, és a biztonságos közlekedés.

Meg kell tanulnunk felnőtt ember módjára felvállalni hogy ennek megtanulásához nekünk több gyakorlásra van szükségünk,, és hogy bár ez nem öröm számunkra, de a végeredmény szempontjából teljesen mindegy.

És a másik igen bölcs gondolat :

TANKOLNOD, MAJD MINDEN HÉTEN KELL, DE A JOGOSÍTVÁNYT CSAK EGYSZER KELL MEGSZEREZNED !

És milyen igaz !A kocsira nem sajnáljuk a milliókat sem,, aztán majd a benzinre sem az ezreket,, de itt a tanulásnál, ami a későbbi biztonságunkat szolgálja, itt minden fillért számolgatunk ?
Ha erre nincs pénzed hogy lesz majd a többire ?

A férjem bölcs és nagyon igaz mondása :

Miért jelentkeznek olyan emberek autóvezetési tanfolyamra akik egy buszbérletet sem tudnak megvenni ??

És visszatérve a az elsődleges célhoz !
Bármit gondolsz is magadról, bárhogy ítéled meg a teljesítményedet, jogosítványt akkor kaphatsz ha a vizsgabiztos átenged a vizsgán !
És ezek a vizsgák bizony roppant szigorúak !

Ja,, a hány óra kérdése !

Befolyásolja ezt sok minden

-a tanuló kora
-a neme
-a tehetsége, érzéke a kocsihoz
-a figyelme
-a pillanatnyi idegállapota
-az egészsége
-a testi adottságai
-az intelligenciája
-az alkalmazkodó képessége
-a szándéka a befogadásra, tanulásra
-a csillagok állása :-)
-és végezetül a vizsga rutinja !

Hogy milyen felkészültségi szinten érdemes elmenni vizsgázni arról szintén egy másik oldalon írok.

Ugye a 30 óra a kötelező !
40-50 óra körül egy átlag képességű fiatal ember valószínűsíthetően le tud vizsgázni, ez teljesen normális óraszámnak tekinthető.
Van azonban még a fiatal versenyzők közt is aki ezt meghaladó, sőt 100 óránál is több után tud csak sikeres vizsgát tenni !
Ez már valóban sok de :

MÁS ÉRTÉKŰ LESZ A JOGOSÍTVÁNYOD ATTÓL HOGY 100 ÓRA UTÁN SZEREZTED MEG ? KELL AZT TUDNI MÁSOKNAK, HOGY HÁNY ÓRÁT GYAKOROLTÁL ?

Én a sok éves tapasztalatom alapján a következő módon szoktam az óraszám kérdését kezelni a kocsiban.
Ez elején elmondom, hogy nekem nem célom hogy felesleges, szükségtelen órákat vetessek.Nekem az a célom hogy a tanuló meg legyen elégedve a kocsiban kapottakkal, ne érezze átverve magát, és küldje a későbbi kuncsaftokat.

Ezért azt kérem, hogy ne én határozzam meg hogy hányszor jön, hanem ő.
Ne az enyém legyen a felelősség, hanem az övé.
Kezébe adom a hatóság által kibocsátott a "forgalmi vizsgák rendjéről szóló " kiadványt, ami alapján tudja értékelni a saját teljesítményét is.
Minden óra zárasaként elemezzük a történteket, és megállapítjuk hol tart a fejlődésben.
Az esetek nagy részében teljes egyetértésben megyünk tovább a következő gyakorlási órára.
A vizsga időpontjának a meghatározásában is ezeket a módszereket alkalmazzuk.
A legrosszabb esetben is az szokott előfordulni, hogy közli a tanuló, hogy elfogyott a pénze és nem tud több órát venni,, szeretné megpróbálni a vizsgát.
Elmegyünk és ha nem sikerül, akkor is a saját döntésének eredményét kell hogy viselje.

Persze előfordul az is hogy az én javaslatomra kért vizsga nem sikerül , de hát ez is benne van a lehetőségek közt , tudomásul kell venni.

Szóval 30. óra után, nálam a tanuló hozza meg minden óra végén a döntést hogy szeretne-e jönni legközelebb.

És higgyétek el akarnak ! Maguktól ! Mert nincs rájuk kényszerítve ! Mert Ők hozzák meg a döntést ! Mert objektíven látják a teljesítményüket !

2010. július 16., péntek

A következő témák

-a vizsgákról, vizsgabiztosról követelményekről
-az én négy pontom a felkészülés menetéről
-tipikus tanulói hibák
-módszereim, trükkjeim
-hogyan érjük el hogy a tanuló akarjon órát venni
-akkor hány órából is vizsgázzunk ?
-ki a jó oktató és miért ?
-a KRESZ tudás hiányának következményei a kocsiban az oktatás és vizsga során.

Való-e mindenkinek jogosítvány ?

Ez a mindannyiunkat évek óta foglalkoztató kérdés !

Hatalmas felelősség egy emberről azt állítani hogy nem alkalmas a vezetésre, de legalább akkora hagyni hogy sok százezer Forintot belefektessen olyasmibe amiről a szakértő szeme már az elején megállapítja hogy felesleges és reménytelen.

Változó időnk nem csak az oktatás elismertségére van hatással.
Az elmúlt évek során, bizony hatalmasat változott a közlekedés.
A járműpark sokszorosára növekedett.
A járművek sebessége úgyszintén.
A lovaskocsitól a kerékpáron keresztül, a több száz lóerős járművekig, bizony nagy utat tettünk meg.
A forgalom sűrűsége és sebessége is új elvárások elé állítanak minket.
Ráadásul ha megnézzük jelentősen megváltozott a jogosítvánnyal rendelkezők életkora is.

A kezdeti időkben, amikor az első lehetőségek születtek arra hogy kocsit vegyünk és vezessünk, inkább a felnőtt embereknek volt erre pénze és ideje.
Manapság a tanfolyamokon ülő emberek átlag életkora inkább a 20-as éveiben járó diákság, de jogosítvány megszerzésére már 17 éves kortól lehetőség van.

Ebből következik hogy az utakon a megnövekedett autóállomány teljesítménye lényegesen meghaladja a sok évvel ezelőttiét, és az ezen járműveket vezetők életkora is a kevésbé megfontolt, kevesebb tapasztalattal, bölcsességgel rendelkező , fiatalabb korosztály felé tolódott el.

Csak kis mértékig kompenzálja a helyzetet az a tény hogy a fiatalodó járműpark , a modernebb járművek biztonságosabbak, a fiatal vezetők reakcióideje jobb, problémamegoldó képessége rugalmasabb,és mivel már ebben az autós világban nőttek fel specifikusabbak.

Mindezek mellett , és ezek ellenére fennáll a probléma, és a kérdés :

adható-e mindenkinek jogosítvány ? És ha nem mikor és ki mondja meg a jelentkezőnek?

Milyen problémák merülhetnek fel ?

1: kortól és nemtől függetlenül, vannak olyanok akik nem alkalmasak ennek az összetett feladatsornak az elsajátítására, vagy ha igen, nem képesek az állandóan változó forgalomban a megtanultakat biztonságosan alkalmazni.
Miről is van szó ?
Az autóvezetés egy roppant összetett feladat.
Mind a négy végtag, ellentétes irányú, és különböző erejű , összehangolt mozgatása mellett, a figyelemnek az állandóan változó forgalmat kell követnie. De nem csak egy ponton. Az út figyelése mellett a tükrök, a műszerfal , a perifériásan történő események követése is nélkülözhetetlen.
Van akin már az első, a jármű technikai kezelésének feladata is kifog.
A pedálok, működtetése, a kormány forgatása, csak azok számára tűnik könnyűnek akik már régóta gyakorolják, vagy rendkívüli érzékük van hozzá .

Sokan soha az életben nem tudják megtanulni.

Ha ez sikerül, jön a következő feladat.
Forgalomban autózni.
Figyelni a jelzéseket, a többi járművet, a gyalogosokat. Előre gondolkodni, kiszámolni a partnerek viselkedését, nem könnyű, pláne annyi idő alatt amennyi a közlekedés során a kocsiban erre lehetőség van.

2 : De találkoztam már olyan tanulóval is aki a személyisége miatt nem volt képes levizsgázni.
Egyszerűen nem tudott a szabályokhoz alkalmazkodni,
Hiába kapott egy útirányt, ő ment amerre akart.
Hiába látott egy sebességkorlátozást, azon alkudozott, mennyivel lépheti át, ahelyett hogy lelassított volna,,
A gyalogosokat inkább elütötte , mert hogy miért erre jönnek és zavarják őt,,,
Vagy a síneken gyorsított,, mert mit képzel a másik sofőr hogy őt a meg akarja előzni,, függetlenül annak szabálytalanságától !

Az élet más területén összeférhetetlen emberek jelleme a kocsiban is kiütközik, és ez gátja lehet a eredményességnek.

3 : a legismertebb, az átlag ember számára is elfogadott akadálya a sikeres vizsgának az életkor.
Én azért ennek az elméletnek ellentmondanék,, bár van valóságtartalma, elismerem.

Van egy elméletem. E szerint az idősebb emberek tanulási nehézségeit elsősorban nem csupán az életkoruk okozza. Szerintem sokkal inkább az érdektelenség a motiváltság
hiánya. Érdekes módon, nem jelenidőben, hanem múlt időben !

Egy átlag ember a fiatal 20,,, max 30-éves kora körül szerez jogosítványt. Teszi ezt azért mert érdekli, mert szüksége van rá, mert a többiek is így csinálják, vagy mert apuci fizeti.

Ha valaki 40 éves koráig nem tanul meg vezetni, akkor valószínűleg nem is nagyon érdekelte a gondolat,, és ha nem érdekelte akkor nagy valószínűséggel érzéke sincs hozzá, ezért kerülte ösztönösen a témát.

A valamiért megváltozott élethelyzetében azonban szüksége van rá, ezért, nagyrészt muszályból iratkozik be.

Gondoljunk bele, azért vannak sokan akik vezetnek 50, 60, 70 évesen, különösebb gond nélkül, tehát nem önmagában a vezetési képességgel van a baj.

De el kell ismernem, hogy ebben a korban már nehezebb tanulni, hiszen nagyobb reakcióidővel, lelassultabb testtel nehezebb.
Tehát eszem ágában sincs az alapigazságot tagadni,, idősebb embernek több óra szükséges a jogosítvány megszerzéséhez, ha egyáltalán sikerül.

Természetesen nem lehetetlen,, sőt én magam is tudnék csodás ellenpéldákat mondani.

Tapasztalataim szerint egy átlag képességű embernek minimum annyival több órára van szüksége ahány évvel idősebb mint 20 év.

4 : nem értek egyet azzal az elmélettel miszerint a hölgyek kevésbé lennének jó vezetők mint a férfiak.
De tagadhatatlanul van a szükséges óraszámaikban mérhető különbség.

Én ennek az okát a következőkben látom :
a fiúk gyermekkoruk óta érdeklődnek a technika iránt. Szétszedik, összerakják, megismerik. Nagy részük beülve a kocsiba nem csak vezeti azt, hanem miközben kezelik , ismerik, átlátják mit is tesz.
Közelebb áll hozzájuk a fizikai része, könnyeben megértik a jármű viselkedését.

A hölgyek a kézimunkával vannak így. Férfiak is megtanulnak szépen kötni, de egy nő előnyben van, mert kislánykora óta babázik, öltöztet, ismeri a ruhák fazonját,az anyagokat, méreteit, szabásmintáit,, így könnyebb elkészíteni a pulcsikat is.

Tehát való-e mindenkinek jogosítvány ??

Egyértelműen nem. Sokan alkalmatlanok,, ki technikában, ki a figyelmében, ki jellemében, ki korában,ki az alkalmazkodó képességében szenved a szükséges mértékből hiányosságokat !

Mikor derül ez ki ? és hogyan mondjuk meg ??

Senkinek nincs joga, hatalma egy emberről első ránézésre csupán a kora, neme, vagy más alapján eldönteni hogy alkalmas-e jármű vezetésére.

Valaki megjelenik az iskolában, bármit is gondolunk, nem sérthetjük meg, nem mondhatjuk meg.
Befizeti a KRESZ tanfolyamot, szépen le is vizsgázik.
Fizet az orvosnál, az iskolában a tanfolyamra, a hatóságnál vizsgadíjat, fényképet.

Eddigre kifizetett minimum 30000 Ft-t, de ha az egészségügyi vizsgát is letette akkor 40000-t.

Beül a kocsiba, elkezd vezetni.
Senkiről nem lehet ítéletet mondani 10-20 óra alapján, esetleg véleményt lehet alkotni.
Elment még 40000.
Jön egy rutin vizsga, meg még egy ,, repkednek a forintok,, talán sikerül is.
Aztán megyünk a városba,,, érzem én már hogy itt baj lesz, de mit kéne mondanom.?

A tanulónak már van vagy 60 órája,, de sehol nem tartunk még ! Várjuk a fejlődést, de nem jön.

Ekkor elbeszélgetünk,, elmondom, hogy ha 60 órából még rendesen kanyarodni sem tudunk, akkor szerinte hány óra lesz a vége ??

De benne van már 200.000 Ft-ja !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nincs az az ember aki ezen a ponton abbahagyja ! Innentől már fut a pénze után !
Elmegy egy vizsgára, aztán még egyre,, megbukik ötször,,, elmegy PAV-ra Pestre, megbukik, fellebbez,, és 13-ra sikerül.

Vagy feladja,, otthagy 2- 300.000 ft-ot és minket szid !
Se pénz, se jogsi.

Ki mondja meg nekem mi a jó megoldás ???
Ki mondja meg hogy ő mit szeretne, hol mondjuk meg neki hogy nincs értelme ?
Ki az aki elhiszi ha én a 20. órában ezt mondom ?
És mi van azokkal akiknek a 130. órában sikerült és ma vezetnek ?

És ha nekik valaki a 20-ban azt mondja hogy állj ,,, ne tovább ??

2010. július 14., szerda

változások a szakma elismertségében

Visszaemlékezve régi idők oktatóira, munkájukra,megbecsültségükre,, bizony nagy változásoknak lehetünk tanúi.
Ezen változások kis része pozitív, vagy elfogadható, de egy jó részük bizony furcsa, szomorú.
Úgy harminc évvel ezelőtt lehetett amikor édesanyám jogosítványt szerzett.
Emlékszem a hangulatára, a készülődéseire, és a történetekre amiket mesélt.
Izgalommal várt minden egyes elméleti és gyakorlati foglalkozást. Az oktatójáról tisztelettel beszélt, felnézett rá , örült, hogy tanulhat tőle.
Abban az időben tekintélye volt a szakmának, és a kollégáknak is.
Köszönhető volt ez sok dolognak.
Azokban az időkben jogosítványt szerezni nagy dolog volt
Várni kellett már arra is hogy a tanuló bejuthasson egy csoportba, és utána még tovább hogy autóba ülhessen.
Az oktatót tanár úrnak szólították, és megköszönték a lehetőséget hogy végre kocsira kerülhettek.
Az elméleti foglalkozások száma jóval meghaladta a mait és időben is hosszabb volt a felkészülésre szánt idő.
A tanfolyamok sokszor hónapokig tartottak, így volt lehetőség a KRESZ ismeretek átadása mellett sok gyakorlásra a tananyag rögzítésére, visszakérdezésre, sőt közlekedési nevelésre is.
Tanmesékkel, filmekkel nem csak a tudás átadására törekedtek, hanem a közlekedési kultúra kialakítására is.
Manapság minderre nincs igény .
Ha szeretnénk is hasonló képzést nyújtani nem valószínű hogy megtelnének az iskolapadok.
Természetesen ennek az alapos oktatásnak a hiányát megszenvedjük az oktatás során a kocsiban, de a hétköznapok során az utakon is.
Emlékszem olyan történetekre is , hogy a tanulókkal mosatták az oktatók a kocsijukat, és ami az érdekes benne a tanulók sokszor ezt szívesen tetté.
Persze ez most nem elvárás, és nem cél, csak ez a tény is minősíti a tanuló oktató kapcsolatát.
Azokban az időkben nem volt ennyi iskola sem ami hordozza magában azt a tényt is, hogy akkoriban nem pazaroltak feleslegesen energiákat és pénzeket a rivalizálásra,, nem volt rá szükség.
És ugye a rivalizálás elég gyakran a másik szapulását, sárba tiprását is jelenti.
Mi ostobák nem vesszük észre hogy a kis hatalmi harcainkkal a saját ázsiónkat csökkentjük.
A versengésünk nagyban hozzájárult a saját megbecsültségünk lerombolásához.

Mára a jogosítvány megszerzése, az oktatás egy valamikor megbecsült pedagógiai szakmából egy elüzletiesedett,pénz központú szolgáltatássá vált.
A tanulók úgy kezelik az egész képzés menetét, mintha bemennének egy áruházba és vásárolnának egy kiló kenyeret.
Kifejezetten mint szolgáltatást kezelik, amit megvásároltak a pénzükkel,és aminek a végeredménye egy papír ami ha a zsebükben van jogosultak autót vezetni.
Nincs ennek a papírnak már értéke.
Számtalan sikertelen vizsga után hallottam már ilyen megjegyzést, hogy jó, akkor még egyszer eljövök vizsgázni, de ha nem sikerül megyek és veszek egy jogsit a piacon.
A jogosítvány mára árucikk lett, amihez nincs szükségük a kezelési útmutatót jelentő ,emberi, pedagógiai útmutatókra a közlekedési magatartás, kultúra ismereteire.

Sokan úgy vélik, ők befizettek 100000 Ft-t,, cserébe nekik megjár a papír, ha alkalmasak, ha nem .

Rengeteg konfliktust okoz ez mint oktató- tanuló viszonyában, mint a vizsgák során.
Természetesen ezen tanulói magatartások nagy részben származási, neveltetési hiányosságokra vezethetők vissza.
Mindannyiunknak számtalan jó hozzáállású tisztességes, szorgalmas tanulója van aki megbecsül minket, és érezteti velünk, hogy a munkák fontos a számukra, és partnerek a képzés minden fázisában.

De az általános társadalmi elvárások megváltoztak, ma már nem a tanulók harcolnak a jó oktatóért, a minőségi oktatásért, hanem az iskolák és az oktatók a tanulókért.
Mára nem a szakma diktálja a feltételeket és határozza meg az elvárásokat ez elérni kívánt szintet, a minőséget, hanem a tanulók válogatnak a kínálatból.
És ami egy ilyen rendszernek mindig is sajátja ,, leginkább nem a színvonal határozza meg a döntésüket, hanem az ár.
Nincs is semmi baj amíg a piacverseny eredményeképp az olcsóbb szolgáltatást választó fizető kuncsaftnak csak a mennyezete lesz csíkos, vagy a kéménye ferde, esetleg a cipője lukas.
A baj ott kezdődik amikor szerencsétlen véletlenek összejátszása során, képzetlen felkészületlen , a forgalomra veszélyes sofőrök kerülni ki az utakra.
Már pedig kikerülnek..
és ezen mindannyiunk,, sőt gyermekeink élete is múlik

2010. július 13., kedd

általában az oktatásról

1993-ban végeztem szakoktatóként.
Kezdetben csak KRESZ-t tanítottam, de egy év múlva már gyakorlati oktatóként is.
Az azóta eltelt időben pár év kihagyással dolgoztam.
Az eltelt évek során jelentősen változtak a tanulók, mint korban, mint szükségleteikben, mint hozzáállásukban.
Változtak a képzés rendszerei,feltételei, szabályai, körülményei.
Sőt,, változott a közlekedés maga,a közlekedési szabályok, a közlekedési kultúra a közlekedés feltételei, a járműpark.
De változtunk mi magunk oktatók is.

Mások a célok, az okok , a lehetőségek, mint 17 évvel ezelőtt.

Érdekes módon a " civil " emberek érdeklődése a témában változatlan.
Sokan szeretnének belelátni a tanteremben és a kocsiban folyó munkába.
Az oktatási folyamatba és a vizsgáztatásba egyaránt.

Születnek tévhitek, és hatással vannak a régi beidegződések.
Még mindig élnek a " majd én megtanítom az unokámat " kijelentések,, és a szomorú az, hogy sokan ezt komolyan is gondolják.

Szeretném röviden ismertetni a járművezető képzés fontos állomásait, feltételeit, szabályait.
Szeretném a tévhiteket eloszlatni, és a megváltozott közlekedési helyzetre használható tanácsokat adni.
A visszás kérdésekre felhívni a figyelmet, és ha lehet párra megoldást találni

a blog születése

Régen megszületett bennem a gondolat hogy a 17 éves szakmai múltam alatt szerzett tapasztalataimat megosztom kollégákkal, mostani és leendő tanulóimmal.
Miközben azon gondolkodtam hogyan tehetném ezt meg a leghatékonyabban,jött az ötlet hogy készítek egy blogot, amiben nem csak az oktatással kapcsolatos tapasztalataimat tudom megosztani, hanem általában a mindannyiunkat érdeklő közlekedéssel kapcsolatos kérdéseket is felvethetem és megvitathatom az érdeklődőkkel.

Szeretném felkérni egy kedves kollégámat is hogy ossza meg velünk tapasztalatait.

Ezeken az oldalakon végre megalkothatom a rég áhított tanítási segédanyagaimat is.

fogadja és olvassa szeretettel mindenki , aki erre az oldalra látogat