egy oldal azoknak akik szeretnének belelátni a járművezető képzés titkaiba,, azoknak akik szeretnének tanácsokat kapni a jogosítvány megszerzéséhez és a biztonságos közlekedéshez
www.jogsiring.hu
MEGTANULNÁL VEZETNI ? TUDSZ MÁR VEZETNI, ÉS SZERETNÉL JOGOSÍTVÁNYT IS ? VAN JOGSID DE MÁR EZER ÉVE NEM VEZETTÉL ! A LEGJOBB HELYEN JÁRSZ ! GÉPJÁRMŰVEZETŐ SZAKOKTATÓ VAGYOK MÁR 24 ÉVE .

KERESS MEG ÉS MEGBESZÉLJÜK MIBEN SEGÍTHETEK !
70/ 631-72-31

2013. június 28., péntek

A PERIFÉRIÁRA SZORULT PERIFÉRIA

Amiről most írni fogok az részben pont aktuális , részben pedig nem.
Kedves Tanulómmal boncolgattuk hogy mi lehet a fejlődése helyben topogásának oka, és ennek kapcsán megszületett bennem egy rakás gondolat.

Nahát és szóval és akkor és ugye :-)

Mi is történt ma.

A hölgy aki ihlette ezt a bejegyzést , ma,, 2013.07.09-én levizsgázott.

De nem ám akárhogyan.
Dicsérettel, és nem kegyelemből.
Nem elnézett, benézett vagy megkegyelmezett vizsgán, hanem egy hihetetlenül tökéletes, kiérdemelt szuper vizsgán.
Csak ámultam és bámultam, és  a vizsga után, szinte emelt hangon vontam kérdőre szegény lányt hogy akkor miért is volt ez az egész cirkusz.
Mert hogy ide leírtam, és ugye ezzel meg is bántottam.
Volt  veszekedés, meg vita és borzasztóan rossz hangulat.
De egy valamit Neki is és mindenkinek meg kell értenie. Akkor és ott, és azokon a vezetési órákon valóban ilyen teljesítményt nyújtott. Én pedig csak a látottakból ítélhetek
És az hogy a sikeres vizsgához ez hozzájárult-e vagy sem a kialakult konfliktus, azt már senki nem fogja tudni megmondani.
Én felvállalom a kritikámat, mert úgy gondolom akkor ez jogos volt.
És most még boldogabban felvállalom a sikeres vizsgát,,, mert nagyon büszke vagyok a hölgy mai teljesítményére.
legyen ez mindenkinek tanulság a a maga kedvére.
Akkor most olvassátok el az előzményeket :



Beszélgetésünk végére arra jutott hogy nála ugyan nem az a probléma amire én gondolok, de a hibák soha nem egyediek, sokkal inkább tipikusak,tehát nem csak rá vagy egy-egy tanulóra jellemzőek, hanem sok mindenki másra is. Csak néha roppant nehéz őket felismerni és megfogalmazni.

Mivel a leveleitekből azt vettem észre hogy sokszor az itt leírtakból fedezitek fel a saját hibátokat,, és mivel tény hogy egy pártatlan idegentől inkább elfogadjuk a kritikát, ezért leírom ezeket a gondolatokat.
Akár ez a megoldás a tanulóm esetében, akár nem.

Szóval beszűkült látás és a perifériára szoruló perifériás figyelem.

Nem ,,, nem szótévesztés volt.

Most fogalmazódott meg bennem, ez a gondolat.
Talán, és esetleg van ugyan perifériás látása a tanuló vezetőnek,,,,, de sokszor nincs perifériás érzékelése,,, figyelme.

Úgy ül a kormány mögött, mintha karót nyelt volna . Kihúzva de inkább megnyújtva a derekát, fejét előre nyújtva,, szeme a kocsi orrára , vagy az előtte levő útra fókuszál.
Figyelmét csak teljes tekintetével tudja koncentrálni.
Vagyis a legtöbb köröltekintéshez,, információ begyűjtéshez teljes fejmozdítás párosul, amiből kristály tisztán látszik, hogy az egyéb információbegyűjtés nem is létezik. Csak egy keskeny sávban zajló eseményeket érzékeli. És ez a sáv nem több mint 30 fok . Még ha látja is ami azon kívül történik, de nem reagálja le, nem oldja meg.

Ez egyfajta csőlátás, de számomra inkább a figyelem leszűkülése.
Azért is mert a csőlátás inkább egy tulajdonság, egy látási , egy szervi hiba.
Erről nincs szó a mi esetünkben.
Sokkal inkább arról , hogy a figyelem túlzott, egyirányú koncentrációja,, a hibás menetű túlgondolkodás, kizárja az agynak azt a működését, ami a periférián történő eseményeket feldogozza, és belehelyezi a teendők sorába.
Lehet hogy a szeme látja a perifériás eseményeket, csak a tudata , vagy a tudat alattija nem engedi be agyának kapuján.

Lehet hogy látja a 3 sávval odébb lelépő gyalogost, de csak az előtte megálló autóra fókuszál, és gondolata már azon jár hogyan kerülhetné ki.
Azt nem reagálja le hogy az előttünk álló autó, a zebrán közeledő gyalogos miatt állt meg. Kikerülése életveszélyes és tilos .
Rákérdezés után kiderül, hogy ő igen is látta a gyalogost,, csak azon kattogott az agya, hogy az előtte álló akadályt ki kell kerülnie.

Elég nagy baj lett volna, mert egy gyalogos lett volna a manőver ára.
Na már most ez csak egy példa volt, sok hasonló közül.

A betegség neve nálam kettős.
Az egyik az említett perifériás probléma látása, de le nem reagálása, figyelmen kívül hagyása.

A másik betegség amit felderítettünk ennek kapcsán ismét tipikus.
Az agya még vagy az előtte levő problémán kattog, vagy a jelen probléma egy kevésbé fontos oldalán.

Igazából jelen fejlődésünk legfőbb hátráltatója az hogy amint megtörténik egy problémás helyzet, onnantól ő folyamatosan azon gondolkodik, miközben gurul az autó.
Gyakorlatilag csak a teste van jelen. Gondolatai, figyelme nincs.
És mire kikeveredünk az egyik problémából ,, addigra persze már rég benne vagyunk a következőben.
És minden egyes helyzetre külön sémát, külön magyarázatot kell mondanom.
Ami ugye lehetetlen.

És eközben még mindig gurul az autó.
Nem tudunk egyetlen utcán sem végig menni hibátlanul, és sokszor nem is tudom megmondani miért.

A másik probléma az alma oldala.

Mert hogy van annak az almának egy teteje egy alja, egy piros, és egy sárga oldala.
És ugye nem mindegy hogy melyik oldalát is nézzük.
Ráadásul normális esetben, nem is nézegetjük, hanem esszük.

A tanuló meg nézegeti,,, a rossz oldalát, mindeközben rohad az alma .

Tehát minden forgalmi helyzetnek van sok fontos oldala, ezeknek, egy helyes fontossági sorrendje, és eszerint egy megoldási sorrendje is.

Na már most a sémákat kiragadja,, belehelyezi egy rossz sorrendben egy adott forgalmi helyzetbe, és bár azt csinálja amit én valamikor, valahol elmondtam, de mégis rossz helyen, rossz fontossági sorrendben.

Lássuk az előbbi zebrás esetet.
Probléma volt valahol valamikor a kikerülés.
Nem jól, nem megfelelően hajtotta végre.
Ebben az esetben fel sem merült benne annak okát nézni hogy miért áll előttünk az autó, hanem egyedül a kikerülés helyes megoldására koncentrált, és majdnem elütöttük a gyalogost.
És miközben ezt megoldottuk, és megbeszéltük, persze rossz sávba soroltunk be,,, index nélkül kanyarodtunk,, stb
Utána pontról pontra beírta az agyába hogy ebben az esetben mit is rontott el, mire kell odafigyelnie legközelebb. De mi pontosan tudjuk hogy legközelebb ugyan ilyen eset nem lesz,  vagy nem így lesz.
És akkor megint az lesz a konzekvenciája, hogy ő pont úgy és pont azt tette amit én tanítottam, de mégsem lett jó.

Ezek persze csak példák.

Még egy módon megfogalmazva a probléma az hogy a közlekedést, a forgalmat nem képes egy egységként érzékelni is kezelni, hanem csak részeiben. Nem képes átlátni a helyzeteket, hanem csak egy adott problémára koncentrál teljes figyelmével, majd szintén teljes figyelmét viszi át a következő problémára, mintha ezek különálló dolgok lennének.

Nem az egész szituációt kezeli , minden lehetőséget,szabályt  és veszélyt beletéve, hanem csak egy-egy egységét.
Ennek következtében a megoldás csak részmegoldás lesz, és lehet hogy nem illik az egészbe.

Sajnos nem látom a probléma megoldását, mert a figyelemmegosztás képességét nehéz egy ilyen helyzetben megtanítani, hiszen pont a figyelem koncentrálása akadályozza annak lazulását és megosztását.

Na ezt megfogalmaztam valahogy :-)

Sőőőt !

Ez igazából egy öngerjesztő folyamat.
Minél inkább szeretném hogy lazuljon, annál inkább azon agyal hogyan tudná elhagyni a hibáit amit emiatt követ el, Tehát minden körrel feszültebb,, minden hibával egyre értetlenebbül áll a problémák előtt, és egyre mélyebbre zuhanunk az ördögi körben. És miközben az előző hibáin gondolkodik, halmozza a következő hibákat.
Amit ha mondok még rontok a helyzeten, ha nem mondok akkor meg nem tudja hogy hibázott.

Sajnos ez valóban egy ördögi kör, amiből én nem látom a kiutat.
Autózni a szabályok ismeretével. azok betartásával, de életszerűen, és helyzetszerűen kell.
Nem lehet mindenre forgatókönyvet mondani, mert minden szituáció más és más.

A baj az hogy közben emberi kapcsolatok alakulnak a kocsiban.
Ez a tanulóm például egy intelligens, okos, kedves hölgy, aki számomra is nagyon kedves és fontos.

De nagyon nehéz megtalálni a kommunikációnak azt a formáját amiben ezek a konfliktusok sérülésmentesen kezelhetőek.

Sajnos.

Pedig valamit csinálni kell, mert így sikeres vizsga bizony nem lesz.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése