2013. június 2., vasárnap

MIBEN VAGYOK JOBB OKTATÓ, MINT A KOLLÉGÁIM, ÉS JOBB ISKOLA A MIÉNK MINT A TÖBBI ?


Hát semmiben , és semmiért.
Én sem vagyok sem tapasztaltabb, sem okosabb, sem ügyesebb, de még csak szebb sem , mint a többi szakoktató kolléga.
Sőt iskoláim is csak egy valamiban tudnak többet nyújtani mint más iskolák.
Konkrétan engem, velem , a személyemmel.

Akkor miért írom ezt a bejegyzést ?



Valóban úgy gondolom hogy minden oktató akit ismerek, tapasztalt szakember.
A saját stílusában, saját temperamentumával , saját eszközeivel próbál minél hatékonyabban segíteni a jogosítványod megszerzésében.

És a lényeg pont ebben a mondatban volt.

Mindannyiunknak más a stílusa, mások az eszközeink, a módszereink.
Nem jobbak, vagy rosszabbak vagyunk, csak mások.

Van aki csendesebb, van aki harsányabb. Van aki sokat magyaráz, és van aki alig alig.
Van aki rajzol, van aki mutogat.

De ahogy mi mások és mások vagyunk, úgy Ti a tanulók is.
Nem lehet mindenkivel egyformán bánni.
Jöttek már hozzám tanulók más oktatóktól, és mentek el tőlem is.
Van aki nagyon szeretett , és van aki nem.

Én mindig meghallgatom a véleményeket, akár rólam, akár a kollégákról szólnak, de nem ítélkezem.
Mindenki ferdít a maga módján és mindenki szeretné a saját igazát érvényre juttatni.

Ez így normális.
Én őszintén tisztelem a kollégáimat. Van akit szeretek, van aki szeret, és van akivel tartjuk a tisztes távolságot, de akkor is mint kollégát, a  tudását, a hozzáértését  nem vonom kétségbe, csupán tanulói vélemények alapján.

Vannak kollégák akik nyersebbek, erőszakosabbak, kevésbé megértőek, de higgyétek el vannak tanulók, akiknek pont ez a határozottság kell ahhoz hogy megfelelő tempóban fejlődjenek.

Az iskolák szintúgy.
Én nem iratkoztam be egyikbe sem, tehát nem tudom mennyire korrektek, szavahihetőek, és milyen szinten nyújtják a szolgáltatásaikat.
Hiszen személyes tapasztalatom nincs, szóbeszédre meg nem adunk.









Tehát természetesen én vagyok a legjobb oktató, és az én iskoláim a legjobbak :-)

Miért is ??
Mert milyen szakember az aki nem hisz a saját teljesítményében ?
Aki saját magát nem értékeli,,, aki nem érzi úgy hogy mindent belead a munkájába, szívvel lélekkel, tapasztalattal ??
Ezért igyekszem alkalmazkodni, minden tőlem telhetőt megtenni., a tanulók sikeres vizsgájáért.

Sőőőőőt

szeretek beszélgetni kollégákkal
szeretek tanulni tőlük
hiszek abban hogy minden beszélgetéssel tudnak egy olyat tapasztalatot átadni nekem, amivel én még nem találkoztam

Soha nem felejtem el, hogy egy évvel ezelőtt Tibor kollégámmal beszélgetve , aki amúgy vizsgabiztos is , felhívta rá a figyelmemet, hogy a szemüveges tanulókkal, hogyan s mint bánjak.
Hogy van aki országúton hátrányban van, mert messziről nem látja olyan jól a táblákat.

Az életben soha nem gondoltam volna erre, hiszen nem vagyok szemüveges.

És persze hasonló száz értékes tapasztalat lapul mindannyiunk zsebében.

És az iskolák ??

Miért is tudna egyik többet mint a másik ??
Az árak ?
A szolgáltatások ?
A színvonal ??

Nagyon jó hogy ennyi féle van. Az utak a távolban összefutnak,
Mindenki megtalálja a neki megfelelőt.

Hiszen az élet megannyi rétegéből kerülnek ki a tanulók is.
Van akinek nem számít pár ezer forint különbség, de az ismert jó hírű,, barátai által megtapasztalt iskolához oktatóhoz mennek.
Van akinek mindegy kihez, de ezer Forint is számít, csak olcsó legyen.

Talán érdemes lenne egyszer kiszámolni hogy a tanfolyam alapdíjaiban az árkülönbség nagyjából 20.000 Ft .
Ami egy 130000 Ft-os összköltség esetén jelentős ugyan, de részletekben fizetve van aki inkább a drágább, de ismerős iskolát választja.

És mégis tartom-e valóban többre , nagyobbra magam a többieknél ?
Valóban tudok-e, akarok-e más lenni ?
Adhatok-e többet mint mások.

Igen is és nem is.
Nem tartom magam sem többre, sem többnek.
De szeretnék többet adni, törekszem rá másnak lenni.

Például és leginkább ezzel a bloggal, a soraimmal, gondolataimmal, ami által megismerhetsz, és már azelőtt megtudhatod milyen vagyok, mielőtt beülsz mellém a kocsiba.
Próbálok azáltal többet tenni hogy ismertté teszem magam.
Reklámokkal, plakátokkal, a nyüzsgésemmel.
Amiért persze oly sokan utálnak. :-)

De Te aki itt vagy és olvasol engem, már velem vagy,, Téged megtaláltalak, és talán hatottam is Rád.
Így vagy úgy, de megismertél.

Ha szimpatikus voltam, és ha szeretnél nálam megtanulni vezetni, akkor keress meg bátran :

katonaagi67@gmail.com

2013. május 29., szerda

Levél Kovács anyukának .

Kedves Kovács Anyuka, és Apuka !

Engedjék meg, hogy pár mondat erejéig raboljam drága idejüket, annak érdekében hogy lányuk, Mártika minél előbb sikeres forgalmi vizsgát tehessen , és jogosítványt szerezhessen.

Mint Önök is tudják, egy héttel ezelőtt vettem át Mártit, a kolléganőmtől, aki betegsége miatt egy darabig nem tud oktatni.
Amikor egyeztettük az autósiskolában az adatokat, és megkaptam lányuk vezetési kartonját, láttam, hogy már 60 órát vezetett.

Ez nem annyira ritka eset, mint ahogy gondolnák, de én a magam részéről ilyen helyzetben el szoktam beszélgetni a tanuló családjával.
Teszem ezt azért, mert a legtöbb esetben nem maga a tanuló finanszírozza a vezetési órák árát, hanem a család.
Férj, apuka, anyuka stb.
Márti esetében pedig Önök.
Mostanra már egy jó minőségű , modern televízió árát belefektették ebbe a jogosítványba, és bizonyára kíváncsiak rá miért is .
Miért volt szükséges ennyi óra, és főleg mennyi is kell még ?

Teljesen jogos ez az igény, hiszen Önök nem ülnek a kocsiban, az információkat csak a gyermekük által közvetített módon kapják, és igazából nincsenek közvetlen döntési helyzetben, ami nagyon zavaró lehet.
Egy közvetítőn keresztül továbbított információ, pedig minden esetben ferdül, mint a vízen áthatoló fény.

Rendkívül kényes állapot ez, már csak azért is, mert az események további alakulása is több tényezős,, vagy mondhatnám, több emberes.

Mire is gondolok ?

Mi kell egy sikeres jogosítványhoz ,,, a sikeres forgalmi vizsgához ?

Egy felkészült tanuló,,, egy vizsgát levezető oktató,valamint a kocsija,,, és egy vizsgabiztos.
A vizsgabiztos személye ugyan változó, de a hatóság által meghatározott követelményszint egységes és állandó.
A kocsim frissen vizsgáztatott autó, én pedig egy frissen vizsgázott, tapasztalt oktató  vagyok.
Tehát bármennyire is hihetetlen a vizsga sikeressége leginkább a vizsgázó által abban az egy órában nyújtott teljesítményen múlik.
Nem az előző napin, nem is a holnapin. És csak részeben, bár igen nagy részben a tudásán .
Teljességében leginkább a tudásán alapuló,,, de akkor is csak a pillanatnyilag nyújtott teljesítményén .
Akár az több mint a valós tudása, akár kevesebb.

Na és persze rengeteg szerencsén.
A szerencse dolgában nem tudok segíteni, de a vizsgázó felkészítésében a tőlem telhető legjobbat, legtöbbet igyekszem nyújtani.

Akkor miért is kellett Mártinak már 60 órát vezetnie, és mikor mehet vizsgázni ??

Nem tudom miért kellett 60 órát vezetnie.
Ez az az oldal amit Önöknek kell tudniuk,, és főleg neki.
Nem tudom mennyit kell még vezetnie.
És bármikor elmehet vizsgázni.
A kötelező 30 órát levezette.

Minden vizsgának, így ennek is van egy konkrétan meghatározott anyaga, egy követelményszintje.
Igazán nem nagy dolog az egész.
Egy kicsiny zöld könyvecske a KRESZ  jogszabálykönyv tartalmazza a tudomány alapját.
Ott van leírva hogy hol kell megállni, ha STOP tábla van az útkereszteződésben,, hogy honnantól kell 30-cal menni, ha tábla erre kötelez, hogy mit jelent a jobbkéz szabály,, stb.

De hiszen ezt Önök is tudják.Márti pedig már levizsgázott ebből a tudományból.
A végrehajtás módját pedig már odaadtam a nagylányak kinyomtatott papír alapon,, de most Önöknek is elküldöm   ITT
( a 28.oldaltól a 44-ig bezárólag, mindent megtalálnak.)

Na már most a képlet borzasztóan egyszerű.
Azt kell csinálni amit a KRESZ szabály előír, és úgy ahogyan az elnöki szabályzat meghatározza.
Én ezt el is mondom minden órán.
Ha kell elismétlem százszor.
Lerajzolom, elénekelem, megmutatom.

És ennek hatására a legtöbb tanuló ezt meg is teszi. Ott áll meg ahol mondom, úgy halad ahogy mondom. Ha kijavítom egyik órán, akkor a következőn nem felejti el, és igyekszik úgy végrehajtani. Ez az általános hozzáállás.

Mióta megkaptam Márti kartonját, vezettem vele 8 órát.
Ez már 68 óra, az előzőekhez képest.
Amit elmondok neki egyik órán, elmagyarázom, lerajzolom, azt a következő alkalommal is ugyanúgy hibásan teszi, mint annak előtte.
Nem hiszem hogy Önök azt gondolnák, hogy ebben a 68 órában senki nem mondta el neki, de ha nem mondta volna, akkor is KRESZ jogszabályból nyilván tudnia kellene, hogy STOP táblánál hol kell megállnia.

Hogy 30-as táblánál 30-cal kell menni, nem 50-nel
Hogy kanyarodáskor nem a bal oldalra kell érkezni, hanem a jobb oldalra.
Hogy az osztott pályás út bal oldala nem a miénk.
Hogy 20km / h-ás sebességnél illik a kuplung pedál felett fékkészenlétben tartani a lábacskáját
hogy telezöldes lámpánál, nem addig kell menni az útkereszteződésben előre egyenesen ameddig el nem fogynak a szemből érkezők, hanem meg kell állni középen
hogy a parkolási sebesség 10km /h alatt van és nem fölötte
és sorolhatnám

Na mármost én türelmesen elmondtam ezeket biztos ami biztos alapon a 66. órában is, mert a STOP  vonalon még mindig átgurulunk, a vasúti síneken ma is 40-nel 4-es fokozatban haladtunk át,, országúton 60-nal száguldoztunk.

Természetesen szívesen elviszem Mártit a jövő héten vizsgázni,, de ebben a pillanatban nem ismerek olyan vizsgabiztost aki egy ilyen teljesítmény esetén sikeresnek minősítene egy vizsgát.
Nincs az a csábos mosoly,, mély dekoltázs.
De természetesen az sem lehetetlen hogy Márti mindezeket a nekem fejtörést okozó hibákat teljesen el tudja hagyni, és csupán a vicc kedvéért vezet így.
Az is lehetséges, hogy nem ez a valós tudása,,, csak van valamilyen számomra ismeretlen oka hogy gyakorlás közben így vezet.
Lehet hogy egyszerűen nem szeretne elmenni Önökkel nyaralni, és azt gondolja így hamar elfogy a nyaralásra szánt pénz, és megúszhatja a fürdőzést az Adrián.
Lehet hogy a valós tudása és a vizsgán nyújtandó teljesítménye, köszönő viszonyban sem lesz a maival.

A baj csak az hogy a döntést miszerint elmenjen vizsgázni, mégis a gyakorlás alatt nyújtott teljesítménye alapján kellene meghozni,,,, meghoznunk,, gondolom közösen.

Én tanácstalan vagyok, és mindenképp Önökre bízom a döntést ha lehetséges, mert számomra túl nagy a felelősség súlya.
Mi van ha kiderül hogy Márti egy Senna,, csak titkolja.
Mi van ha már réges rég  megérett a vizsgára, csak én nem veszem észre ezek miatt a megtévesztő hibák miatt.

Tele vagyok önmarcangoló gondolatokkal, hogy hogyan is láthatnék bele, és hozhatnék jó döntést.

Kérem keressenek meg, üljenek be a kocsimba egy fél órát Márti mögé amikor vezet, és hozzák meg a leginkább az Önök pénztárcáját húzó súlyos döntést :

menni
vagy venni !!!

Köszönettel :

Katona Ági


2013. május 13., hétfő

ESTELEG ÚJRA OKTATÁS, INDULÓ AJÁNDÉKKAL ÉS JÁTÉKKAL

Bár nagyon nem szerettem volna, deeee

Egy éve még azt mondta a férjem hogy keressek kevésbé költséges hobbit magamnak, mint az oktatás
mára azonban már nincs férjem, és azt mondta tartsam el magam ahogyan tudom


Mivel nem vagyok az a könnyen feladom fajta, hát arra gondoltam miért is ne ?

Hiszen 20 éve a szakmában vagyok.
Szeretem is csinálni, amikor közreműködő lelkes nebulók ülnek be mellém.
És ha meggazdagodni nem is fogok belőle, talán megélni sem, de tegyünk úgy minta csinálnánk is valami hasznosat az életben.

Nekiveselkedek hát az új szabályoknak, a módosításoknak, és

ÚJRA VÁRLAK BENNETEKET A KOCSIMBAN !!

a nálam jelentkezők ajándékokat kapnak, és minden lehetséges segítséget tőlem, ahogy eddig is.
együttműködő partnereimmel játékokat fogunk elindítani, és igyekszünk kedvező árakkal a jogosítvány szerzést megkönnyíteni.

És mi az induló ajándék ??
A tanfolyamra beiratkozóknak , akik hozzám jönnek vezetni 2 ingyen órát adok ajándékba !
Akiket érdekel a kézimunka, azoknak egy ingyenes óra a horgolás tanfolyamon .

 KATONA ÁGI KÉZIMUNKA BLOGJA

Kérlek osszátok meg az információt jelentkezzetek , és kérdezzetek tőlem :

katonaagi67@gmail.com

2012. november 18., vasárnap

E-learninges KRESZ tanfolyam,,, vagy valami más ?

.
Hatalmas vihart kavart és kavargat mostanság is a távoktatás lehetősége.

Jó-e
szabad-e
kell-e
hasznos-e ?

és kinek ?

tanulóknak ?
iskoláknak ?
oktatóknak ?

Sok mindenre gondoltam én az elmúlt év során ebben a tekintetben, de arra álmomban sem , hogy erre a véleményre fogok jutni amire mostanra jutottam.

Változnak az idők, vele a lehetőségek.
Más lett célszerű, és kár is hadakozni az idő múlásával.

Megváltoztak az emberek.
Más a célközönség
más a motivációjuk
mások a lehetőségeik
az igényeik
mások a tanulási módszerek
és mások maguk az emberek is

10 éve még sok embernek számítógépe sem volt
ma már a nagymamák is a GOOGLE-t bújják



10 éve még újság hirdetésekben és ismeretségünk által választottunk autósiskolát, vagy bármit
ma már az interneten

Mi a csudáért hadakozunk tehát a mindenhol jelen lévő begyűrűző változások, tövényszerűségek ellen ???

Mi elméleti oktatók, és szakemberek persze zsigerből tiltakozunk a nevelés nélküli tanítási módszerek ellen.

De ahogyan én szoktam mondani : az igazság mindig a kettő között van.

Annyira sok az érv és az ellen-érv hogy összefoglalni is nehéz.

Fogjuk a fejünket, és méltatlankoduk a változások következményeinek láttán
a sok dilletáns, szörnyű vezető
a vezetési kultúra hiányának láttán
keressük az okokat, a képzés rendszerének változásiban
az emberek változásaiban
a jogszabályok változásaiban

pedig ezek csak részben felelősek

Az emberek nevelése az én véleményem szerint otthon kezdődik
az otthonról hozott kultúrát , a hozzáállást, a szemléletet nem igazán lehet megváltoztatni

a tanulás során csak információkat adhatunk át,
felhívhatjuk a figyelmüket összefüggésekre, evidenciákra, következményekre
próbálunk hatni,  ráhatni és formálni

de a tanulók alaptermészetét, a figyelmességét , csak kis mértékben tudjuk befolyásolni .

Aki alapból empatikus  az az autó vezetésben is az lesz, még ha nem is ül be KRESZ órákra
aki pedig agresszív figyelmetlen, azon nem fogunk tudni változtatni pár tantermi óra alatt

NEEEEEEEEEEEEEEEEM

Még véletlenül sem akarom a tantermi oktatás fontosságát megkérdőjelezni!!

de miről is beszélünk ??
ez már egy más világ

itt üzlet van
a tanulók eljönnek, fáradtan kimerülten
vagy figyelnek, vagy nem
vagy játszik közben a telefonjával
vagy elalszik a fáradtságtól
vagy beszélget
vagy el sem jön

DE FIZET ÉRTE

és az egésszel tele van a hócipője

aztán hazamegy és bevágja  a tesztet 2 nap alatt és kitűnően levizsgázik

mert miért is ne ??

Hogy mennyit tud aztán a KRESZ -ből az más kérdés.
Mellesleg az utakon ezer éve közlekedők mennyit tudnak ?
És mennyire is lesz szüksége mindebből ?
Például hogy mennyi lehet a sebessége a kerékpárnak, ha utast is szállít és van rajta sapka, lakott területen kívül ????

A hülye meg úgy sem vizsgázik le ha minden órán figyel, és ott melegszik Veled.

Miért mondanánk hogy egy értelmes érdeklődő ember, a saját idejével szabadon gazdálkodva nem tanulhatja meg ezt a tananyagot otthon ?
És ki mondja hogy nem hozhatnak otthonról a szülői nevelés által annyi intelligenciát , és közlekedési kultúrát hogy hibátlan, figyelmes kulturált vezetők legyenek.

Miért is kell ragaszkodnunk az ezer éves hagyományos tantermi oktatáshoz ???

Mert féltjük az állásunkat ?

féltjük a pénzünket ?
a munkánkat ?

Vagy mert aggódunk a többiekért ?

akik igénylik a személyes jelenlétet, a kapcsolatot, a kisugárzásunkat
a kérdéseket
a válaszokat ?

akik vizuális és empatikus típusok
akik nem könyvből hanem magyarázatból szeretnének tanulni ?
akik tudni szeretnének és nem tesztelni ??

akiknek a 2 hetes tanfolyam rövid ?

Azokért akik nevelhetők ?

akik szeretnének nevelődni ?

Hát igen ,,,,,

nem tudjuk megtalálni a helyes közép utat
nem találjuk meg a mindenkinek jó megoldásokat

összekeverjük a 19 éves egyetemistát , a 45 éves dolgozó önbizalom hiányos édesanyával

mindenkire ugyan azt az inget szeretnénk ráhúzni

csak azért, mert mi úgy tanultuk, úgy gondoljuk, és azt szeretnénk,,,,,,,,,,

..........mondjuk hogy mindenki 40 órát velünk töltsön a tanteremben és igyák nevelő szándékú szavainkat
hallgassák poénjainkat
életünk vicces sztorijait
és megszeressenek, és felnézzenek ránk
hogy aztán már mint félisten mellé üljenek be az autóba

ahol ezek után elhiszik minden szavunkat
és szót fogadnak
és azt teszik
és úgy ahogyan kérjük magyarázzuk

de jó is lenne !!!

na de
vegyük már észre hogy változik a világ
nem az az egyetlen és üdvözítő, amit mi annak gondolunk

bizony bizony meg lehet tanulni ezt az anyagot tankönyvből, vagy internetről
fel lehet készülni, és sikeresen le lehet vizsgázni egyedüli is
 és lehet közlekedési kultúrát, figyelmet otthon a szülőktől is tanulni
a maradékot pedig át lehet adni a kocsiban

kicsit ellent mondásos a helyzet
mi ragaszkodva hisszük az elméleti oktatás fontosságát,
annak elvitathatatlan nevelő erejét, sőt tuti biztos hatását a közlekedésre, a közlekedőkre !!

és ennek ellenére mindig minden korszakban termelődtek idióta sofőrök

még ha akár 40 órát, vagy  28-at is ültek a tanteremben
akár szigorú volt a felkészítés és a vizsga, akár nem

Nem kampányolok a távoktatás mellett , de elkerülhetetlen hogy ne számoljunk az előnyeivel is.
És butaság is lenne.

Én mint oktató- iskolavezető ( papíron ) is.

A távoktatással egyaránt  nyerhetnek az iskolák és a tanulók is .

Nem kell összevárni egy tanfolyamot

számtalan esetben előfordult, hogy amíg arra kértük a tanulót hogy várja meg a 3 hét múlva induló csoport indulását, szépen elment egy másik iskolához, és  addigra már le is vizsgázott

tehát tanulót vesztettünk

ezzel a rendszerrel, bár mikor idejének megfelelően elkezdheti a felkészülést

gyakran gond hogy a foglalkozások időpontja nem minden hallgatónak felel meg,,
vagy vidéki, és a busz menetrendhez kell igazodnia

nekem mint iskolának, egyszerűbb az adminisztráció
nincs gond a később csatlakozókkal
a határidőkkel
az ellenőrzésekkel
a tanfolyamokkal
az előadókkal
a tanterem fűtésével
adott esetben még a fenntartásával sem

a pénzem ugyan úgy meglehet hiszen a távoktatás költsége és az elméleti tanfolyam ára között van különbség
és ez a különbözet tiszta pénz

a tanuló szabadon gyakorolhat , a ráérő idejében
elégedett lehet az oktatással
rugalmasan készülhet,, otthon a foteljában

Na persze jön a kérdés, hogy amit nem tanult meg majd a kocsiban kell megtanulnia !!
Ok.,, és ez Neked oktatónak miért gond ?
Ezzel is Neked termel.
Csak magyarázz neki óránként 3000 Forintért !!

Örülj neki.

Nincs előzőleg személyes kapcsolat az oktató és a tanuló közt.???
Máskor sincs, csak a KRESZ oktatót és az iskolavezetőt ismeri.

Lenne még ezer gondolatom pro és kontra

vitázom magammal
vitázom a rendszerrel
veletek

de én azt gondolom tökéletes kompromisszumot lehet teremteni ebben a rendszerben,, méghozzá a következő képen :

A tanulók számára érdemes minden lehetőséget biztosítani.
Elégedett lesz ha választhat, és ezzel a későbbi teljesítményei is az ő kezében lesznek.
Magyarul ráhárítjuk a felelősséget, a döntése alapján.

Ha a tanfolyamot választja, akkor üljön be a következőre, ami ekkor és ekkor indul,,,,
ha a távoktatást, akkor legyen az.

Én ezen felül lehetőséget biztosítanék a távoktatást választóknak, hogy személyes konzultáció keretében feltegye a kérdéseit, és segítséget kérjen.

Hogy ez többlet költség lenne ?

Én nem hiszem hogy egy iskolavezetőnek a tanuló elégedettsége érdekében annyira megterhelő lenne, hogy szükség esetén, ha igény van rá egy-egy konzultációt tartson számukra.
Kalkulálja úgy az árait hogy beleférjen.
egy ajándék órácska

A kecske is jóllakna és a tanuló is jó hírünket vihetné.....

TALÁN

talán csak okoskodtam, talán van is benne valami

Én ha iskolát nyitnék, mind a két módszert alkalmaznám

hülyeség harcolni az új dolgok ellen, nem fogjuk megváltani a világot, inkább lovagoljuk meg, és húzzuk le belőle a magunk hasznát

az a tanuló ugyan is aki hallott az E-learning lehetőségéről  és szeretné is így csinálni,,,
meg fogja keresni azt az iskolát ahol ezt megkapja, és nem fogják érdekelni a mi tudományos szakmai érveink.

Tehát jobban járunk ha mi magunk szolgáljuk ki,, különben elviszi a konkurencia.

Másrészt nekünk is praktikus, kényelmes, rugalmas, mobil.

Az NKH pedig addig is máshova kell menjen tanfolyamot ellenőrizni.
.







2012. szeptember 3., hétfő

Beteg és alkalmatlan vezetők a kormánynál

.
Sok éves pályafutásom alatt volt szerencsém egy pár különleges tanulóhoz a kocsiban.
Ügyesek, kevésbé ügyesek és alkalmatlanok is ültek már mellettem.

Volt aki levizsgázott, és akadt aki abbahagyta.

De olyan is aki abbahagyta, bár szerintem nem kellett volna,
és aki levizsgázott, a legnagyobb rémületemre.

És mivel ez ismét megtörtén, arra sarkallt a téma, hogy beszéljek kicsit róla.

Pályafutásom alatt 5 kiemelkedően alkalmatlan vagy diagnosztizáltan beteg emberhez volt szerencsém , vagy a kocsimban, vagy az ismeretségi körömben.
És ez bizony súlyos morális kérdéseket vet fel.

KINEK  FELELŐSSÉGE HOGY EZEKNEK A NYILVÁNVALÓAN A FORGALOMRA VESZÉLYES EMBEREKNEK EGY RÉSZE, VÉGÜL IS JOGOSíTVÁNYT KAPOTT ??

ELSŐ ESET:

Pár évvel ezelőtt jött hozzám egy hölgy. Kevés nála kedvesebb, intelligensebb, szolidabb, szerényebb és szebb fiatal nőhöz volt szerencsém.
A harmincas éveinek az elején járt.
Gyanús volt hogy 50 óra után vizsgázott le rutinból, és akkor kaptam meg a kollégától.
Nagy szemeket meresztettem, mert mellettem még nem ült olyan tanuló akinek 50 óra lett volna szükséges a rutinvizsgához.
Ha nem ismerem a kollégát, és nem tudom hogy jó szakember, akkor bizony turpisságra gyanakodtam volna.
Kételyem még erősebb lett ,amikor a hölgy beült a kocsiba , és elkezdtünk vezetni.
Kezdő szinten, teljesen jól autózott. Ügyesen kezelte a kocsit, és óráról órára fejlődött.

Ahogy teltek az órák, peregtek az alkalmak,és a kilométerek, kezdett feltűnni hogy a fejlődés bizonyos területeken megrekedt. Figyelmetlen volt, rendszeresen balesetveszélyes helyzeteket hozott létre.
Az előzőekben tanultakat nem tudta beépíteni, csak mentünk mint  a vakszamár.
Sok óra után, a 100-hoz közelítve el kellett vele beszélgetnem komolyabban.
Természetesen az alap értékeléseket minden óra végén megtettük, de éreztem, hogy itt kicsit komolyabb a baj.
Felvetettem a lehetőséget hogy üljön be a férje és nézze meg mit művel.
Elmondtam hogy nekem lelkiismeret furdalásom van ha valakinek már ennyi órát kell vennie és az alagútnak még a végét sem látjuk. Ráadásul a 2 kicsi gyerekét kell majd furikáznia nap, mint nap, tehát van egyfajta felelősségem ebben a tekintetben is.

Hogy miféléket művelt már nem emlékszem pontosan , de egy két dolog megmaradt bennem.

Balra kanyarodásokkor , akár lámpás akár sima útkereszteződésben haladtunk, még csak rá sem nézett a szembe jövő, egyenesen haladóra. Nemhogy megállt volna, vagy elsőbbséget adott volna neki. De ezt nem az első órákban, a 100-ban is így csinálta. Ha megbeszéltük akkor, esetleg a következő ilyen forgalmi helyzetben megoldotta, de az azt következőben fél óra múlva ismét nem.
Volt hogy az utolsó méterben tapostam bele a fékbe, alig karnyújtásnyira a másik autótól,,,, de nem. Nem volt képes megcsinálni, odafigyelni.

Kanyarodó Főútvonalnál elment egyenesen. Ok,,, elmagyaráztam, visszamentünk, de megint egyenesen megy.
Megállunk, lerajzolom, visszamegyünk, ismét.
Következő alkalommal amikor jött vezetni, ugyanezt ugyanígy 3 szor eljátszottuk,,, megértette, de nem volt képes végrehajtani. Mintha nem is beszéltük volna át már százszor. Egyszerűen mintha nem is emlékezett volna rá.

Akkor pattant el a cérnám amikor egy útkereszteződésben a következőt művelte :

Adtam az utasítást hogy a fényjelző készüléknél menjünk balra .
Előtte is volt egy útkereszteződés, kanyarodósávval. Már ott besorolt,de magamban gondoltam sebaj, majd utána megbeszéljük hogy ez nem az a kereszteződés volt, hiszen itt nincs lámpa.
De Ő besorolás után, a kanyarodó sávból nem kanyarodott el, ahogy illett volna, hanem szépen ment tovább egyenesen, majdnem neki a szemben lévő, szintén kanyarodó sávban álló , szemben közlekedő autónak.

Nem látta a sávot ?
Akkor miért sorolt be !

Ha besorolt, miért nem kanyarodott el ?
Mi zajlott vajon a fejében ?

Nem látta az autót ?
Nekiment volna ?

Nagyon valószínű, hiszen a legtöbb balra kanyarodásnál ez történt.

Akkorát ugrottam a kocsiban, hogy csak na. Enyhén szólva be,,, tam. Az utolsó pillanatban tudtam a kocsit megállítani.
Erre ugyanis nem számítottam.

Szóval 100 óra után beült a férj is, és ő is azt mondta, az asszonynak ezt abba kell hagyni.
De nem hagyta abba.
Továbbra is jött , de akkor már én mondtam hogy befejezem.
Nem akarom hogy a gyerekei a hátsó ülésen haljanak meg.

Pár hét múlva telefonált az iskolavezetőm hogy bementek az áthelyezőért és másik iskolánál akarják folytatni.

Na ezekben a hetekben derült ki minden. Mindennek az oka !!!
A hölgy  sclerosis multiplex - ben szenvedett.

Injekcióznia kellett magát rendszeresen.
A gyerekeit ellátni is a szülei segítettek.
Azért tudott orvosi engedélyt szerezni, mert maga is egészségügyis volt.

Az iskolavezetőnk szembesítette a férjet a megtudott dolgokkal, aki elismerte hogy igaz.
Ezért nem akarta Ő sem,hogy a felesége jogosítványt szerezzen, de a felesége minden áron ragaszkodott hozzá.

Hála  jó Istennek, a férj belátta hogy a gyerekei életét is veszélyezteti, és lebeszélte nejét a folytatásról.
De ez csak a véletlennek volt köszönhető.

MÁSIK ESET :
 
Fiatal, 20 év körüli lány. Érettségivel.
Amikor beült a kocsiba is már lehetett látni, hogy mentálisan valami nagy baj van.
Nem lehetett vele kommunikálni.
Amikor magyaráztam elfordította a fejét, nem nézett sem rám, sem a rajzaimra, csak kibámult a baloldali ablakon.
Furcsán beforgatta a szemeit a szemüregébe, összeszorította a száját és egy ühüm-ön kívül mást nem lehetett belőle kihúzni.
Nagyon ritkán, és nagyon keveset tudtam Vele beszélni.
Ha kérdeztem nem válaszolt.
A rutin vizsga anyagát, nem tudtam tőle visszakérdezni, mert nem volt hajlandó megszólalni.,

Félreértés ne essék !
Tudta Ő az egészet ahogyan kell, ebben  biztos vagyok. Okos lány ő.

Egyetlen témában lehetett vele beszélgetni, de azt most nem írom le, mert abból sokan felismerhetnék.
És én nem szeretném Őt megbántani, mert nem érdemelné meg.

Jött a rutin vizsga, de ő egyszerűen nem volt hajlandó megszólalni.
Meg is bukott. Felhívtam apukát, próbáltam kulturáltan  megbeszélni vele a problémát.
Ő meg is értett mindent, ebből már gyanús volt hogy a gyerek beteg, és ők ezt pontosan tudják is.

Végül is a barátai beszéltek a lánnyal, és így sikerült egy betanult szöveget gépiesen , monoton eldarálnia.
Egyébként nem vezetett rosszul, jó érzéke volt hozzá, ezzel nem lett volna baj.
Értelmes is volt. Nem buta a kislány, csak viselkedési problémái voltak.

Levizsgázott rutinból és gurultunk tovább.
Teljesen a hangulatainak  rabja volt.
Már százszor megfogadtam hogy abbahagyom vele.
Nem kötelezhet senki arra, hogy ezt a stílust elviseljem.

Ha tanítottam, magyaráztam valamit, akkor befordult, duzzogott, kezelhetetlen volt.
Csak morgott maga elé.
De észrevettem hogy a következő órán megpróbálja úgy csinálni ahogyan előzőleg tanítottam.
Ilyenkor nagyon megdicsértem.
És csak fokozódott a gyanú hogy itt valami hatalmas mentális probléma van.

Míg nem a dolog odáig fokozódott, hogy már féltem mellette.
Ugyanis ha valami érte, negatív vagy pozitív dolog, megbolondult.
Elkezdett padlógázzal gyorsítani, majd minden látható ok nélkül satufékkel az  út kellős közepén megállt.
De nem miattam akadt ki, hanem a forgalom miatt.
Valaki valamit nem úgy csinált ahogy ő elképzelte, vagy lelépett egy gyalogos a zebrára, esetleg nem sikerült a parkolása úgy ahogyan szerette volna.

Ez volt az a pont ahol ismét felhívtam apukát.
Elmondtam az észrevételeimet, az aggályaimat.
Hogy 100 óra közelében járunk,
hogy nem fog tudni levizsgázni,
hogy életveszélyes a forgalomra.
Megegyeztünk abban hogy elviszem egy vizsgára, és utána majd meglátjuk.

Elvittem, megbukott, nem volt meglepetés.
Én akkor abbahagytam a munkát, és ők átmentek egy másik iskola, másik oktatójához.
Beszéltem az oktatóval, ő is osztotta a véleményemet.
A harmadik forgalmi vizsgáján, amikor szóltak neki hogy úgy váltott sávot a körforgalomban hogy észre sem vette, és álljon félre, kiszállt a kocsiból, szó nélkül otthagyott csapot, papot, és elment a dzsungelbe.
Az oktató és a VIB ketten mentek vissza a Hatósághoz, felvették a jegyzőkönyvet , és így lett vége a vizsgának.

Na ez a lány a múlt héten levizsgázott.

No komment.

Az autót el tudta vezetni, hibát nem követett el, megfelelt.
Egyébként nagyon sajnálom őt, mert szerintem nem tehet erről az egészről, mint kiderült oxigénhiányosan született, és ez ebben  a viselkedésben nyilvánult meg.

NA DE KÖNYÖRGÖM !!

Ha Ő most kocsiba ül egyedül, és rájön a dühroham ahogy nap mint nap ez megtörtént mellettünk is , az forgalom kellős közepén zavarában hirtelen és váratlanul belefékez , és balesetet okoz , akkor ki lesz a felelős ezért ??

HARMADIK ESET.

Sok éve, talán 5 is, volt egy fiú tanulóm.
Nem ragozom, mert már túl hosszú lesz.
KRESZ órán már gyanús lett hogy mindig az anyja hozza viszi, megvárja. Nem hozta el a személyijét, az anyja tördelte a kezét hogy bocsánat.
Kiderült hogy el volt már tiltva a vezetéstől. 120-szal ment a városban.
És ez az eltiltás már lejárt, de még csak most volt 18.
Akkor hány évesen volt a gyorshajtása ?
Gimnazista létére nem volt képes megtanulni, vagy inkább hajlandó, a rutin vizsga anyagát. Azt mondta majd az apja kifizeti a pótvizsgákat.
Az anyja ide is, minden alkalommal hozta, megvárta, vitte.
Még rutin vizsga előtt mentünk a városban, és már harmadszor kellett rászólnom hogy ne 70-nel haladjunk.
Az volt a válasz hogy miért ?,,, nincs rendőr.
Elmagyaráztam............
Akkor telt be a pohár, amikor a rutinpálya felé vissza menet a sínek előtt elkezdett gyorsítani. ( akkor még 30 volt a sebességhatár )
Rászóltam hogy mit csinál ???
Válasz :  CSAK NEM HAGYOM HOGY EZ A HÜLYE MEGELŐZZÖN !!

Akkor látom, hogy pont előzni készülnek minket, és a kocsi már elkezdte a kihúzódást a másik sávba.
Ami úgyszintén helytelen a sínek előtt, de nekiállni vele versenyezni életveszélyes.

De ez a sztori a sokadik volt már addigra, a mindösszesen  ötödik alkalomra.

Visszavittem anyukának a kisfiát, visszaadtam neki, és mondtam hogy ehhez a jogosítványhoz én nem adom a nevem.
Azért azt elárulom hogy volt még pár afférunk a rutinpályán, amikor a többi tanulót szidta és gyalázta.

4 sikertelen forgalmi vizsga után abbahagyta. Ha jól tudom nem lett jogosítványa.

NEGYEDIK MAJDNEM ESET :

Pár hete rám írt egy kedves ismerősöm.
Azt kérdezte hogy vajon a fia kaphat-e jogosítványt, és az orvosok hogyan fognak viszonyulni a betegségéhez.
Kérdem mi a baja ???
Súlyos depressziós. Rohamokkal, és minden egyébbel.

Kell még írnom ehhez valamit ??

ÖTÖDIK ESET :

Ifjú koromban volt egy távoli ismerősünk akiről mindenki tudta hogy epilepsziás.
Hogy szedett-e gyógyszer vagy sem, azt nem tudom, csak annyira emlékszem hogy a család állandóan attól rettegett hogy nehogy balesetet csináljon.

Utána meg azon hogy megkapja-e az orvosi igazolást legközelebb.

Előfordult hogy az úton kapott rohamot de meg tudott állni időben. Az is hogy árokba borult.
De az is hogy könnyű balesetet okozott.

Valahogy eltusolták.

ÉS AKKOR TEGYÜK FEL A KÉRDÉST KÖNYÖRGÖM !!!!!

Kinek a felelőssége hogy ezek az emberek jogosítványt kapjanak, és autóba üljenek ??
Nekünk oktatóknak ?
Hisz én személyesen mentem be a Hatósághoz szólni a sclerosis multiplex-es hölgynél !
De csak a vállukat vonogatták.
Ha van orvosija, semmit nem tehetnek.
A beteg kislánynál ??
Kértem apukát, de nem hallgatott rám ??

Az orvosok ??
Részben, amikor olyannak adnak igazolást, akiről tudják hogy beteg akkor hibát követnek el.
De akinél nem tudják ???
Egy vérnyomás mérésből nem derül ki ez a probléma.

A vizsgabiztosok ?
Ők csak abból az egy órából dönthetnek, ítélhetnek ami a rendelkezésükre áll.
Ezek az alkalmatlan vezetők nem a tehetségük miatt alkalmatlanok sokszor, hanem a hibás helyzetkezelésük, a lobbanékonyságuk, a természetük miatt.
Ez nem biztos hogy egy vizsgán előjön, ha nincs olyan szituáció.

SZERINTEM EZEKÉRT AZ ESETEKÉRT CSAK ÉS KIZÁRÓLAG A CSALÁD A FELELŐS !!

Ezt bátran ki merem mondani.
Mert Ők azok akik tudnak a tanuló betegségéről, problémájáról.
Ők azok akik támogatják, akik pénzelik.

És joggal kérdezik hogy az ő gyereküknek, feleségüknek miért nem jár meg a lehetőség ??

ÉS AMIKOR BEKÖVETKEZIK A BALESET, AZ ÁLDOZATOK HOZZÁTARTOZÓI PEDIG JOGOSAN KÉRDEZIK :::

KI ENGEDTE HOGY ENNEK A BETEG EMBERNEK JOGOSíTVÁNYA LEGYEN ???

tessék ezen elgondolkodni !


AUTÓVEZETÉS EPILEPSZIÁSAN


 AUTÓVEZETÉS ALZHEIMERESEN 



2012. augusztus 18., szombat

Baleset a 44-s úton ma. Tanulság :-(

Brutális baleset a 44-es főúton

Meghalt annak az autónak a vezetője, amelyik egy másik személygépkocsival ütközött reggel a 44-es számú főúton, Lakitelek közelében – közölte a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője pénteken.

Brutális baleset a 44-es főúton
(MTI)
Az elsődleges adatok szerint a 68 éves sárszentlőrinci sofőr balra akart kanyarodni a főút 26-os kilométerénél a Parádi dűlő felé, amikor összeütközött a mögötte haladó kamiont előző másik járművel.
A karambolban a 68 éves férfi súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. Mentőhelikopter érkezett érte, ám a gyors orvosi segítség ellenére a helyszínen meghalt. Utasát – egy nőt – és a másik autóban ülő két férfit könnyebb sérülésekkel szállították kórházba.
Az érintett útszakasz a mentés és a helyszínelés miatt fél 12-ig teljes útzár volt.
.

2012. augusztus 8., szerda

Szóval meg lehet-e tanulni vezetni , lehet-e jogsit szerezni 60 évesen ??

.
BOLDOGAN JELENTEM IGEEEEEEEEEEEEEN !!

Ma levizsgázott Magdika is , aki ennek az egész témakörnek az ihletője volt számomra.

Engedjétek meg hogy őszintén összefoglaljam ennek az elmúlt évnek az ezzel kapcsolatos eseményeit.

4 hölgy tanuló jelentkezett hozzám az elmúlt év őszén akik hát nem voltak naposcsibék, és mindannyian kíváncsian vártuk a történetek végeredményét.

Azt hiszem írhatok kereszt neveket, mert úgy sem tudja senki kikről is van szó.
A három fiatalabb hölgy Kriszta, Marika, Erzsi 40 év körüli volt, pár év eltéréssel, de nagyjából túl negyvenen.
És Magdika aki elmúlt 60.

Meglepő lesz amit mondok de adottságai, érzéke, Magdikának volt a legjobb.
Azért  be kell vallanunk, szerintem mind az ötünkben voltak aggodalmak, kérdések és kételyek.

Hittünk is meg nem is.
Mindannyian hoztunk rossz döntéseket és jókat is.
Mindannyiuknak volt egy családi háttere drukkerekkel és ellendrukkerekkel.

Sírtunk és nevettünk együtt, izgultunk és reménykedtünk.
Sajnos a betegségem miatt abba kellett hagynom a munkát, így mindannyian másnál vizsgáztak le.

Nézzük a történelmet :

Nem szeretnék pontatlan lenni, de Kriszta azt hiszem 60-70 óra után tett sikeres vizsgát. Az biztos hogy a harmadik lett sikeres.
Ő azt a hibát követte el, hogy siettette a dolgot. Karácsonyi ajándéknak szerette volna magának.
Tehát valószínű nem volt még vizsgaérett az első vizsgán.
Egyébként jó érzékkel, ügyesen autózott, megérdemelte a jogosítványt.
Nem rendkívüli hogy valakinek harmadikra sikerül, hisz rengeteg a befolyásoló tényező.

Marika is hasonló óraszámból, szintén harmadikra tett sikeres vizsgát.
Nála szintén elkapkodott volt ez első vizsga, azt hiszem családi nyomásra .
Viszont jó érzékkel , ügyesen autózott , és valóban reálisan látta a hibákat a javítanivalókat is
További szorgalmas gyakorlásának jogosítvány lett a jutalma.

Erzsi, már egy kicsit bonyolultabb történet volt.
A rút kiskacsa tipikus története.
Persze a rútság nem a külsejére hanem a kezdeti botladozásaira vonatkozik.
Az első órákon mindketten féltünk , azt hiszem ezt elmondhatom.
Olyan akadályfutás szerű volt ez egész történet, mert hogy néha igen nagyszerűen autózott, jól fejlődött, máskor pedig megtorpant és egyszerűen nem volt képes átugrani az akadályokat.

A családi háttér sem volt mindig egyértelműen segítőkész, de az idő előrehaladtával ez hála Istennek   megváltozott.
Azt hiszem nagyjából 100 órát vezetett a vizsga előtt, de ELSŐRE sikerült.

Hatalmas érzés volt ez mindkettőnknek, és bebizonyította hogy negyvenen túl is lehet nagyszerűen elsőre !!

Gratulálok Neki.

És hát a mai nap boldogsága Magdika !!

Amikor ősszel elkezdtük, számomra meglepően ügyesnek tűnt.
Az is volt.
Fiatalokat megszégyenítő érzékkel kezelte az autót.
A fejlődés azonban egy adott ponton megtorpant, és azt gondoltam, hogy ez az a pont ahol a 60 éve leküzdhetetlen akadályt jelenthet.

Merthogy leginkább az észleléssel, az észlelés gyorsaságával, a döntésekkel, és azok tempójával volt a legnagyobb baj .
És el nem tudtam képzelni hogy ezen hogyan tudunk majd segíteni .

Szerintem toporogtunk is egy helyben rendesen.

Aztán ugye januárban én abbahagytam az oktatást.

Szerencsére egy rendkívül ügyes, tehetséges, türelmes lelkiismeretes kolléganőmhöz Tündéhez került, és a mai napon sikeres vizsgát tettek.
Igaz, hogy a második vizsgája volt, mert az elsőt elizgulta és elrontotta, de a mai sikerült.
De ehhez kellett 140 óra !!

LÁSSUK A KONZEKVENCIÁKAT :

IGEN ! LEHET 40- 50- 60 ÉVESEN IS JOGOSíTVÁNYT SZEREZNI !!

Meg lehet tanulni ebben a korban is tisztességesen autózni de :

nézzétek meg 60-100 -140 óra gyakorlás volt ehhez szükséges, még az ügyeseknek is.

és ugyan Erzsikének elsőre sikerült, de a többieknek azért többször neki kellett futni annak a vizsgának..

Bár aki olvassa az írásaim az pontosan tudja hogy az én véleményem szerint ezek a sok órás, sok vizsgás jogosítványok sokkal értékesebbek, és sokkal jobban meg is lesznek becsülve a gazdáik által, mint a könnyebben szerzettek.
.