Sok éves pályafutásom alatt volt szerencsém egy pár különleges tanulóhoz a kocsiban.
Ügyesek, kevésbé ügyesek és alkalmatlanok is ültek már mellettem.
Volt aki levizsgázott, és akadt aki abbahagyta.
De olyan is aki abbahagyta, bár szerintem nem kellett volna,
és aki levizsgázott, a legnagyobb rémületemre.
És mivel ez ismét megtörtén, arra sarkallt a téma, hogy beszéljek kicsit róla.
.jpg)
És ez bizony súlyos morális kérdéseket vet fel.
KINEK FELELŐSSÉGE HOGY EZEKNEK A NYILVÁNVALÓAN A FORGALOMRA VESZÉLYES EMBEREKNEK EGY RÉSZE, VÉGÜL IS JOGOSíTVÁNYT KAPOTT ??
ELSŐ ESET:
Pár évvel ezelőtt jött hozzám egy hölgy. Kevés nála kedvesebb, intelligensebb, szolidabb, szerényebb és szebb fiatal nőhöz volt szerencsém.
A harmincas éveinek az elején járt.
Gyanús volt hogy 50 óra után vizsgázott le rutinból, és akkor kaptam meg a kollégától.
Nagy szemeket meresztettem, mert mellettem még nem ült olyan tanuló akinek 50 óra lett volna szükséges a rutinvizsgához.
Ha nem ismerem a kollégát, és nem tudom hogy jó szakember, akkor bizony turpisságra gyanakodtam volna.
Kételyem még erősebb lett ,amikor a hölgy beült a kocsiba , és elkezdtünk vezetni.
Kezdő szinten, teljesen jól autózott. Ügyesen kezelte a kocsit, és óráról órára fejlődött.
Ahogy teltek az órák, peregtek az alkalmak,és a kilométerek, kezdett feltűnni hogy a fejlődés bizonyos területeken megrekedt. Figyelmetlen volt, rendszeresen balesetveszélyes helyzeteket hozott létre.
Az előzőekben tanultakat nem tudta beépíteni, csak mentünk mint a vakszamár.
Sok óra után, a 100-hoz közelítve el kellett vele beszélgetnem komolyabban.
Természetesen az alap értékeléseket minden óra végén megtettük, de éreztem, hogy itt kicsit komolyabb a baj.
Felvetettem a lehetőséget hogy üljön be a férje és nézze meg mit művel.
Elmondtam hogy nekem lelkiismeret furdalásom van ha valakinek már ennyi órát kell vennie és az alagútnak még a végét sem látjuk. Ráadásul a 2 kicsi gyerekét kell majd furikáznia nap, mint nap, tehát van egyfajta felelősségem ebben a tekintetben is.
Hogy miféléket művelt már nem emlékszem pontosan , de egy két dolog megmaradt bennem.
Balra kanyarodásokkor , akár lámpás akár sima útkereszteződésben haladtunk, még csak rá sem nézett a szembe jövő, egyenesen haladóra. Nemhogy megállt volna, vagy elsőbbséget adott volna neki. De ezt nem az első órákban, a 100-ban is így csinálta. Ha megbeszéltük akkor, esetleg a következő ilyen forgalmi helyzetben megoldotta, de az azt következőben fél óra múlva ismét nem.
Volt hogy az utolsó méterben tapostam bele a fékbe, alig karnyújtásnyira a másik autótól,,,, de nem. Nem volt képes megcsinálni, odafigyelni.
Kanyarodó Főútvonalnál elment egyenesen. Ok,,, elmagyaráztam, visszamentünk, de megint egyenesen megy.
Megállunk, lerajzolom, visszamegyünk, ismét.
Következő alkalommal amikor jött vezetni, ugyanezt ugyanígy 3 szor eljátszottuk,,, megértette, de nem volt képes végrehajtani. Mintha nem is beszéltük volna át már százszor. Egyszerűen mintha nem is emlékezett volna rá.
Akkor pattant el a cérnám amikor egy útkereszteződésben a következőt művelte :
Adtam az utasítást hogy a fényjelző készüléknél menjünk balra .
Előtte is volt egy útkereszteződés, kanyarodósávval. Már ott besorolt,de magamban gondoltam sebaj, majd utána megbeszéljük hogy ez nem az a kereszteződés volt, hiszen itt nincs lámpa.
De Ő besorolás után, a kanyarodó sávból nem kanyarodott el, ahogy illett volna, hanem szépen ment tovább egyenesen, majdnem neki a szemben lévő, szintén kanyarodó sávban álló , szemben közlekedő autónak.
Nem látta a sávot ?
Akkor miért sorolt be !
Ha besorolt, miért nem kanyarodott el ?
Mi zajlott vajon a fejében ?
Nem látta az autót ?
Nekiment volna ?
Nagyon valószínű, hiszen a legtöbb balra kanyarodásnál ez történt.
Akkorát ugrottam a kocsiban, hogy csak na. Enyhén szólva be,,, tam. Az utolsó pillanatban tudtam a kocsit megállítani.
Erre ugyanis nem számítottam.
Szóval 100 óra után beült a férj is, és ő is azt mondta, az asszonynak ezt abba kell hagyni.
De nem hagyta abba.
Továbbra is jött , de akkor már én mondtam hogy befejezem.
Nem akarom hogy a gyerekei a hátsó ülésen haljanak meg.
Pár hét múlva telefonált az iskolavezetőm hogy bementek az áthelyezőért és másik iskolánál akarják folytatni.
Na ezekben a hetekben derült ki minden. Mindennek az oka !!!
A hölgy sclerosis multiplex - ben szenvedett.
Injekcióznia kellett magát rendszeresen.
A gyerekeit ellátni is a szülei segítettek.
Azért tudott orvosi engedélyt szerezni, mert maga is egészségügyis volt.
Az iskolavezetőnk szembesítette a férjet a megtudott dolgokkal, aki elismerte hogy igaz.
Ezért nem akarta Ő sem,hogy a felesége jogosítványt szerezzen, de a felesége minden áron ragaszkodott hozzá.
Hála jó Istennek, a férj belátta hogy a gyerekei életét is veszélyezteti, és lebeszélte nejét a folytatásról.
De ez csak a véletlennek volt köszönhető.
MÁSIK ESET :
Fiatal, 20 év körüli lány. Érettségivel.
Amikor beült a kocsiba is már lehetett látni, hogy mentálisan valami nagy baj van.
Nem lehetett vele kommunikálni.
Amikor magyaráztam elfordította a fejét, nem nézett sem rám, sem a rajzaimra, csak kibámult a baloldali ablakon.
Furcsán beforgatta a szemeit a szemüregébe, összeszorította a száját és egy ühüm-ön kívül mást nem lehetett belőle kihúzni.
Nagyon ritkán, és nagyon keveset tudtam Vele beszélni.
Ha kérdeztem nem válaszolt.
A rutin vizsga anyagát, nem tudtam tőle visszakérdezni, mert nem volt hajlandó megszólalni.,
Félreértés ne essék !
Tudta Ő az egészet ahogyan kell, ebben biztos vagyok. Okos lány ő.
Egyetlen témában lehetett vele beszélgetni, de azt most nem írom le, mert abból sokan felismerhetnék.
És én nem szeretném Őt megbántani, mert nem érdemelné meg.
Jött a rutin vizsga, de ő egyszerűen nem volt hajlandó megszólalni.
Meg is bukott. Felhívtam apukát, próbáltam kulturáltan megbeszélni vele a problémát.
Ő meg is értett mindent, ebből már gyanús volt hogy a gyerek beteg, és ők ezt pontosan tudják is.
Végül is a barátai beszéltek a lánnyal, és így sikerült egy betanult szöveget gépiesen , monoton eldarálnia.
Egyébként nem vezetett rosszul, jó érzéke volt hozzá, ezzel nem lett volna baj.
Értelmes is volt. Nem buta a kislány, csak viselkedési problémái voltak.
Levizsgázott rutinból és gurultunk tovább.
Teljesen a hangulatainak rabja volt.
Már százszor megfogadtam hogy abbahagyom vele.
Nem kötelezhet senki arra, hogy ezt a stílust elviseljem.
Ha tanítottam, magyaráztam valamit, akkor befordult, duzzogott, kezelhetetlen volt.
Csak morgott maga elé.
De észrevettem hogy a következő órán megpróbálja úgy csinálni ahogyan előzőleg tanítottam.
Ilyenkor nagyon megdicsértem.
És csak fokozódott a gyanú hogy itt valami hatalmas mentális probléma van.
Míg nem a dolog odáig fokozódott, hogy már féltem mellette.
Ugyanis ha valami érte, negatív vagy pozitív dolog, megbolondult.
Elkezdett padlógázzal gyorsítani, majd minden látható ok nélkül satufékkel az út kellős közepén megállt.
De nem miattam akadt ki, hanem a forgalom miatt.
Valaki valamit nem úgy csinált ahogy ő elképzelte, vagy lelépett egy gyalogos a zebrára, esetleg nem sikerült a parkolása úgy ahogyan szerette volna.
Ez volt az a pont ahol ismét felhívtam apukát.
Elmondtam az észrevételeimet, az aggályaimat.
Hogy 100 óra közelében járunk,
hogy nem fog tudni levizsgázni,
hogy életveszélyes a forgalomra.
Megegyeztünk abban hogy elviszem egy vizsgára, és utána majd meglátjuk.
Elvittem, megbukott, nem volt meglepetés.
Én akkor abbahagytam a munkát, és ők átmentek egy másik iskola, másik oktatójához.
Beszéltem az oktatóval, ő is osztotta a véleményemet.
A harmadik forgalmi vizsgáján, amikor szóltak neki hogy úgy váltott sávot a körforgalomban hogy észre sem vette, és álljon félre, kiszállt a kocsiból, szó nélkül otthagyott csapot, papot, és elment a dzsungelbe.
Az oktató és a VIB ketten mentek vissza a Hatósághoz, felvették a jegyzőkönyvet , és így lett vége a vizsgának.
Na ez a lány a múlt héten levizsgázott.
No komment.
Az autót el tudta vezetni, hibát nem követett el, megfelelt.
Egyébként nagyon sajnálom őt, mert szerintem nem tehet erről az egészről, mint kiderült oxigénhiányosan született, és ez ebben a viselkedésben nyilvánult meg.
NA DE KÖNYÖRGÖM !!
Ha Ő most kocsiba ül egyedül, és rájön a dühroham ahogy nap mint nap ez megtörtént mellettünk is , az forgalom kellős közepén zavarában hirtelen és váratlanul belefékez , és balesetet okoz , akkor ki lesz a felelős ezért ??
HARMADIK ESET.
Sok éve, talán 5 is, volt egy fiú tanulóm.
Nem ragozom, mert már túl hosszú lesz.
KRESZ órán már gyanús lett hogy mindig az anyja hozza viszi, megvárja. Nem hozta el a személyijét, az anyja tördelte a kezét hogy bocsánat.
Kiderült hogy el volt már tiltva a vezetéstől. 120-szal ment a városban.
És ez az eltiltás már lejárt, de még csak most volt 18.
Akkor hány évesen volt a gyorshajtása ?
Gimnazista létére nem volt képes megtanulni, vagy inkább hajlandó, a rutin vizsga anyagát. Azt mondta majd az apja kifizeti a pótvizsgákat.
Az anyja ide is, minden alkalommal hozta, megvárta, vitte.
Még rutin vizsga előtt mentünk a városban, és már harmadszor kellett rászólnom hogy ne 70-nel haladjunk.
Az volt a válasz hogy miért ?,,, nincs rendőr.
Elmagyaráztam............
Akkor telt be a pohár, amikor a rutinpálya felé vissza menet a sínek előtt elkezdett gyorsítani. ( akkor még 30 volt a sebességhatár )
Rászóltam hogy mit csinál ???
Válasz : CSAK NEM HAGYOM HOGY EZ A HÜLYE MEGELŐZZÖN !!
Akkor látom, hogy pont előzni készülnek minket, és a kocsi már elkezdte a kihúzódást a másik sávba.
Ami úgyszintén helytelen a sínek előtt, de nekiállni vele versenyezni életveszélyes.
De ez a sztori a sokadik volt már addigra, a mindösszesen ötödik alkalomra.
Visszavittem anyukának a kisfiát, visszaadtam neki, és mondtam hogy ehhez a jogosítványhoz én nem adom a nevem.
Azért azt elárulom hogy volt még pár afférunk a rutinpályán, amikor a többi tanulót szidta és gyalázta.
4 sikertelen forgalmi vizsga után abbahagyta. Ha jól tudom nem lett jogosítványa.
NEGYEDIK MAJDNEM ESET :
Pár hete rám írt egy kedves ismerősöm.
Azt kérdezte hogy vajon a fia kaphat-e jogosítványt, és az orvosok hogyan fognak viszonyulni a betegségéhez.
Kérdem mi a baja ???
Súlyos depressziós. Rohamokkal, és minden egyébbel.
Kell még írnom ehhez valamit ??
ÖTÖDIK ESET :
Ifjú koromban volt egy távoli ismerősünk akiről mindenki tudta hogy epilepsziás.
Hogy szedett-e gyógyszer vagy sem, azt nem tudom, csak annyira emlékszem hogy a család állandóan attól rettegett hogy nehogy balesetet csináljon.
Utána meg azon hogy megkapja-e az orvosi igazolást legközelebb.
Előfordult hogy az úton kapott rohamot de meg tudott állni időben. Az is hogy árokba borult.
De az is hogy könnyű balesetet okozott.
Valahogy eltusolták.
ÉS AKKOR TEGYÜK FEL A KÉRDÉST KÖNYÖRGÖM !!!!!
Kinek a felelőssége hogy ezek az emberek jogosítványt kapjanak, és autóba üljenek ??
Nekünk oktatóknak ?
Hisz én személyesen mentem be a Hatósághoz szólni a sclerosis multiplex-es hölgynél !
De csak a vállukat vonogatták.
Ha van orvosija, semmit nem tehetnek.
A beteg kislánynál ??
Kértem apukát, de nem hallgatott rám ??
Az orvosok ??
Részben, amikor olyannak adnak igazolást, akiről tudják hogy beteg akkor hibát követnek el.
De akinél nem tudják ???
Egy vérnyomás mérésből nem derül ki ez a probléma.
A vizsgabiztosok ?
Ők csak abból az egy órából dönthetnek, ítélhetnek ami a rendelkezésükre áll.
Ezek az alkalmatlan vezetők nem a tehetségük miatt alkalmatlanok sokszor, hanem a hibás helyzetkezelésük, a lobbanékonyságuk, a természetük miatt.
Ez nem biztos hogy egy vizsgán előjön, ha nincs olyan szituáció.
SZERINTEM EZEKÉRT AZ ESETEKÉRT CSAK ÉS KIZÁRÓLAG A CSALÁD A FELELŐS !!
Ezt bátran ki merem mondani.
Mert Ők azok akik tudnak a tanuló betegségéről, problémájáról.
Ők azok akik támogatják, akik pénzelik.
És joggal kérdezik hogy az ő gyereküknek, feleségüknek miért nem jár meg a lehetőség ??
ÉS AMIKOR BEKÖVETKEZIK A BALESET, AZ ÁLDOZATOK HOZZÁTARTOZÓI PEDIG JOGOSAN KÉRDEZIK :::
KI ENGEDTE HOGY ENNEK A BETEG EMBERNEK JOGOSíTVÁNYA LEGYEN ???
tessék ezen elgondolkodni !
AUTÓVEZETÉS EPILEPSZIÁSAN
AUTÓVEZETÉS ALZHEIMERESEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése