A vizsgák hangultáról :-)

hmmmmmm.

Ahogyan mondaná egy kedves barátom.
Néha elolvasom a korábbi bejegyzéseimet, és önkritikát gyakorolok.
Vizsgák kapcsán írtam valamikor hogy a hatóság, már a szakfelügyeleti része nem érti a dolgát, ha azért megró vizsgabiztosokat, mert az mondják egy vizsga végén, hogy sajnálom, de a vizsgája nem sikerült.

Már a sajnálom szóval van a bajuk.

Értem hogy ez egy központi rendelkezés, és hogy így kell és punk-tum. Ok.

Én ezt furcsának találtam, de végül is úgy döntöttem durva, azt egy hatóságról leírni hogy nem ért a dolgához,,,, ezért töröltem a megjegyzésemet.

De a gondolat akkor sem hagy nyugodni, és egyik jön a másik után. Megosztom veletek,, csak mert miért ne....he he

Kezdődik nálam a dolog ott, hogy számomra mind a vizsgázó, mind a vizsgabiztos, mind pedig a folyamatot, levezénylő ember, az oktató ember.

Érzésekkel, izgalmakkal, megfelelési kényszerrel .
És hiába szeretnék csupán hatósági feladattá degradálni a vizsgát, az mégis emberek életét, pénztárcáját, véleményét befolyásoló történés.

Millió munka van mögötte az oktató és a tanuló részéről, és rengeteg pénz.
A vizsgabiztos részéről, pedig egy felelősségteljes döntés, ami sok éves oktatói, vizsgabiztosi tapasztalaton alapul.

Mindkét oldalban tehát ott van az ember.
Ott kell lennie.
Nem lehet emberek életében ilyen fontosságú döntéseket minden féle  érzelem mellőzésével közölni.

Hasonlít egy kicsit nekem a helyzet ahhoz amikor valakit valami baleset ér, és az orvos kijön a műtőből, csak annyit vetne oda a családnak, vagy a betegnek, hogy  :  levágtuk a lábát.

Nem sajnálom, nem adok fényt az alagút végére !  Csak levágtuk, és kész..

De nem kell hogy igazam legyen, szívesen meghallgatnám az ellenérveket.

Viszont elmondom, hogyan is készítem fel én a tanulót a vizsgára ! Hogyan viszem bele én az emberi érzéseimet a felkészítésre, és hogyan teszek meg mindent azért hogy a hatóság hitelesebb, " szerethetőbb " maradjon !

Miért fontos ez,,, már hogy a hatóság szerethetőbb maradjon ????
Nem mindenki arra törekszik, hogy jó hírét keltésék ??
Nem fontos az hogy a vizsgázók ne tele stresszel üljenek be a kocsiba ??
Nem az az új jelszó, hogy ügyfélbarát hatósági intézkedések ???

• Nálam nincs rossz vizsgabiztos.

• A vizsga előtt biztosan nem.

• Akit már kikezdtek mint vizsgabiztost, az is megváltozott,, én Őt is szeretem, mert a tanulóimmal rendes.

• Észrevesszük a vizsgabiztos mosolyát, kedves szavait. Lám csak, nem eszik embert !

• A felkészítés során , minden apró lehetséges hibát kiemelek.

• Odaadom a vizsgaszabályzat fénymásolatát, olvassa el.

• Így ha sikerül a vizsga , ha nem,,, akkor is ismerős megjegyzésekkel, kritikákkal fog találkozni.

• Egyszerűen ha nem hall mást a vizsgán, mint amit tőlem, akkor még ő maga is belátja, hogy igen,,,,,,, az oktatóm ezt százszor elmondta, én vagyok az idióta, nem figyeltem oda.

• Amikor a vizsgabiztos elköszön, mi megbeszéljük a hibákat, addig nem megyünk tovább.És ebből a beszélgetésből nálam a vizsgabiztos mindig jól jön ki.

Ha hallanátok sokszor a párbeszédeket !!!!!
Nem ritka a kocsimban a következő szöveg :

Hogy ez az ember milyen rendes volt ! Engedett tovább menni, pedig itt is, ott is elrontottam,,, és valóban, hiába volt rendes, én voltam a hülye. De milyen kedves volt, mennyit segített !!

Na szerintem egy vizsgának így kell véget érnie.
Nem szoktam partner lenni a vizsgabiztosok szidalmazásában.
Ennek okai :

• legközelebb is ő ül be, hogyan induljunk el egy vizsgabiztossal, akit előzőleg már hiteltelenné tettem ?

• a vizsgaszint előre meghatározott, nem titkos, el kell érni mielőtt elmegy valaki vizsgázni, mert azon nem lehet változtatni, legközelebb is ez lesz a követelmény

• ha sikertelen vizsga után a vizsgabiztost szapuljuk, akkor nem a változtatásokon, a jobbításon dolgozunk. Az ember sajátja hogy hárítja a felelősséget, de így nem fejlődünk,  a következő vizsga is esélytelen. A saját hibáinkat kell feltárni azon javítani, csak így jutunk előrébb.

Szeptember van. Ebben az évben két esetben hallatta tanuló a számból azt hogy :

A bukásod jogos volt, de én ezért még nem tettelek volna ki !!
A kezdő szintbe szerintem ez még belefért volna.

A többi vizsgán pedig mind a tanuló, mind én teljesen egyet értettünk a megszületett eredménnyel !

Na a lényeg a lényeg,,,,, ha én irányíthatom úgy a folyamatokat, hogy annak végeredményeként a hatóság embere nem mumus, nem egy szörnyeteg, nem csak egy gép aki ítél, és megítél,,
akkor nem tudom miért nem fér bele az értékelésbe, hogy ennek megfelelően, emberként érzelmekkel, együtt érezve hozza a vizsgázó tudomására a végeredményt.
Akár sajnálva is azt.

Mondhatnánk, hogy az értékelés sem lehet részrehajló, annak objektívnek, tárgyilagosnak kell lennie, de hát ez egy önmagát agyoncsapó gondolat.
Akkor szimulátoroknál kellene vizsgázni egy teremben.
Az objektív és tárgyilagos.

És ha jól tudom a törekvés is az, hogy egy összképet nézzünk a vizsga során.
Kisebb hibák beleférnek, de a nagyobbak már nem.
Az össz teljesítmény, a figyelem, a tudás az alkalmazkodás számít, nem a centik, a milliméterek.
Akkor itt lehetünk emberek a megfogalmazáskor pedig nem ??

És a vége !!
Amiért én szeretem pozitívan zárni a vizsgákat, ha sikerült, ha nem.
Ha újra kell jönni, akkor ne rossz szájízzel, halálfélelemben üljön be a kocsiba, ne féljen a vizsgától és a vizsgabiztostól, hiszen akkor halálra van ítélve a következő vizsga is .

De én elfogadom a vizsgabiztos nem sajnálhatja !!

Ja !!!!! Még valami !

A vizsgázó fizet ,, ráadásul nem keveset a vizsgáért !
Joga van megtudni, nem csak a végeredményt, hanem azt is hogy hol áll a fejlődésben. Miben, mennyit hogyan kell még fejlődnie, vagy min kell még változtatnia egy sikeres vizsga érdekében !
Tehát fontos a teljes körű hatósági okfejtés !