oktatók- vizsgabiztosok

Hihetetlenül furcsa , számomra megdöbbentő változásokat tapasztaltam a szakmában.
Lehet hogy nem is változott semmi, csak én nem vettem észre dolgokat ?

Hirtelen szembesültem a ténnyel hogy egyes vizsgabiztosok elferdülten viszonyulnak az oktatókhoz, és tanulókhoz.

Ezen felismerésem sarkallt arra hogy visszaállítsam a blogomat és folytassam a bejegyzéseimet.

szeretnék egy félreértést tisztázni.
A vizsgabiztos nem felettese a szakoktatónak.
Sem szakmailag, sem tudásban, sem munkajogilag nincs köztük alá- fölé rendelt viszony.
A vizsgabiztos nem felettese a szakoktatónak, nem jogosult sem az ellenőrzésére, sem a szakfelügyeletére.

Nem dolga a szakoktató munkáját megítélni, minősíteni,, nem kell megtanítania oktatni.

Valószínű sok éves szakmai gyakorlat után erre nincs is szükség,, a szakfelügyeletet pedig az NKH erre illetékes személye megteszi.
Az iskolavezető pedig, mint munkaadó, vagy a szakmai irányításért felelős személy ellenőrizheti a szakoktatót.
Vizsgabiztos semmiképp.
Adhat tanácsot barátilag, beszélgethet velem, de nem kell hogy megtanítson.

Kapcsolatunk teljesen mellérendelt.
A képzési tevékenység során,, én vagyok az a személy aki a tanulónak a tudást átadja, Ő pedig az aki a kocsiban, a vizsga során a tanuló teljesítményét értékeli.

Neki nincs joga minősíteni az oktatás módszereit,, nekem pedig ha problémám van a munkájával, a meghozott ítéletével, akkor azt jegyzőkönyvbe kell vetetnem, és az illetékes hatósági személynek jelentenem.

Miért is írom mindezt, pont most.
Voltak érdekes vizsgatapasztalataim.
Természetesen,, mi másért.
Ahol vizsgabiztosok a vizsga során kioktattak arról, hogy hogyan tanítsam ezt legközelebb,, hogyan irányítsam a vizsgát és egyebek.
Nem is volna ezzel semmi baj, ha nem kérne minden vizsgabiztos mást.
Teszik ezt ráadásul szakmailag megalapozatlan módon, olyan kifejezéseket használva, melyeket a KRESZ nem is ismer,,, kioktató stílusban, a tanuló előtt.

Ez hát az egyik problémám, de akad azért még más is.

Minden ember beleviszi a munkájába a saját személyiségét.
Lehet az épp egy oktató.
Különböző személyiségűek vagyunk mi is ,és a tanulók is.
A vérmérséklettől a stílusig befolyásolja az oktatást egy csomó dolog.
Ami jó az egyik tanulónak, nem jó a másiknak.

Vannak oktatók akik sokat beszélnek,, akik szájba rágnak mindent, mint én is,,
és vannak akik csak tőszavakban utasításokat adnak.
Szerintem megvan mindkét típusnak a piaca.

Hasonló képp különböznek a tanulók is.

Na most beül a vizsgabiztos,, nem látott , nem hallott az egész oktatásból semmit,
és egy számára nem tetsző, pillanatnyi dologból, hatalmas következtetéseket von le.

Mármint az oktatás minőségére, az oktató személyére vonatkozóan.

A napokban például az egyik vizsgabiztos a tanulótól, hogy :

magának ezt az oktatója nem tanította meg ??
nem kaptam szikrát !
Mennyi mindenre nem emlékeznek a vizsgázók, amit én az oktatás során ezerszer elmondtam.
Hogyan lehet hát ilyet kérdezni egy vizsgán, és megalázni azt a kollégát, aki szívét lelkét kitéve próbálta vizsgaszintre hozni a tanulót ??

Szinte hihetetlen hogy ennyi év után ez még előfordulhat,
Hogy jön ő ahhoz, hogy  egyetlen esemény kapcsán ilyen következtetéseket vonjon le, ítéljen , és ítélkezzen a munkánk felett ?

A dolga csupán annyi lenne,hogy mondjon egy megfeleltet, vagy meg nem feleltet.
Indokolja meg.
Nem kell véleményezni a tanuló frizuráját, ,társas kapcsolatát, nemi életét, és nem kell kitalálni hogy én megtanítottam-e bizonyos dolgokra vagy sem.